183676. lajstromszámú szabadalom • Épitmény, valamint eljárás annak létesitésére

1 183 676 2 A találmány építményre vonatkozik, amelynek egy­mástól távközzel elhelyezett térelemei, az azok közötti teret áthidaló tetőszerkezete, valamint padozata van. A találmány tárgyát képezi az építmény létesítésére szolgáló eljárás is. Az építőipari gyakorlatban könnyűszerkezetes tér­elemeket mind önmagukban, mind más építési szerke­zetekkel kombinálva elterjedten alkalmaznak. Isme­retesek például olyan építmények, amelyeknek két vagy több sorban egymástól távközzel elhelyezett könnyűszerkezetes térelemei vannak, és a közöttük le­vő tér le van fedve. A lefedéshez egy ismert megoldás szerint lapostetőt használnak, amelynek főtartókból, szelemenekből és szélrácsokból álló, helyszínen szerelt vázszerkezete és héjalása van. E megoldás hátránya, hogy a lefedett tér belmagassága nem haladhatja meg a térelemek magasságát, max. 3,0 m-t. További hát­rányt jelent a tetőszerkezet helyszíni összeszerelésének nagy élőmunkaigénye. Egy másik ismert megoldásnál a könnyűszerkezetes térelemek közötti terek lefedéséhez alumínium donga­elemeket alkalmaznak. így nagyobb belmagasság nyerhető; a nagyobb magasságú tér azonban nem használható ki a teljes magasságig, mert a dongatá­maszok magasságában beépített vonóvasak ezt nem teszik lehetővé. A térlefedő dongaelemek alátámasz­tásként külön tartószerkezeti rendszert igényelnek, amely az erőket a térelemekre adja át. További hát­rányt jelent, hogy a dongák szállítás és tárolása csak beépített alakjukban történhet, így a szálítási és táro­lási műveletek — az elemek íves kialakítás és nagy mé­retei miatt — meglehetősen körülményesek. A 2068 712. számú francia szabadalmi leírás olyan térlefedési eljárásra vonatkozik, amely szerint két meglevő mafasház közé kábeltetőt függesztenek be, amely alatt pl. sportpályákat, sportlétesítményeket (pl. uszoda, korcsolyapálya stb.) javasolnak létrehoz­ni. A tetőszerkezet terheit a magasházak alapozásai, illetve maguk a magasházak veszik át, E módszer el­sősorban végleges létesítmények építéséhez van előirá­nyozva. A találmány feladata, hogy ilyen építményt szolgál­tasson, amely kihasználja a könnyűszerkezetes térele­mek előnyeit, megtartja azok alátámasztó szerkezet­­kénti funkcióját is, a közöttük levő terek lefedését azonban az eddigieknél lényegesen egyszerűbben és gazdaságosabban teszi lehetővé. A találmány feladata továbbá, hogy olyan eljárást szolgáltasson az épít­mény létesítésére, amelynek segítségével a kivitelezési munka gyorsan és csekély élőmunka-ráfordítással végrehajtható. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a térelemek közötti belső tér magassága nyeregtetős megoldással megnövelhető, ugyanakkor a nyeregtető által a térelemekre továbbított vízszintes, kifelé irá­nyuló húzóerő-komponensek magának az építmény­nek a vasbeton padozatával, mint statikailag együtt­dolgozó szerkezettel felvehetők. A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogy amennyiben a nyeregte­tőt összecsukható-széthajlítható lemezszerű elemek­ből készítjük el, ezek szállítása és szerelése igen kedve­zően megoldható. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a talál­mány értelmében olyan építmény segítségével oldot­tuk meg, amelynek egymástól távközzel elhelyezett térelemei, az azok közötti teret áthidaló tetőszerkeze­te, valamint padozata van, és amelyre az jellemző, hogy a tetőszerkezetet nyeregtető alkotja, amely alsó végei tartományában az egymástól távközzel elhelye­zett térelemek felső részéhez van csatlakoztatva. A padozat a tetőszerkezettel és térelemekkel statikailag együttdolgozó, a nyeregtető által átadott vízszintes erők felvételére alkalmas lemezként van kialakítva. Célszerűen a padozatot vasbeton lemez alkotja, amely távközzel az egymással szemben levő térelemek belső homlokfelülete alá nyúlik. Az építmény egy további célszerű kiviteli példájának több, egymás mellett el­helyezett és egymáshoz kapcsolt — célszerűen könnyűszerkezetes, térelemekből álló térelem-sorai vannak, amelyek egymástól távközzel húzódnak. Ma­gától értetődő, hogy a sorok hosszúságát gyakorlati­lag. semmi nem korlátozza, tehát tetszés szerinti hosszúságú építmény létesíthető, illetve valamely meglevő építmény — szükség szerint — bővíthető. Kettőnél több sorban is elhelyezhetők könnyűszerke­zetű térelemek, úgyhogy az építmény szélessége is gya­korlatilag tetszőleges lehet, illetve az épület szélességi értelemben — mindkét oldalirányban — is bővíthető. Egy további találmányi ismérv szerint a nyeregtető­szerkezetnek a térelemek felső szintje felett húzódó torokgerendái vannak. Az építmény egy másik előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a nyeregtető-szerkezet előregyártott te­tőelemekből van kialakítva, amelyek két, egymásra hajtható, és ilyen állapotban tárolható és/vagy szállít­ható, egyik végük tartományában csuklósán össze­kapcsolt lappal rendelkeznek. Célszerűen minden elő­regyártott nyeregtető-elemhez legalább egy-egy torok­gerenda tartozik. A torokgerendák a tetőlapokhoz csuklókkal lehetnek csatlakoztatva. Előnyös továbbá, ta a nyeregtető statikailag háromcsuklós szerkezet­ként van kialakítva. Az előregyártott tetőszerkezet lapjai például — célszerűen két-két — tetőponti csuk­lóval vannak egymáshoz kapcsolva, és — ugyancsak célszerűen két-két — talpponti csuklóval vannak a térelemekhez csatlakoztatva. Kiegészítő alátámasztó szerkezetként a padozaton kívül a térelemek külső széle tartományában a térelemek alatt — előnyösen előregyártott vasbeton — lemezcsík húzódik. Egy további előnyős találmányi ismérv szerint a tér­elemek feltilnézeiben téglalap alakúak, vázszerkeze­tüknek négy sarokoszlopa, legalább négy hosszrúdja, legalább négy keresztrúdja, valamint további, a sa­rokoszlopok közelében, a hosszabb oldallapokban el­helyezkedő oszlopai vannak. Célszerű továbbá, ha a térelemek oly módon vannak az épületszerkezeiben elrendezve, hogy hosszabb oldalaik a nyeregtető által a térelemekre átadott vízszintes erőkkel párhuzamo­sak. Az építménynek a statikai funkció betöltése érde­kében a térelemeket a padozatba erőátadást lehetővé tevő módon lekötő szerkezetei vannak. Egy-egy lekö­­t3-szerkezetnek — célszerűen felülnézetben téglalap alakú — alaplapja van, amelyből legalább két, egy­mástól távközzel elhelyezkedő kapcsolótest nyúlik ki, amelyek kúpos felületűek, és átmenő menetes lyukat tartalmaznak, és e kapcsolótestek a szomszédos tér­elemek kapcsolótesteinek kúpos, lefelé szélesedő nyi­lasaiba illeszkednek, mimellett a térelemek és a lekö­tőszerkezet kapcsolótestei csavarokkal vannak egy­máshoz rögzítve, a lekötőszerkezet alaplapja pedig a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents