183708. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nemez anyagok előállítására
1 183 708 2 A találmány tárgya eljárás nemezanyagok előállítására, amelynek során nyersanyagelőkészítést, előnemezelést, majd ványolófürdőben nemezelést (gyúrást) és színezőfürdőben színezést végzünk, valamint berendezés az eljárás foganatosítására. Ismeretes, hogy a nemezelés évezredek óta végzett tevékenység, amelynek a hosszú időn át kikristályosodott technológiája az utóbbi évszázadok során gyakorlatilag nem változott. (Textil-lexikon, Deutsche Verlage-Anstalt Stuttgart und Berlin, 1937, 256—263. old., valamint Nagy László: Kalapgyártás, Gyapjúipari Dokumentációs Központ, Budapest, 1963). A nemezelés hosszú időn át összefonódott a kalaposiparral, amely magában foglalta nem csupán a fejfedők készítésével kapcsolatos valamennyi munkálatot, hanem azokat a műveleteket, például a nemezgyártást is, amelyek megegyeztek a kalaposipar alapmunkáival. A kalaposság ősi alapmunkálatai közé tartozott a szőrpácolás, szőrvágás, szőrtépés, gyapjútisztítás, a szőr vagy nemez festése, a szőr szelektálása és előnemezelése, kallózása, gyúrása, a nemez formázása és természetesen a különböző kalapok készítésének változatos műveletei. Az ősi technológia kiforrottságára jellemző, hogy a századforduló idején lényegében még kézi szerszámokkal dolgozott a kalaposipar. A nemezkészítés alapvető műveletei a nyersanyagelőkészítés, válogatás, minősítés, valamint a nemezelés, amely előnemezelésből és gyúrásból áll. Ezt követi a színezés, amelynek során a nemezt a kívánt színre festik. A nemezkészítés alapanyagait döntően a gyapjú és a nyúlszőr alkotják. Ezek előkészítése után, amely nyúlszőr esetében a válogatásból, minősítésből, keverék-tervezésből, keverésből, szakításból, fúvatásból és rétegelésből, gyapjú esetén pedig kanonizálásból, farkasolásból, kártolásból és gombolyításból áll, következik a nemezelés. A nemézelés sajátos textília előállítási módszer, amellyel az elemi szálakból különböző mángorlási, deformálási és visszaalakítási műveletek sorozatán keresztül fonás és szövés nélkül összefüggő textília állítható elő. A nemez alapvetően különbözik az egyéb gyapjú vagy pamutipari feldolgozás során nyert anyagoktól. Kedvező tulajdonságai (kellemes fogás, jó hőszigetelés, rugalmasság, jó légáteresztés, esztétikus külalak) révén közkedvelt ruházkodási cikk lett és jelentősége ma sem csökken. A kalapgyártáson kívül elterjedten alkalmazzák a nemezt az ipar sok területén is; tömítő- és rezgéscsillapító alátéteket, szűrőket, csiszolókorongokat, hevedereket, bélést stb. készítenek belőle. A nemezelés első lépése az előnemezelés. Régebben előnemezelést csak kézi erővel végeztek, sőt a jó minőséget előállító gyárak még ma is kézi nemezelést alkalmaznak az előnemezelés első fázisaként. A kézi nemezelés során a nedves anyagot nemezelőrongyon, fűtött vasasztalra terítik. A fűtött vasasztal a nedves nemezelőrongyban és a rétegelési tompban gőzt fejleszt és a gőz hatására a szálak megduzzadnak, elcsavarodnak. Az anyag kézzel történő sodrása, nyomkodása során a szőrhalmazban megindul a szálvándorlás. A gépi nemezelés regző síklapok között vagy forgóhengeres gépen történik. Az utóbbi három hengerrel van ellátva, amelyek közül kettő bordás henger. A hengerek közé helyezett anyagot a hengerek forgatják és nyomkodják, ennek hatására indul meg a nemezelődés. A nemezkészítés következő művelete a tényleges nemezelés (gyúrás). A gyúrás során a nemezelést erőteljesebb módszerekkel, nagyobb mechanikai igénybevétel mellett folytatják. Az erre a célra alkalmazott berendezések a gumihevederes és a sokhengeres gyúrógép, a kötélgyúró és a kalapácsos ványoló gép. A gyúrás során a növekvő erősségű, minden irányú mechanikai igénybevételt savas nedves meleg közegben végzik. Legmegfelelőbb eredményt a 2—4 pH intervallumban végzett nemezelés (ványolás) adja, minthogy a fajlagos méretváltozás és az elemi szálak károsodásának optimuma körülbelül itt található meg. Általában a nemezelést fokozatosan nagyobb nyomású és magasabb hőmérsékletű megmunkálások segítségével kell végezni, mert ez biztosítja a nemez egyenletes tömörítését és a nemezelődés minden irányban azonos mértékben történő végbemenetelét. A nemezelés során az előnemezben folytatódik az elemi szálak vándorlása és kialakul a végleges nemezszerkezet. A gumihevederes gyúrógépben viszonylag kis mechanikai megmunkálás történik. A gép feladata, hogy még gyenge kötésű nemezeket megerősítse és a későbbi erőteljesebb megmunkálásokat lehetővé tegye. A gumigép lényegében egy végtelenített bordás szalagot tartalmaz, amely fából készült ívelt teknő falához nyomja az anyagot. A sokhengeres gyúrógépben a nemezelési hatást oly módon érik el, hogy két hengersor között vezetik az anyagot. A nemezre a hengersorok rovátkolt felülete, valamint rezgőmozgása váltakozóan rázó és mángorló hatást fejt ki. A kalapácsos kallózó (ványoló) gép rendkívül termékeny, de meglehetősen durva megmunkálást biztosít. A gép körtealakú fa vagy műanyagbéléssel ellátott edény, amelyben ív alakú vasszerkezetre felszerelt két kalapács munkálja meg az anyagot. A fakalapácsok ívben mozognak és erős ütéseket mérnek az edényben elhelyezett nemezre. A nemezdarabok állandó körforgásban vannak és az edény görbületét követve alulról az edény felső része felé mozognak. A jelenleg alkalmazott nemezelőberendezésekben az igénybevétel nagysága szakaszosan szabályozható. A nemezkészítés során lezajló folyamatok optimális lefolyásához azonban folyamatos szabályzás lenne optimális, minthogy a nemezelés során a mechanikai igénybevételt folyamatosan kell fokozni és az előnemez pillanatnyi nemezeltségi állapota határozza meg az éppen alkalmazható és kívánatos legnagyobb mechanikai igénybevétel nagyságát. Emellett ezekben a berendezésekben a terhelés nem az előnemez teljes felületére hat, hanem azon lokálisan igénybevett és terheletlen helyeket hoz létre, így az igénybevétel nagysága helyenként meghaladja az előnemez pillanatnyi nemezeltsége által meghatározott szilárdsági értékeket és ezeken a helyeken a folyamatos szálszerkezet megszakad. Ennek következtében az anyagban nemezelési csomók jönnek létre. További hátrány, hogy a hagyományosan alkalmazott berendezéseken igen nagy a meddő munka aránya: a gép saját veszteségei, súrlódás az egyes formanemezek között, a formanemezek mozgatása a meg5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
