183233. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyulladásgátló és immunszabályoz hatású, új piridin- és pirimidin-származékok előállítására

1 183 233 2 ellen. Az említett hatóanyag a fenti eljárásban 3,3— 33 mg/kg orális adagolás esetén aktívnak bizonyult, az ED50 -érték körülbelül 33 mg/kg. A vegyület artritisz­­ellenes hatása szelektív a limfoid sejtek által közvetített lassú lefolyású másodlagos válasz (a betegség átterjedése a nem injekciózott lábra) vonatkozásában és nincs hatás­sal a gyorsan fellépő tünetekre, vagyis az adjuvánssal injekciózott láb heveny gyulladására, sem a kísérlet 4., sem annak 16. napján. A vegyület végül nem befolyá­solja az adjuváns által indukált súlyveszteséget. Más­felől viszont a piroxikam és a fenilbutazon hatásosak mind a primer, mind a szekunder válaszok elnyomásában és a súlyveszteséget is részben megelőzni képesek. Az artritisz-ellenes aktivitás ezen jellegzetességei alapján a 4-(2-hidroxi-etil-tio-metil)-piridint ugyancsak meg lehet különböztetni a klasszikus NSAI hatóanyagoktól. A 4-(2-hidroxi-etil-tio-metil)-piridinből naponta négy­szer adott 33 mg/kg orális dózis nem befolyásolta a kísérleti egerek birka-vörösvérsejtekkel szembeni Immo­rális immunválaszát. Ugyanilyen körülmények között egyes immunszupresszív hatású szerek (metotrexát, ciklofoszfamid, azatioprin, 6-merkapto-purin) kifejezet­ten gátló hatást mutatnak. A 4-(2-hidroxi-etil-tio-metil)-piridin kitűnik azzal, hogy patkányokon 100 mg/kg orális dózisban nincs szignifikáns ulcerogén hatása, noha levamizolnál 100 mg/kg dózis esetén enyhe ulcerogén tendenciát figyeltek meg, ami azonban nem azonos a statisztikailag kifejezett hatással. Ezek az eredmények szöges ellentét­ben állnak a fenilbutazon, az aszpirin és az indometacin alkalmazásánál kapottakkal, amikoris határozottan ulcerogén hatást észleltek sorrendben megfelelően 100 mg/kg, illetve 50 mg/kg, illetve 10 mg/kg dózis esetén. A 4-(2-hidroxi-etil-tio-metil)-piridin akut toxicitása patkányokon és egereken alacsonyabb, mint a levamizo­­lé. A vegyület orális LDS0 értéke egereken nagyobb 1000 mg/kg-nál. Az LDS0 patkányokon is több mint 1000 mg/kg. A vegyület 14 napon át 30 mg/kg/nap dózisban kutyáknak orálisan (kapszulákban) beadva a normálistól szemmelláthatóan eltérő patológiai vagy hisztopatológiai jelenségeket nem okozott és nem figyeltünk meg válto­zásokat sem a testsúlyban, sem a klinikai illetve hema­tológiai leletekben. A jelen találmány szerinti új piridin- és pirimidin­­származékokat és gyógyszerészetileg elfogadható sav­­addíciós sóikat a gyógyászatban melegvérűeknél gyulladásgátló szerként és az immunválaszt szabályozó szerként használhatjuk. A gyulladásellenes és az immun­­reguláló hatás együttes megléte különösen előnyös az olyan állapotok kezelésében, mint amilyen pl. a reumatoid artritisz, vagy egyéb immundefektussal együttjáró olyan betegségeknél, amelyeket gyulladás is kísér. Ilyenformán a találmány szerinti vegyületek hatására csökken az ilyen állapotokkal együttjáró fájdalom és duzzanat, emellett a vegyületek a kezelt egyén immunválaszát is szabályozzák és ezáltal az alap­vető immunrendszeri rendellenességet is javítják, az immunrendszeri rendellenességet is javítják, az immun­­rendszer megfelelő voltának fenntartásával. A kezelendő egyénnek valamely jelen találmány szerinti piridin­­vagy pirimidin-származékot, vagy ezek gyógyszerészeti szempontból elfogadható savaddíciós sóját beadjuk olyan mennyiségben, ami elegendő a gyulladásos reakciók gátlására vagy az immunválasz szabályozására. Ezzel a módszerrel összhangban a jelen találmány sze inti vegyületeket szükség esetén a szokásos úton­­módon (pl. orálisan vagy parenterálisan) adjuk be. A napi dózis 0,10 mg kb. 50 mg/kezelt egyén tskg, előnyösen naponta kb. 0,10-10,0 mg/kezelt egyén tskg, egyszeri adagban, vagy több részre osztva. Az egyes kezelt egyének számára azonban a kezelésért felelős személynek kell meghatároznia az optimális dózist. A kezelést általában először kisebb adaggal célszerű kezdeni, majd ezután a dózist fokozatosan növelve kell a legmegfelelőbb adagolást meghatározni. Ez a kezelendő egyéntől és az alkalmazott vegyülettől függően változ­hat. A vegyületeket gyógyszerészeti készítmények alakjá­ban használjuk. Ezek a vegyületet, vagy annak gyógy­szerészeti szempontból elfogadható savaddíciós sóját valamilyen gyógyszerészeti szempontból alkalmas hordozóanyaggal vagy hígítószerrel kombinálva tartal­mazzák. A gyógyszerészeti szempontból elfogadható és alkalmas hordozóanyagokhoz tartoznak a szilárd inert töltőanyagok vagy a hígítószerek, továbbá a steril vizes és szerves oldatok. A hatásos vegyület az ilyen gyógy­szerkészítményekben olyan mennyiségben van jelen, ami a fentiekben leírt kívánt határok közötti adagolás biztosítására elegendő. így orális alkalmazás céljából a vegyületeket alkalmas szüárd vagy folyékony hordozó­­anyagokkal vagy higítószerekkel kombinálhatjuk és ily­­mcdon kapszulákat, tablettákat, porkeverékeket, szirupokat, oldatokat, szuszpenziókat és hasonlókat készíthetünk. A gyógyszerészeti készítmények kívánt esetben még további komponenseket is tartalmazhatnak, így illatanyagokat, édesítőszereket, excipienseket és hasonlókat. Parenterális alkalmazás céljából a vegyületekből steril vizes vagy steril szerves közegben injektálható oldatok vagy szuszpenziók készíthetők, így pl. a szezámolajjal, földimogyoró olajjal vagy vizes prr pilén-glikollal és hasonlókkal készült oldatokat éppúgy használhatjuk, mint a vegyület valamely gyógyszerészeti szempontból elfogadható és vízben oldódó savaddíciós sójának vizes oldatát. Az így készült injektálható oldatokat azután intravénásán, intraperi­­toneálisan, szubkután vagy intramuszkulárisan adhatjuk be, az intravénás és az intramuszkuláris alkalmazás előnyös. A gyulladások helyi kezelésére a vegyületeket topikálisan is alkalmazhatjuk, főleg kenőcsök, krémek, pa -zták és hasonlók formájában, a szokásos gyógyszeré­szeti gyakorlatnak megfelelően. A jelen találmányt az alábbiakban következő példák­kal közelebbről megvilágítjuk, de a találmány maga — érthető módon — nincs korlátozva a példákban szereplő speciális részletekre. 1. példa 4-(2-Hidroxietil-tiometil)-piridin (A) 170,1 g (3,15 mól, 2,1 ekvivalens) nátrium­­-metilátot (nátriummetoxid) nitrogénatmoszféra alatt feloldunk 2,7 1 abszolút etanolban. Az oldatot keverjük és jégfürdővel lehűtjük. Az oldathoz 253,6 g (1,5 mól, 1 ekvivalens) 97 %-os szilárd 4-pikolil-klorid-hidroklori­­doT adunk részletekben, kb. 15 perc leforgása alatt. 128,9 g (1,65 mól) 2-merkapto-etanolt feloldunk 300 ml etanolban és ezt cseppenként kb. 30 perc leforgása alatt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents