183617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés adathordozó valódiságának felismerésére
1 183 617 2 A találmány tárgya adathordozó valódiságának felismerésére szolgáló eljárás, amelynél az adathordozó legalább egy tartományának elektromágneses sugárzásra, éspedig elsősorban infravörös sugárzásra való áteresztő képességét méijük. A találmány tárgya továbbá az eljárás kivitelezésére szolgáló berendezés. A 2 635 795 sz. NSZK-beli közrebocsájtási leírásból ismert egy olyan adathordozó, amelyik mágnesrostok formájában síkban elosztott véletlen információval van ellátva. Az azonosításhoz szalagalakú letapogató sávot alkalmaznak. Annak érdekében, hogy a szalagalakú sávot lehetőleg pontosan betartsák, az adathordozó megfelelő jelölések segítségével oldalsó ütközőkkel vagy a mágnesfej részére egy önközpontosító berendezéssel van ellátva. A 2 829 778 sz. NSZK-beli közrebocsájtási leírásból olyan adathordozót ismerünk, amelyikre az azonosításhoz bázisként egy vonalszerű sávot visznek fel olyan anyagból, ami az adathordozó vele határos környezetétől eltérő tulajdonsággal rendelkezik. A reprodukálhatóság mértéke és ezáltal egy ilyen adathordozó valódiságvizsgálatának pontossága mindkét esetben attól függ, hogy milyen pontos a sáv újraérzékelése. Már hőmérsékletváltozások vagy az adathordozó nedvességtartalmának megváltozása is mérési hibákhoz vezethetnek. A2 847 756 sz. NSZK-beli közrebocsájtási leírásból egy olyan valódiságmérő eljárás, amelynél az infravörös sugárzásra való áteresztő képességet paraméterként alkalmazzák. A találmánynak az a feladata, hogy egy olyan, a bevezetőben leírtak szerinti eljárást találjon, amellyel egyszerűen és pontosan meg lehet vizsgálni az adathordozó valódiságát. Ezenkívül egy berendezést is kell adni az eljárás kivitelezésére. Ezt a feladatot egy olyan, a bevezetőben leírtak szerinti eljárással oldjuk meg, amelyiket a találmány szerint az jellemez, hogy egy sugárzásérzékelő segítségével az adathordozó egy tartományán az adathordozó koherens tulajdonságaiból adódó áteresztő képességet letapogatjuk, és hogy az érzékelő kimeneti jeléből egy kódot képezünk, amit beírásnál mint kiegészítő információt az adathordozóra beírunk és kiolvasásnál, valódiságvizsgálat céljából, a beíráskor megfelelő módon betárolt kiegészítő információval összehasonlítunk. Az eljárás kivitelezésére szolgáló berendezés egy érzékelőt és egy, az érzékelő kimeneti jelétől függő kód előállítására szolgáló berendezést tartalmaz, és a találmány szerint az jellemzi, hogy el van látva egy elektromágneses sugárforrással az adathordozó legalább egy tartományának besugárzására és egy vevővel, amely az adott tartományban az adathordozón átlépő elektromágneses sugárzást méri. A továbbiakban a találmányt egy kiviteli példa kapcsán, az ábrára való hivatkozással ismertetjük. Az 1 ábra a találmány kivitelezésére szolgáló berendezés vázlatos elrendezését mutatja. Az 1 adathordozó az ábrán csak metszetben, oldalnézetben van feltüntetve. Itt egy olyan kártyáról van szó, amilyet általában értékkártyaként vagy igazolványként alkalmaznak, és amelyiknél ki kell mutatni, hogy a kártya egy megengedett halmazhoz tartozik, hogy ki a kártya tulajdonosa és hogy a felhasználó a jogos tulajdonos. Az általánosan 2-vel jelölt berendezés, amelynél az 1 adathordozót alkalmazzák, magába foglal egy ismert és az ábrán fel nem tüntetett befűző szerkezetet az 1 adathordozó mágneses sávjára történő adatbeíráshoz ill. -kiolvasáshoz szolgáló mágnesfejjel. A 2 berendezés tartalmaz továbbá egy 4 gyűjtőlencséből és annak az F fókuszpontjában elhelyezett, infravörös világítódióda formájában kialakított 3 fényforrásból álló optikai rendszert. Az optikai rendszer optikai tengelye merőleges az 1 adathordozó síkjára és előrehaladási irányára. Az 1 adathordozó felőli oldalon a sugárzás útjában egy 5 rés található, amelynek az átmérője 1 — 2 mm nagyságrendbe esik, és ami egy meghatározott párhuzamos sugárnyalábot irányít az adathordozó egyik oldalára. Az 1 adathordozó szemben fekvő oldalán egy 6 gyűjtőlencséből és egy diódából álló 7 vevő van kialakítva. A 6 gyűjtőlencse optikai tengelye előnyösen egybeesik a 4 gyűjtőlencse optikai tengelyével. A 6 gyűjtőlencse úgy van kialakítva, hogy a tárgy oldali F fókuszpontja egybeesik az 1 adathordozó alsó oldalával. A 7 vevő a 6 gyűjtőlencse képoldali fókuszsíkjában van kialakítva. A 7 vevő kimenete össze van kötve egy 8 erősítő bemenetével, aminek a kimenete egy 9 mintavételező-tartó (sample and hold) áramkörhöz kapcsolódik. A 9 mintavételező - tartó áramkör kimenete egy 10 analógdigitál átalakító bemenetével van összekötve, aminek a kimenete viszont egy 11 buszvezetéken keresztül a komputerhez ill. számítógéphez csatlakozik. A számítógép a 11 buszvezetéken át egy 12 tartó áramkörrel van összeköttetésben, amelyik a kimenetén át a 9 mintavételező-tartó áramkörre csatlakozik. A 3 fényforrás bemeneti oldalról a 11 buszvezetéken, egy 13 digitál-analóg átalakítón és egy utánakapcsolt 14 erősítőn keresztül van a számítógéppel összekötve. A 14 erősítő a 3 fényforrás fényerősségének beállításacéljából kívülről beállítható. A 2 berendezésben található még ezenkívül egy 15 helyzetadó, ami a 11 buszvezetéken át összekapcsolható a számítógéppel és egy megszakításjelet (INTERRUPT) tud előállítani. Végül található a berendezésben egy 16 aritmetikai feldolgozó egység a számítógép számítási műveleteinek meggyorsítására, ami a 11 buszvezetéken keresztül csatlakozik a számítógéphez. Az illesztés a 11 buszvezetéken át a számítógéppel összekötött 17 várakozási logikán keresztül történik. Működtetésnél az 1 adathordozót beadjuk a 2 berendezésbe. Annak érdekében, hogy az elvégzendő mérés az 1 adathordozó adott esetben külső hatások miatt leromlott állapotától, a fényforrás öregedésétől vagy más hasonlótól független legyen, először hitelesítést végzünk, amikor is a 3 fényforrás fényerősségét egy beállító elem segítségével a 7 vevő kívánt munkapontjára állítjuk. A beállítást előnyösen úgy választjuk meg, hogy az 10 analógdigitál átalakítón előálló érték a maximum felénél legyen. Ezután következik a tényleges kiértékelés. Az 1 adathordozó aktiválásánál a számítógép vezérlésével adatokat írunk be az ábrán nem jelölt mágnesfejen keresztül az 1 adathordozó mágneses sávjába. Az 1 adathordozónak a 15 helyzetadó előbeállítása révén meghatározott, a beírásnál fellépő bithelyekhez hozzárendelhető helyein a 15 helyzetadó egy megszakításjelet állít elő, ami all buszvezetéken keresztül a számítógépre kerül, és ami a 12 tartó áramkörön keresztül tartás állapotba vezérli a 9 mintavételező-tartó áramkört. A 12 tartó áramkör ekkor gyakorlatilag átadja a számítógéptől jövő információt. A 7 vevő kimenetéről a 8 erősítőn át állandóan az 1 adathordozó mindenkor besugárzott helye által átengedett sugárzás mennyiségétől függő analóg jel kerül a 9 mintavételező-tartó áramkör bemenetére. Amíg a 9 5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 65 2
