183617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés adathordozó valódiságának felismerésére

1

183 617

2

mintavételező-tartó áramkör a megszakításjel következtében tartás állapotban van, a megszakításjelnél fennálló analóg értéket a 10 analóg-digitál átalakítóra vezeti, ami viszont a számítógépre egy ennek megfelelő digitális jelet juttat, amit az tárol. Ez a folyamat az 1 adathordozó átvezetése folyamán a 2 berendezés révén célszerűen többször megismétlődik, például 8 —10-szer, úgyhogy az áteresztő képességet az 1 adathordozó több, egymástól bizonyos távolságra levő helyén megmérjük. Az azonosításhoz és jogosultsághoz, valamint az értéktartományhoz tartozó információ beírása után a 10 analóg-digitál átalakítón előállított és közben a számítógépben tárolt adatokat, a valódiságvizsgálat céljából, kiegészítő információként beírjuk az 1 adathordozó mágneses sávjára.

A 15 helyzetadó össze van kötve egy, az ábrán nem ábrázolt ismerő berendezéssel, például érintkező kapcsolóval, ami kikapcsolja a 15 helyzetadó működési ciklusát, amikor az 1 adathordozó bejutott a 2 berendezés egy előre megadott helyére. Ezzel biztosítjuk azt, hogy a 15 helyzetadó működési ciklusa mindig úgy fut le, hogy a megszakításjelek az 1 adathordozó egy kikapcsoló jelzésétől, például az egyik szélétől, azonos távolságra következzenek be.

Egy ilyen már aktivált és beírt 1 adathordozó adatainak kiolvasásakor a betárolt adatokat az ábrán nem ábrázolt író-olvasó fejen keresztül olvassuk ki és a számítógépre vezetjük. Ekkor a beírásnál a 10 analóg-digitál átalakítón keresztül a fentebb ismertetett módon a számítógéphez juttatott és a beíráskor szintén beírt kiegészítő információkat is kiolvassuk. Az 1 adathordozót ismét átvilágítjuk a fentebb leírt 2 berendezéssel. A 15 helyzetadó által előállított megszakításjelektől függően a vizsgálati darabnak ugyanazokon a helyein, mint a beírásnál, ezeknek a helyeknek az áteresztő képességétől függően jeleket állítunk elő és ezeket a számítógépben tároljuk.

Ezután a kiolvasott kiegészítő információ és akiolvasásnál megállapított áteresztő képességtől függő, a kiolvasásnál előállított új jelek összehasonlítása következik. Ha az értékek megegyeznek, az adathordozót a megengedett halmazhoz tartozónak és így valódinak nyilvánítjuk. Ha az értékek nem egyeznek meg, a berendezés a kártyát hamisítványnak tünteti fel.

Bebizonyosodott, hogy egy adathordozó elektromágneses sugárzásra, éspedig különösképpen infravörös sugárzásra mutatott áteresztő képessége egy minden egyes adathordozóra nagyon jellemző információképet ad. Még akkor is, ha maga az adathordozó az elhasználódás és elszennyeződés következtében megváltoztatja az áteresztő képességét a korábban kiértékelt helyek egyes pontjain, a több, például 8 — 10 helyen végzett mérésből kiadódó karakterisztika még mindig annyira egyértelműen jellemző, hogy egy hamisítvány egyértelműen felismerhető. Annak érdekében, hogy az adathordozó elhasználódása folytán az egyes helyeken beálló csekély áteresztő képesség változások ne okozzák az adathordozó kizárását, az eredetileg mért és a kiolvasásnál újra kiolvasott kiegészítő információ és a kiolvasásnál az egyes pontokon ténylegesen mért áteresztő képesség összehasonlítása küszöbérték számítás útján, a 16 aritmetikai feldolgozó egység segítségével, a következő algoritmus szerint történik:

5

xy

1

n — 1

)

ahol:

n = az értékek száma, 10 x = a mért érték,

y = a kiolvasott érték.

Ha az adott eltérések küszöbértéke kisebb vagy egyenlő Gxy-nal, a kártyát valódinak ismerjük el.

15

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás adathordozó valódiságának felismerésére, 20 amelynél az adathordozó legalább egy tartományának

elektromágneses sugárzásra, éspedig elsősorban infravörös sugárzásra való áteresztő képességét mérjük, azzal jellemezve, hogy egy sugárzásérzékelő segítségével az adathordozó koherens tulajdonságaiból adódó áteresztő 25 képességet az adathordozó egy tartományán letapogatjuk, és hogy az érzékelő kimeneti jeléből egy kódot képezünk, amit beírásnál mint kiegészítő információt az adathordozóra beírunk és kiolvasásnál, valódiságvizsgálat céljából, a beírásnál megfelelő módon betárolt kiegészítő 30 információval összehasonlítunk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a mérés előtt hitelesítést végzünk az adathordozó mindenkori állapotától független áteresztő képességre.

35 3. Az 1. vagy 2. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az eredetileg mért és a kiolvasásnál újra kiolvasott kiegészítő információnak a kiolvasásnál ténylegesen mért áteresztő képességgel való összehasonlításnál a tartomány egyes 40 pontjain küszöbértékeket képezünk az alábbi algoritmus szerint:

Zxf-nx-yiyf-ny^

n-1 y n-1

n = az értékek száma,

50 x = a mért érték, y = a kiolvasott érték,

és a kártyát akkor tekintjük valódinak, ha az adott eltérések küszöbértéke kisebb vagy egyenlő Gxy-nal.

4. Berendezés az 1—3. igénypontok bármelyike sze- 55 inti eljárás kivitelezésére egy érzékelővel és az érzékelő kimeneti jelétől függő kód előállítására szolgáló berendezéssel, azzal jellemezve, hogy el van látva egy elektromágneses sugárforrással az adathordozó (1) legalább egy tartományának besugárzására és egy vevővel, 60 (7) amely az adott tartományban az adathordozón (1) átlépő elektromágneses sugárzást méri.

1 ábra

3