183265. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázikus éterek és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 183 265 2 — a (111) általános képiéiben X jelentése klór-, bróm- vagy jódatom vagy hidroxil­­csoport és Z jelentése a fent megadott — vagy annak reakcióképes származékával reagáltatjuk, majd adott esetben egy kapott (I) általános képletű vegyüiet szekunder aminocsoportját alkilező, alkenilező, cíkloalkilező vagy benzilező szerrel a megfelelő tercier aminocsoporttá, vagy N-benzilcsoportját redukálószerrel NH-csoporttá alakítjuk és/vagy a kapott (í) általános képletű bázist valamilyen savval kezelve fiziológiailag elfogadható savaddíciós sóvá alakítjuk. Az (I) általános képletű vegyületek előállítása egyéb­ként önmagában ismert módon történik; a módszereket az irodalomban (pl. Houben-Weyl, Methoden der Organi­schen Chemie, Georg-Thieme-Vcrlag, Stuttgart; Organic Reactions, John Wiley and Sons, Inc. New York) tár­gyalják. A reakciókörülmények az említett reakciók lefolytatásához ismert és alkalmas körülmények. Ön­magában ismert, itt közelebbről nem említett változatokat is alkalmazhatunk. Az alkalmazott (II) cs (111) általános képletű kiindulási anyagokat kívánt esetben in situ is képezhetjük oly mo­tion, hogy a rcakcióelegyhől nem különítjük el, hanem mindjárt továbbreagáltatjuk (I) általános képletű vegyü- Ictté. A (11) általános képletű fenolok nagy része ismert. A még le nem írt (II) általános képletű fenolokat ismert módszerekkel, például a megfelelő benzil- vagy metíl­­éterek bontásával állíthatjuk elő. A (II!) általános képletű bázisokban X előnyösen klór­vagy brómatomot jelent. A (III) általános képletű bázisok rcakcióképes származékaiként főleg a (III) általános képletű alkoholok (X = OH) reakcióképes észtereit, előnyösen a megfelelő alkilszulfonálokat (ahol az alkil­­csoport 1-6 s/énatomos) és a megfelelő arilszuifonátokat (ahol az arilcsoport 6-10 szénatomos), például a meg­felelő metán-, benzol-, p-toluol- vagy naftalín-1- vagy -2-szuifonátokat említjük meg. A (111) általános képletű bázisok egy része ismert. A még nem ismert (III) általános képletű bázisokat ismert módszerekkel, analóg eljárásokkal állíthatjuk elő, pél­dául a CH3-N r2-ch2ch2-co-r\ ( ! -R2-3-piperidiI)-COOaikil, ( l-Rz-3-piperidi!)-CO-R3, ( 1 -R2-2-piperidil)-CHz-COOalkil, ( 1 -R2-2-píperidil)-CH2-CO-R3 vagy !-R2-3-R4-hexahidroazepin-4-on típusú észterek és ketonok redukálásával az X helyén OH-csoportot tartalmazó (III) általános képletű vegyü­­k’teket nyerhetjük. Ezeket az alkoholokat szervetlen iialogén-vegyületekkcl, így tionilkloriddal, foszfor-tri­­hromiddal vagy hiilrogénjodiddal reagál ta tva az X helyén klór-, bróm- vagy jódatomot tartalmazó (III) általános képletű vegyületekhez jutunk, míg az alkoholok meg­felelő szulfonilkloridokkal végzett észterezése a (III) általános képletű vegyületek szulfonátjaihoz vezet. A (III) általános képletű aminok közül a tercier aminok (ahol R2 jelentése hidrogénatomtól eltérő) a szekunder aminok aikilezésc, alkenilezése, cikloalkilalkilezése vagy hen­zilezése útján állíthatók elő. A szekunder aminokat ellenben (R2 = H) a megfelelő N-alkil-származckok (Rz = í—4 szénatomos alkilcsoport) klórhangyasav­­- e t i 1 észté r re 1 végzett dezalkilezéssel állíthatjuk elő. A (III) általános képletű aminok továbbá a megfelelő piridinek vagy azepinek redukálása útján állíthatók elő. így például 2-metil-piridint fcnillítiummal, majd benz­­aldehiddel i-fenil-2-(2-piridil)-ctanolIá reagaltalhatunk, és ezt a vegyületet l-fenil-2-(2-piperidil)-etanollá redu­káljuk. Az l-metil-4-hidroxi-hexahídroazepin 1-metil­­-4-piperidonbó! állítható elő a gyűrű bővítése (CH2N2) útján, majd a kapott l-mctil-hcxahidroazepin-4-on nát­­riumbórhidriddel végzett redukálásával. A (11) és (III) képletű vegyidet reagáltatása előtt a (II) általános képletű fenolból célszerűen sót. főleg fémsót, például alkálifémsót (U-, Na- vagy K-sót) vagy tallium­­sót képezünk. E célból a fenolt valamilyen fémsóképző reagenssel reagáltatjuk, például alkálifémmel, alkálífém­­hidriddel vagy amiddai (pl. LiH, NaH, NaNH2 vagy KNH2), fémalkoholáttal (ahoi az alkohoirész célszerűen 1-4 szénatomos, pl. lítium-, nátrium-, kálium- vagy tallium-metiiát, -etilát vagy terc-butilát). szentes fém­­vcgyülettel (pl. bitillítium. fenillítium vagy fenilnátrium), fcmhidroxiddal, -karbonáttal vagy -hidrogénkarbonáttal (pl. a megfelelő U-, Na-, K- vagy Ca-vcgyüietek). A fenoiátot előnyösen oldószer vagy oldőszerclegy jelen­létében képezzük. Oldószerként például szénhidrogének (így hexán, benzol, toluol vagy xilol). halogénezett szén­­hidrogének (így diklórmetán, kloroform vagy szén-fetra­­klorid), éterek (így dietil-éter, diizopropil-éter. tetra­­hidrofurán, dioxán vagy dietilén-glikol-dimetiiéter), ami­­dok (így dimetil-formamid), alkoholok (így metanol vagy etanol) és ketonok (pl. aceton) kerülnek felhasználásra. A (II) általános képletű fenolt vagy sóját előnyösen hígí tőszer jelenlétében reagáltatjuk a (II) általános képletű aminnal; alkalmazhatjuk például azt az oldószert, amely­ben a fenoiátot is képeztük, de dolgozhatunk eltérő oldó­szerrel is. Lehetséges a reakciót kétfázisú rendszerben (például diklórmetán és vizes nátriumhidroxid-okiat cie­­gyében) végezni; ez esetben fázistranszfcr-katalizátort (például koronaétert, valamilyen ammóniumsőt, így tri­­alkilbenzíl-arnmőnium-halogenidcket vagy foszfóniumsó­­kat) is adhatunk az eiegyhez. A rcagáitatást általában —20 °C és 180 °C közölti, előnyösen 20 °C és 160'C közötti hőmérsékleten végezzük. A fenoiátot in situ is képezhetjük. Ez esetben a (II) általános képletű fenolt és a (111) általános képletű amint bázis jelenlétében reagáltatjuk. A reakció egy lehetséges változata abban áll, hogy a (II) általános képletű fenolt valamilyen (III) általános képletű hidroxiaminnal (X = OH) vízelvonó szer (pl. azodikarbonsav-dialkilész.ter) jelenlétében és trifenil­­-foszfin jelenlétében közömbös oldószerben (így tetra­­hidrolüránban) —10 °C cs +30 °C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk. Kívánt esetben egy kapott (I) általános képletű sze­kunder amint (R2 = H) nitrogénatomján alkilezhctiink, amikor is (I) általános képletű tercier amint (R2 = 1-4 szénatomos alkilcsoport) kapunk. N-alkilczőszcrként például az alábbiak jönnek szóba: atkilhalogen'idek, így metilklorid, metilbromid. metiljodid, et ilk lórid, etil­­bromid, ctiljodid, n-propilklorid, -bromid vagy -jodid stb., továbbá a megfelelő dialkilszulfátok, így dimetil­­szulfát és a megfelelő szulfonsav-aikilészter, pl p-toluol­­szulfonsav-metilészter. Mctilcsoportok bevitele alkalmas 5 0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents