183353. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék mozgásérzetet keltő képsorozat megjelenítésére
1 183 353 2 A mozgásérzetet keltő képábrázolás általában a szem tehetetlenségét hasznosítja; a mozgás folytán időben változó mintájú ábrát egymást követő fázisoknak megfelelő mintájú állóképek seregével képezik le, s ezeket olyan frekvenciával jelenítik meg szekvenciálisán egyazon felülettel jellemezhető látószögben, hogy az eltérő mintájú állóképek sorozatát a szem folytonos mintaváltozásként érzékeli. A megjelenítés egyik ismert módja az eltérő mintájú képelemek szekvenciális helyzetváltoztatása (pl. mozgófilm). Ennek egyik jellegzetes hiányossága, hogy csak a szekvenciális elmozdulás végheíyzeteiben helyes az ábraminta, ezért az elmozdulás tartamára a megjelenítő felületet letakaiják. A fénygrafikai modellek között találhatók olyan elven működő készülékek is, melyeknél az eltérő mozgásfázisokat ábrázoló képelemek állóképként egymás mögött helytállóan vannak elrendezve és a transzparens anyagból készült képhordozókon való áthatással szekvenciálisán más-más mintázatú képelemet aktiválnak, pl. élvilágítással. Ha a szekvenciális képváltás elég gyakori, ilyen módon is mozgásérzetet kelthetünk. A képelemek egymás mögötti elrendezésével azonban mélységben vándorol az ábrafelület, a kép háromdimenziós és az ebből eredő zavaró hatások annál nagyobbak, minél nagyobbak a lépcsők az egymás mögött elrendezett képelemek síkjai között. Ennek a zavaróhatásnak a csökkentése érdekében minél vékonyabb transzparens hordozót kellene alkalmazni, s ez az ilyen modellekkel szembeni egyik követelmény. Ezzel ellentétes követelményt támaszt az élvilágítás mechanizmusa. Minél vékonyabb az élvilágított lemez, annál több fényáramra van szükség hasonló képminőséghez és annál nehezebb az egyes képelemsíkok szeparált élvilágítása a fényforrások geometriai méretei miatt. A nagyobb fényáramhoz nagyobb teljesítmény is szükséges, melyet minimális térben kell kifejteni. így megnő a térfogategységben keletkező hő, s ennek elvezetése is problémát okoz, de a hőhatás egyéb helyi zavarokat is okozhat. A nagyobb fényteljesítmény igénye bonyolítja a meghajtó és vezérlő, célszerűen elejctronikus szervek kialakítását is. Az ismert fénygrafikai modelleknél a lépcsőzetes elrendezés a képelemek közötti légrésekkel jár, ami kizárja a por elleni védelmet. A szokásosan alkalmazott transzparens anyagok (pl. plexi) hajlamosak elektrosztatikus töltődésre, így az idők folyamám mind több porszemcse kerül a lemezek közé, melyek elemi fényvisszaverő felületekként szóró hatást fejtenek ki, s így csökkentik a fényhatásfokot és rontják az esztétikai hatást, a képminőséget. A fénygrafikai modelleknél a mozgásérzetet úgy keltik, hogy az egymást követő mozgásfázisok szerint mélységben tagolt ábra képelemeit sorrendben egymás után világítják meg. Minthogy a tagolás nem végtelenül sok képelem szerint történik, hanem véges számú bontásban, a mintaváltás térben és időben egyaránt nem folytonos, hanem inkrementális. A szomszédos fázisok közötti elmozdulás mértékének viszonya a szem felbontóképességéhez és a képváltási frekvencia viszonya a szem tehetetlenségéhez határozza meg, mennyire észlelhetjük a képelemek közötti ugrások szakaszosságát, mely esetben a mozgást nem észleljük egyértelműen folyamatosnak. Célunk az ismert fénygrafikai modellek e három hiányosságának kiküszöbölése, legalábbis elhanyagolhatóvá tétele, nevezetesen: — kedvezőbb kompromisszum elérése a sík ábrázolás megközelítéséből folyó közelítési követelmény és az élvilágítás műszaki feltételeiből folyó mélységi kiterjedés követelménye között; — a képelemek alkotta háromdimenziós tömb pormentességének biztosítása; — olyan élvilágosítási mechanizmus kialakítása, mely átmeneti áthatások révén csökkenti a szomszédos képelemek közötti léptetés során az ugrásszerűséget és így növeli a folytonos változás érzetét. A találmány alapja az a felismerés, hogy mindhárom célkitűzés megvalósítható, ha a megvilágítandó képelem élét a képelem egy szakasza mentén fényvisszaverő anyaggal letakarjuk és a le nem takart él(eke)t (a továbbiakban: szabad élt) világítjuk meg. Ez a módszer lehetővé teszi a képelemek szorosan egymáshoz simuló elrendezését és olyan járulékos intézkedések fakultatív alkalmazását, melyek a mindenkori alkalmazási feltételhez igazodna biztosítják valamennyi feltétel teljesülését, így pl. fényaknák alkalmazásával biztosítható, hogy a szorosan egymáshoz simuló képelemek közül is mindenkor a soronlevő képelem szabad éle legyen megvilágítva függetlenül attól, hogy a fényforrások terjedelme önmagában a megvilágítandó él méretét többszörösen meghaladja stb. Előnyösen N darab (N pl. négy) éllel kialakított képelemeket alkalmazunk, N—1 darab élt takarunk le fényvisszaverő anyaggal és a képelem egyetlen szabi 1 élét világítjuk meg. Egy előnyös foganatosítási mód szerint az eg mást követően megvilágítandó, egymás mögött sörre .dben elrendezett képelemek közül a párossorrendű képelemeket azonos oldalon elhelyezkedő egyik élükön világítjuk meg (a többi élt eközben letakarva), a páratlan sorrendű képelemeket pedig azonos oldalon elhelyezkedő másik, az egyik éllel szembenfekvő másik élükön világítjuk meg (a többi élt eközben letakarva). Egy további előnyös foganatosítási mód szerint valamennyi képelemnél azonos oldalon rendezzük el a szabad élt és a fényforrás(ok) fényét a szabad élek hossztengelyével párhuzamos hossztengelyű fényrekeszen át bocsátjuk a képelemekre oly módon, hogy a fényrekeszt a szabad élek hossztengelyére merőleges irányban folyamatosan elmozdítjuk úgy, hogy az elmozdulás kezdeti szakaszában a fényrekesz sugárnyílása az egyik szélső (első vagy utolsó) képelem szabad élére irányul, az elmozdulás során a sugárnyílás sorrendben egymás után irányul a további képelemek szabad élére és az elmozdulás befejező szakaszában a sugárnyílás a másik szélső (utolsó vagy első) képelem szabad élére irányul. A fent jellemzett találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmasan alakítjuk ki a találmány szerinti készüléket és a különböző foganatosítási módokhoz alkalmazkodva a készülék különböző kiviteli alakjait. A találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas készülékek sokféle változata és kiviteli alakja lehetséges, melyek alapvető közös jellemzője a képelemek élének részleges bevonása fényvisszaverő közeggel és a fényforrások) olyan elrendezése, mely biztosítja, hogy a fény a mindenkor aktiválandó képelem szabad élére essen. Ezen túlmenően a készülék a mindenkori igény szerint alakítható ki. így pl. minden egyes képelemhez rendelhetünk külön aktiválható egy vagy több fényforrást, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
