183631. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nutria tenyésztésére nagyüzemekben vagy háztáji kisgazdaságokban, valamint berendezés az eljárás foganatosítására

1 183 631 2 szárazalmos tartózkodótérként van kialakítva. A beren­dezésnek célszerűen 1 m körüli magasságú hosszfalai és válaszfalai vannak, a hosszfalak az épület oldalfalaival közelítőleg 2 m távolságban párhuzamosak, és az egyes ólakat egymástól elhatároló válaszfalak közötti térközök közelítőleg 2 m és/vagy 4 m körüli érték(ek)re vannak egy épületen belül megválasztva. Az ólalak megválasztá­sa, illetve a csoport-egyedszám és az ólméret összehan­golása már ilyen viszonylag durva lépcsőkben is elégsé­gesnek és előnyösnek bizonyult, mert ezzel az állatok stresszhatás nélkül, kedvező közérzetet biztosítva tart­hatók. Előnyösnek bizonyult viszonylagos olcsósága és könnyű megmunkálhatóság mellett is kedvező szilárd­sága miatt, ha a hosszfalak és a válaszfalak szerkezeti anyaga célszerűen 8—10 mm vastag síkpala, továbbá ha megrágás megelőzése céljából az ólakban az épület oldal­falai is belső síkpala-borítással vannak célszerűen a pado­zattól a válaszfalak és a hosszfalak magasságával azonos magasságig ellátva. Az ólakat alkotó falelemek legegysze­rűbb szerelése és rögzítése érdekében a padozatban a válaszfalak süllyesztett befogadására alkalmas, vízszintes fenékfelületű lejtéskiegyenlítő és elmozdulásgátló munka­hézagok vannak a válaszfalak közötti mindenkori tér­közöknek megfelelő távolságokban kiképezve. Célszerű­nek bizonyult, ha a válaszfalak az épület oldalfalai men­tén rendre legalább egy helyen helytállóan rögzítve van­nak, míg a hosszfalak előnyösen a válaszfalakhoz vannak célszerűen laposacél vagy szögacél idomok útján rendre legalább egy-egy oldható kötőelemmel csatlakoztatva. Az egyes ólak kiszolgálása az épület hossztengelyében végigmenő kezelőútról történik, amelyen a gondozó ta­karmány os vagy trágyagyűjtő kocsit tol végig. Az almo­­zás, takarmányozás és alaposabb tisztítás, valamint egyéb gondozással járó beavatkozások céljából a gondozónak könnyen be kell tudni jutni az ólakba. Ennek érdekében a hosszfalak ólanként egy-egy kiszolgáló tartományként kialakított falmagasság-csökkentő, eltávolítható vagy nyitható nyílászáró elemmel is el vannak látva, amely célszerűen közvetlenül a hosszfal szerkezeti anyagából kivágott lemezelem. A megemelt itatórácsról illetve az itatóvályúról erősebb, fejlettebb állatok esetenként át­­ugorhatják a hosszfalat. Ennek megakadályozása céljából a berendezésnek a hosszfalra célszerűen az itatóterek tar­tományaiban időlegesen felhelyezhető magasító falele­mei is vannak, amelyeket a gondozó a szükségesnek lát­szó helyeken felhelyezhet. A csurgalékvíz és a takarmány keveredésének minél hatásosabb elkerülése érdekében előnyös, ha az ólakban az itatóterek és az etetőterek a hosszfal menti ólsarkokban a válaszfalak két oldalán páronként egymás mellett vannak rendre váltakozva ki­alakítva. Gyártástechnológiai és használati okokból egyaránt célszerűnek bizonyult, ha az itatótérben elhelyezett ita­tórács előnyösen 1,3 —1,6 m X 0,6—0,8 m rácsfelületű, a padozattól célszerűen 0,1 m térközzel megemelt, előnyö­sen 6 mm átmérőjű köracél rudakból 20 mm osztástávol­ságokkal hegesztett kivitelű, csuklótengely körül leg­alább részben felhajtható rácsszerkezetként van kialakít­va, amely legalább az ól belső tere felőli szabad rács­­szélek mentén a padozat és a rácsfelület közötti teret le­határoló, célszerűen ugyancsak rácsos oldalfelületekkel is el van látva. Az állatok ürüléke a rácson áthullva az itató­rács alatti tartományban gyűlik össze, az állatok prémjét nem szennyezi, a rács felhajtásával egyszerűen kisöpör­hető, eltávolítható. így ürülék sem az alomba sem pedig az etetőtérbe nem kerül be számottevő mennyiségben. A berendezés célszerű és előnyös kiviteli alakjainak ólanként az itatórács fölött előnyösen a hosszfalon el­rendezett, helytálló forgáspont körüli elforgatással ürít­hető módon kiképzett, egymástól meghatározott, cél­szerűen 7 cm körüli osztástávolságban elrendezett lamel­lákkal ellátott itatóvályúja van, amelynek forgáspont felőli vége ferde kiöntőcsőrrel van kiképezve. Jóllehet az itatóvályuk fel- illetve utántöltése flexibilis tömlővel a kezelőútról is végezhető, esetenként kialakíthatók olyan berendezések is, amelyeknek az egyes itatóvályukhoz hozzárendelt, központi vízhálózatra csatlakoztatott ön­működő töltőszelepei is vannak. A megfelelő hosszfalmenti ólsarkokban kiképzett etetőterek előnyösen 0,8—1,0 m X 0,6—0,8 m alapterü­letű, 0,1 m magas síkpalakerettel a padozaton elkerített ói tartományokként vannak kialakítva, ahol is a sík pala­keret egyik határolólapja előnyösen szabadon kiemel­hető módon van a szomszédos határolólap(ok)hoz és/ vagy a hosszfalhoz csatlakoztatva. Ily módon az etetőtér megfelelően elkülönített, mégis könnyen hozzáférhető, és a takarmánymaradék könnyen kisöpörhető. Az ólak padozata a kezelőút felé célszerűen 2—3 %-os lejtéssel saját levében vassimítóval simított 6—10 cm vas­tagságú, B70 illetve B100 min. szilárdságú betonból van kialakítva. A lejtés a csurgalékvíz és a nagytakarításkor használt mosóvíz eltávozása érdekében fontos, míg a beton finom elmunkálása és kellő szilárdsága azért lénye­ges, mert az idővel feltöredezett beton lábsérüléseket okoz a nutriánál. A berendezésnek az épület hosszanti középtengelye mentén végigmenő, célszerűen 1 m széles kezelő útja van, amelynek közepén a hossztengely men­tén egy gyűjtőakna felé lejtő, kiemelhető többrészes jár­ható acélráccsal fedett csurgalékvíz gyűjtőárok van ki­képezve. Járvány- és fertőzésveszély csökkentése céljából a kezelőút az állategészségügyi előírásoknak megfelelően a bejárati ajtók előtti külső és/vagy belső tartományok­ban fertőtlenítő, oldattal átitatott forjpcs vagy szivacs­szőnyeg befogadására alkalmas, célszerűen 2 m hosszú­ságú és 5—10 cm mély betonteknővel is el van látva. Elő­nyösnek bizonyult, ha az épületben célszerűen ahomlok­­falak legalább egyike melletti tartományban takarmány­­tároló és/vagy előkészítő térrész is ki van alakítva. Annak érdekében, hogy az ólak a kora reggeli és esti etetésnél egyaránt jól láthatók legyenek, természetes és mestersé­ges világítást egyaránt célszerű előirányozni. Előnyös, ha az épület természetes világítást adó nyílásokkal, előnyö­sen tetőablakokkal vagy az oldalfal(ak)ban kiképzett ablakokkal, és célszerűen szakaszosan kapcsolható mes­terséges világítással is el van látva. Jóllehet az épület az ajtók egyidejű kinyitásával és az ablakok nyitása révén általában kellően átszellőztethető, bizonyos esetekben célszerű lehet, ha az épület mesterséges szellőzéssel, cél­szerűen az oldalfal(ak)ba beépített ventillátorokkal is el van látva. A találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas, különösen újonnan létesítendő berendezéseknél előnyös­nek bizonyult, ha az épület célszerűen 1,5 m magasságú, kívül-belül habarccsal becsapott 5 cm vastag nádpalló­­böl előállított oldalfalakkal és homlokfalakkal bíró, 3 m belső magasságú, 2 méterenként földbe betonozott akác­oszlopokon nyugvó, félkészre előre gyártott szerkezeti elemekből a helyszínen összeállítható szerfás szerkezetű, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents