183581. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott építőelem szétszedhető épületekhez
1 183581 2 degen hengerelt U-keresztmetszetű idomvasakból is kialakíthatjuk. A találmány szerinti épületelemet az egyik célszerű kiviteli alak szerint önműködő rögzítő eszközzel is elláthatjuk, amely zárókilincsként lehet kialakítva. A zárókilincs az ütköző tartólemezén csap körül lehet elfordíthatóan ágyazva, az ütközőn pedig a függőleges főtartón lévő nyílással megegyező méretű, a zárókilincset vízszintes helyzetben alátámasztó és elfordulását lehetővé tevő nyílás lehet. Ez azt jelenti, hogy amikor a zárókilincs az ütközőn és a függőleges főtartón lévő nyíláson keresztül kapcsolódik magához a függőleges főtartóhoz, és ilyen módon a főtartót az ütközőhöz rögziti, akkor vízszintes helyzetű, a kapcsolódás létrejöttekor, illetve a szétszereléskor, vagyis amikor a zárókilincs a nyílásokon éppen áthalad, akkor a nyílások célszerű mérete miatt a zárókilincs el is tud fordulni. A korábban említett kötőelemekkel — amelyek az ütközőben, illetve a függőleges főtartóban lévő furatokban vannak, — gondoskodunk az ütközőnek, illetve a függőleges főtartónak egymáshoz történő állandó rögzítéséről. A találmány szerinti épületelemnek az épület alapozásához való könnyű kapcsolódása érdekében célszerű, ha a függőleges főtartók alsó végén talplemez van rögzítve, amelyen célszerűen négyszögletes nyílás van, ezen rögzítőcsap van átvezetve, a talplemez és a rögzítőcsapra csavart anya között pedig hosszúkás nyílással ellátott nyomáselosztó lap van elrendezve Ez a kialakítás teszi lehetővé, hogy az alapozás elkészültekor, illetve a rözítőcsap elhelyezésekor keletkezett pontatlanságok ellenére is csatlakoztatni lehessen az alapozáshoz az épületelemet. Nyilvánvalóak a találmány szerinti megoldásnak azok az előnyei is, amelyek abból adódnak, hogy nem kell függő teher alatt dolgozni. Az épületelemeket ugyanis csak fel kell emelni daruval, miközben az önműködő zárókilincses rögzítőeszközök kellő szilárdsággal meghatározzák a tetőrész és a falrészek egy máshoz képesti helyzetét. Ezek az előnyök természetesen az épületek gyors és biztonságos szétszerelésekor is éreztetik hatásukat. A találmány további részleteit kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti épületelem egyik célszerű kiviteli alakjának vázlatos távlati képe összehajtott, szállítási állapotban, a 2. ábra a találmány szerinti épületelem vázlatos távlati képe kitöréssel lapos tetejű épületté való összeszerelés közben, a 3. ábra más kiviteli alak vázlatos távlati képe kitöréssel nyeregtetős épületté történő összeszerelése közben, a 4. ábra az egyik célszerű kiviteli alak részlete, a tetőrész és a falrész közötti csukló vázlatos oldalnézete, részben metszete, az 5. ábra a 4. ábra A—A vonala szerint vett metszet, a 6. ábra a 4. ábra B nyila szerint vett nézet, részben metszet, a 7. ábra a 4. ábra szerinti részlet, részben metszet más kiviteli alak esetében, a 8. ábra további részlet, az alapozáshoz való csatlakozás oldalnézete, részben metszete, a 9. ábra a 8. ábra C—C vonala mentén vett metszet. A találmány szerinti előregyártott épületelem két fő egységből áll, 1 tetőrészből és 2 falrészből. Az 1 tetőrész tarajpontjánál nincsen csukló, lehet tehát lapostetejű vagy egészen kis hajlásszögű nyeregtetejű kialakítású is. Egy épületelemhez két falrész tartozik, amiket a falrésszel együtt a gyártóműben előregyártanak. Aaogy az a 2. ábra kitöréses rajzán látható, az 1 tetőrész teherhordó szerkezetét 3 tetőkeret alkotja, amely két 3' főtartóból és ezek végeinél elrendezett két 3” melléktartóból áll. A 3 tetőkeret 4 borítással van kívülről burkolva. Ezzel hasonlatos módon a 2 falrészek teherhordó szerkezetét 5 falkeret alkotja, amely két függőleges 5' főtartóból és az 5' főtartók homlokoldalánál elrendezett két 5" melléktartóból van kialakítva. Az 5 falkeret itt is 6 borítással van kívülről lefedve, amely a 4 borítással együtt szendvicsszerkezetként is ki lehet alakítva. A 6 borítások elcsúszásmente,en vannak egymással összekötve. Mint ahogy az 1. ábrán látható egy 1 tetőrészhez két 2 falrész. van 7 csukló útján kapcsolva, ahol a 2 falrészek a szállítás megkönnyítése céljából az 1 tetőrészre fordíthatók. A 2 falrészek ebben a befordított állapotukban rögzíthetők. A 2. ábra jói szemlélteti, hogy a taréjponton lévő csukló nélkül kialakított 1 tetőrész lapostetejű épületek kialakítását is lehetővé teszi. A 3. ábra arra mutat példát, hogy lapostető mellett egészen kis hajlásszögű nyeregtetőre is lehetőség van. A 4. ábra az i tetcrész és a 2 íah ész között lévő rögzítőeszközre mutat kiviteli példát. Egyúttal azt is mutatja, hogy a 7 csukló két lemezből van kialakítva, amelyek közül az egyik 8 sarokiemez a 3 tetőkerethez, a másik 8' sarokiemez az 5 falkerethez van erőzáró kötéssel rögzítve, a 2 lakrésznek az 1 tetőrészhez képesti elfordulása pedig ebben a két 8 és 8' saroklemezben lévő csap körül történik. Ez a csap lehet 9 csavar is, amellyel egyúttal elfordulás után a két 8 és 8' saroklemez egymáshoz képesti helyzetét rögzíthetjük. Ezt szemlélteti az 5. ábra, amely a 4. ábra A—A vonala szerint vett metszete, ahol a metszés síkja a 9 csavaron megy át. Az 5. ábra egyúttal két szomszédos épületelem csatlakozását is mutatja ebben a csomópontban. A 7 csuklók az 1 tetőrésznek, illetve a 2 falrészeknek az épület belseje felé eső oldalán vannak elrendezve, úgyhogy a szerelés során a 2 falrészek önműködően felvehetik függőleges helyzetüket. A 4. ábrán látható továbbá, hogy a 2 falrésznek az 1 tetőrészhez való kapcsolódása körzetében a 3 tetőkereten 10 ütköző van elrendezve olyan módon, hogy a l falrész szerelt állapotban függőleges helyzetet vegyen fel. A 10 ütközőhöz erőzáró kötéssel, például hegesztéssel 11 tartólemez van rögzítve, amely szintén a 3 .etőkerethez kapcsolódiK. Ezt az elrendezést jól mutatja a 6. ábra is, amely a 4. ábra B nyila szerint vett nézet. Mind a két ábrán jól látható, hegy az 5' főtartói a 10 ütközőhöz kapcsoló rögzítőkészülék 13 rögzítőkilinccsel van kialakítva. A 13 zárókilincs forgáspontját meghatározó 12 csap a 11 taríólemezben van elhelyezve. A 13 zárókilincs áthatolására a 10 ütközőben 14 nyílás, az 5' főtartóban pedig 14' nyílás van kialakítva. Ezek a 14 és 14' nyílások olyanok, hogy a 13 zárókilincset az épületelemek összeszerelt állapotában vízszintes helyzetben tartják, szerelés közben pedig iehetővé teszik a 13 zárókiíincsnek rajtuk való áthaladását. Amikor tehát az 5' főtartó a 9 csavar körül el5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
