183631. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nutria tenyésztésére nagyüzemekben vagy háztáji kisgazdaságokban, valamint berendezés az eljárás foganatosítására

1 183 631 2 A találmány tárgya eljárás nutria tenyésztésére nagy­üzemekben vagy háztáji kisgazdaságokban, fedett épü­letiedben elhelyezett, soros rekeszekként kialakított ólakban, valamint berendezés az eljárás foganatosítására. A manapság egyre ritkább, mocsaras területen történő ún. félvad nutriatartás mellett nagyüzemekben és kisgaz­daságokban egyaránt legelterjedtebben alkalmazzák a fürdőmedencés nutriatenyésztési eljárásokat. Ennek oka, hogy a nutria vadon, folyók, patakok, tavak mentén, a vízpartokon készített fészkekben kolóniákban él. Mester­séges körülmények közötti tenyésztése során ezért általá­ban és elterjedt módon a vadon élő nutria életkörülmé­nyeit, különösen fokozott fürdési hajlama kielégítésére is kiterjedő vízigényét próbálják pótolni. Ugyanez érvé­nyes a takarmányozásra is, minthogy a nutriákat ismert eljárás szerint zöldtakarmányokkal, gyökér- és gumós­­takarmányokkal, valamint szemes és/vagy őrölt abrakok­kal takarmányozzák. A fenti ismert fürdetéses tartási eljárás több szem­pontból hátrányos. Tenyésztőtelepet csak ott lehet léte­síteni és fenntartani, ahol kellő mennyiségű és minőségű friss víz áll rendelkezésre. Minthogy a nutria természetes ingere szerint a fürdővízbe trágyáz, jelentős mennyiségű szennyvíz keletkezik, amelynek környezetvédelmi szem­pontokat is kielégítő kezelése beruházás- és költségigé­nyes műveletsorozattal és berendezéssel oldható csak meg. A fürdetéses tenyésztés a téli időszakban különö­sen gondokkal jár, és a víz befagyásának veszélye elleni hatékony védekezés újabb költségnövelő tényező. Rág­csáló lévén, a nutriát betonfelületre elhelyezett almon tartják. A fürdetéses tartási eljárás elkerülhetetlen vele­járója, hogy az alom az állat szőrméjében kihordott nagy mennyiségű víz miatt állandóan nedves, gyakran kell cserélni, ami élőmunka- és alomráfordítással jár. A takar­mány rendre a fürdővízbe kerül, ami egyrészt a fertőzés­­veszélyt (különösen szalmonella) fokozza, másrészt ki­zárja a manapság korszerű, különböző őrölt premixek­­ből esetenként vitaminokkal, gyógyszerekkel stb. adalé­­kolva előkevert és darabosított, különösen granulált, központilag elkészített, tápos takarmányozás lehetősé­gét, minthogy az ilyen táp a fürdővízben elázik, az is­mert fürdetéses tartási eljáráshoz nem alkalmazható. Hátrányos végül, hogy a medencés, fürdetéses nutria­­telepek létesítése, a szükséges vízcserélő, vízforgató, tisz­tító stb. berendezések beszerzése és üzemeltetése jelen­tős beruházási és üzemi költségráfordítással jár. A felsorolt hátrányok kiküszöbölése érdekében meg­próbálkoztak az ún. száraz nutriatenyésztéssel is. Az ez­­irányú kísérletek azonban nem váltak be, a száraz tartási körülményeket az állatok nem bírták, a prémminőség gyorsan és jelentősen romlott. A találmány célja az ismert, különösen fürdetéses nut­­riatartási eljárás hátrányaitól és hiányosságaitól mentes dyan új eljárás és az eljárás foganatosítására alkalmas komplex berendezés kialakítása, amely a piémminőség és az egyéb gazdaságossági mutatók legalább változatlan szinten tartása mellett elsősorban a fürdetéses tartási­tenyésztési eljárás vízháztartásával és ennek felsorolt vonzataival kapcsolatos jelentős problémákat maradék­talanul megszünteti. Találmányunk alapját azon, már több éves nagyüzemi és kisüzemi gyakorlati tapasztalattal kísérletileg is igazolt felismerés képezi, hogy a kitűzött cél maradéktalanul el­érhető, amennyiben gondoskodunk arról, hogy a csopor­tokban elkülönítetten tartott állatok lényegében állandó­an vízközeiben lehessenek, a vízzel azonban csak ivás cél­jából kerülhessenek korlátozás nélkül közvetlen érint­kezésbe. Bebizonyosodott, hogy a csupán ivás célját szolgáló víz állandó jelenléte és elérhetősége is kiváltja az állatokból a prémminőség szempontjából egyik meg­határozó tényezőt képező ún. fésülési-fésülködési ingert. Ugyancsak változatlanul a vízközelség hatására jelentke­zik az összes szokásos biológiai, így különösen az ürítési inger, és ennek kihasználásával mód van arra, hogy az egyébként optimálisan megválasztott Idalalatású és mére­tezésű tartótéren belül az állatok által is elfogadott és tartáshigiéniailag igen kedvező belső térmegoszlást hoz­zunk létre és tartsunk fenn. A fentiek értelmében a kitűzött célt olyan új, ún. ita­tásos nutriatartási illetve tenyésztési eljárás kialakításá­val és üzemszerű alkalmazásával éljük el, amelynél talál­mányunk szerint a felnőtt állatokat és/vagy falkásított növendékeket meghatározott, a tenyészidőn belül vál­tozó számú csoportokban, a kialakuló illetve kialakított csoportok egyedszámával összehangolt alapterületű, az épületen belül célszerűen ugyanazon légtérben, egymás­tól csupán elkülönítő falelemekkel elválasztott rekeszek­ként kialakított fürdőmedence nélküli ólakban tartjuk, amelyekben meghatározott ólpadozattartományokban rendre egy-egy itatóteret, etetőteret és szárazalmos tar­tózkodóteret képezünk ki, az állatok vízigényét vályús itatás útján folyamatos vagy kvázi-folyamatos vízután­­pótlásos ivóvízellátással elégítjük ki, és az állatokat fő­képpen me fhatározott premixekből célszerűen össze­állított, vitaminokkal és esetenként biológiai hatóanya­gokkal is adalékolt előkevert őrleményből darabosított, különösen granulált nutriatáppal takarmány ózzuk. Az ál­latok vízigényüket tetszés szerinti mennyiségben ivás útján, de fürdés nélkül elégíthetik ki. A vízközelséggel kapcsolt ürítési funkciót főképpen az itatótérben végzik, a takarmányt az etetőtérben kapják és fogyasztják el. Ez­által az alom hosszú időn át száraz és friss marad, az álla­tok szőrzete nem szennyeződik, azt maguk rendszeresen fésülik, táplálkozásuk higiénikus. A csoport-életmódhoz szokott állatok pihenőidejüket félkaréjban egymáshoz simulva a tartózkodótérben szárazaimon töltik, megfázá­suk veszélye télidőben fűtés nélkül is minimális. Takar­mányozásuk a legkorszerűbb módszerrel, tápetetéssel szinte veszteség nélkül vált a medencés fürdetés elhagyá­sa következtében lehetővé. Célszerűnek bizonyult, ha naponta kétszeri takarmányozást alkalmazunk, és a nut­­riatáphoz zöld- és/vagy gumós és/vagy szemestakarmányt is — legalább időszakosan — adalékolunk. A találmány szerinti berendezés lényegében az eljárás foganatosítását és az eljárás révén elérhető előnyök minél teljesebb kiaknázását szolgálja. A berendezés meghatá­rozó jellemzője, hogy két homlokfalán elhelyezett ajtó­kat összekötő folyosószerű hosszanti kezelőúttól kétol­dalt hosszanti oldalfalak felé emelkedő simított beton padozattal kialakított fedett épületben a kezelőút két­­oldalán elhelyezett hosszfalakkal és ez utóbbiakat meg­határozott térközönként az épület oldalfalaival össze­kötő válaszfalakkal határolt rekeszekként kialakított, összenyitott légterű ólakat tartalmaz, amelyekben rendre egy az egyik hosszfalmenti ól sarokban elrendezett, a pa­dozattól térközzel elhelyezett itatóráccsal és efölött el­helyezett itatóvályúval ellátott itatótér, és egy, az itató­térrel szembenfekvő hosszfalmenti ólsarokban elhelye­zett elkülönített etetőtér van kiképezve, míg a fennmara­dó, az épület oldalfalához csatlakozó padozattartomány 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents