183353. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék mozgásérzetet keltő képsorozat megjelenítésére
1 183 353 2 melyek fényét pl. fényakna tereli a szabad élhez, s a fényforrások szekvenciális kapcsolására alkalmazhatunk elektronikus vezérlőegységet. Ha pedig a már említett módon közös fényforrás fényét fényrekesz(ek) vándoroltatása útján vetítjük szekvenciális sorrendben az egymás mögött elrendezett képelemek szabad éleire, a készüléket ellátjuk a fényrekesz(eke)t mozgató mechanizmussal, mely akár haladó, akár forgómozgás útján biztosítja a kívánt folyamat megvalósulását. A találmányt részletesebben ábrák segítségével magyarázzuk. Az 1. ábrán szemléltetjük a fénygrafikai modelleknél alkalmazott képelemek közös sajátosságait, a 2. ábrán az él(ek) egyrészének fényvisszaverő anyaggal való takarását, a 3. ábrán fényakna kialakítását és elrendezését, a 4. ábrán az átlapolt megvilágítást, az 5. ábrán a fényrekesz sugárnyílásának vándoroltatását. A 6. ábra egy példakénti elektronikus vezérlőegység tömbvázlatát, a 7. ábra a megfelelő jelalakokat, a 8. ábra a vezérlőegység eltérően kialakított vezérlőfokozatának tömbvázlatát mutatja. Az la ábrán felülnézetben látjuk a hagyományos fénygrafikai modell három képelemének elrendezését, az lb ábrán a külön-külön beforgatott képelemek oldalnézetét. A 111, 112 és 113 képelemek transzparens — pl. plexiből készült — téglalap alakú hordozólapjára eltérő mozgásfázisoknak megfelelő 121, 122 és 123 állóképet vittek fel önmagában ismert módon. A 121 állókép pl/ három függőleges sávot kiindulási helyzetben mutat és két függőlegesen egymás alatt elhelyezkedő képpontot. A három függőleges sáv az ábra hossztengelye mentén fog vándorolni, a két képpont pedig az azokat összekötő egyenes felező pontja körül fog keringeni az óramutató járásával egyezően. A 122 állókép mutatja, hogy a három függőleges sáv már kis mértékben előrehaladt és a két pont mintegy 60 fokkal elfordult a keringési ív mentén. A 123 állókép a függőleges hasábok további előrehaladását szemlélteti, s a képpontok további kb. 60 fokkal való elfordulását. Természetesen a valóságban a fázisonkénti elmozdulás-inkrementum ennél kisebb. Az ismert megoldásnál az élvilágítás több oldalról is történt, pl. a 131, 132, 133 és 141, 142, 143 irányok felől és ha a képelemkészletet pl. a 15 irányból szemléljük és az egyedi 111, 112, 113 képelemeket sorrendben egymásután kellő gyakorisággal váltakozva megvilágítjuk, akkor úgy tűnik, mintha a függőleges sávok haladó mozgást végeznének, a képpontok pedig keringő mozgást. A hagyományos kialakításnál a kellő fényintenzitás elérése céljából két, adott esetben három vagy akár négy oldal felől is bocsátottak fényt a képelem éleire, s a fény — áthaladva a képelemen — a túloldalon kiléphetett, elszóródott. így a fénykihasználás távolról sem volt optimális. Ha a 2. ábrán mutatott módon a 21 képelem három élét fényvisszaverő anyaggal bevonjuk és a 23 irányból a szabad élen át bocsátunk fényt a 21 képelemre, akkor a takart felületekről a fény visszaverődik és a fénykihasználás optimális. A fényvisszaverő 22 bevonat bármely ismert módon állítható elő, pl. festéssel, fólia felragasztásával, a vákuumtechnikában alkalmazott eljárások valamelyikével, gőzöléssel stb. Tovább javítjuk a hatásfokot, ha a 34 fényforrások fényét olyan 33 fényakná(ko)n át tereljük a 31 képelem szabad éléhez, mely magát a szabad élt is közrefogja. A 33 fényakna belső felületét is fényvisszaverő 32 bevonattal látjuk el. A 3. ábra csak vázlatosan mutatja a fényakna alkalmazását; a fényakna falai nem feltétlenül párhuzamosak, lehetnek pl., a vékony 31 képelem felé összetartok stb. A 34 fényforrások foglalatait — a szabad él mentén — elrendezhetjük a 33 fényakna belsejében, s a 31 képelem szabad élével párhuzamos lezáró felületen átvezetjük az áramvezetőket, illetve, ha a foglalat közvetlenül földelt, az áramvezetőt. A foglalatokat a 3. ábrán mutatott módon is elrendezhetjük, mikoris maga a foglalat van átvezetve a 33 fényakna lezáró felületén, s a fényforrás befogadására szolgáló fogadónyílás a 33 fényakna belsejében van elrendezve. Természetesen célszerűen az utóbbi kialakítás esetén a már fényforrással ellátott, szerelt foglalatot pattintjuk be a 33 fényaknában kialakított fészekbe. A 3. ábra az alapvető jellemzők szemléltetésére szolgál, a tényleges kiviteleknél a korszerű fénytechnikai szerelvényelemek nyernek ismert módon alkalmazást. A fényakna alkalmazása révén a keletkező fényáramot maximális mértékben hasznosítjuk az élvilágításra és a lemez élén egyenletes fényeloszlást biztosítunk. így elegendő az egy oldal felőli megvüágítás, kevesebb fényforrás kell, a térfogategységben keletkező hő lényegesen lecsökken. Külön előnye az egyoldalas megvilágításnak, hogy az egymást mélységben követő képelemek váltakozva más-más oldalról világíthatok, a fényforrások méretei nem korlátozzák a képelemek optimálisan közeli elrendezését. Gyakorlatilag tehát a képelemeket alkotó transzparens lemezek egymásra fektethetők, szorosan egymáshoz rögzíthetők. így teljesül a pormentes kialakítás követelménye. Az átlapoltan végrehajtott élvilágítást szemlélteti a 4. és 5 ábra. Ha a 3. ábrán mutatott kialakítást alkalmazzuk, az egyes képelemek csak akkor kapnak megvilágítást, ha a hozzájuk illeszkedő fényaknát bevilágító fényforrás(oka)t bekapcsoljuk, egyébként az adott képelem sötét. Ezt szemlélteti a 4a ábra, melyen látható, hogy a 111 képelemet bevilágító 0i fényáram, a 112 képelemet bevilágító </>2 fényáram és a 113 képelemet bevilágító 03 fényáram a 3. ábrán mutatott fény terelés és konzekvens szakaszos vezérlés esetén az időben teljesen elkülönül. Ha viszont a 0i, 02 és 03 fényáramok időfüggvényét pl. a 4b ábra szerint alakítjuk, akkor minden egyes képelemre a 4a ábrán mutatott T ciklusidő egy részében, a T—2'AT időtartamon át a maximális megvilágítás jut, a 2’AT időtartamú átmeneti szakaszban viszont a sorrendben megelőző képelemre fokozatosan csökkenő megvilágítás jut, a sorrendben következő képelemre pedig fokozatosan növekvő megvilágítás. Az észlelt képben még jobban elmosódnak az átmenetek, fokozódik a folyamatos mozgás érzete. Ezt természetesen úgy is megvalósíthatjuk, hogy szerkezetileg megtartjuk a 3. ábrán mutatott fényaknás elhatárolást, de az elektronikus vezérlőegységet úgy vezéreljük, hogy az egyébként változatlanul fizikailag elhatárolt szomszédos élvilágítások intenzitását a 4b ábra szerint változtatjuk. Igen egyszerűen valósítható meg ez a mechanizmus, ha valamennyi 51 képelemnél azonos oldalon rendezzük el a szabad élt, de a szabad élek nem a szembenfekvő takart élsereggel párhuzamos eredő felületet alkotnak, hanem együttesen hengerszegmens palástjának belső (konkáv) felületét képezik. Ezzel a hengerszegmenssel koaxiálisán — forgómozgásra alkalmasan ágyazva — hengeres 52 bura van elrendezve, melyek palástfelületét váltakozva fényvisszaverő 53 szakaszok és 54 fényrekeszek alkotják és a hengeres 52 bura belsejében van(nak) elrendezve az 55 fény5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
