183223. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a friss Digitális Lanata növényből kapott nyers vizes glikozidok tisztítására
1 183 223 2 A találmány tárgya új eljárás a friss Digitalis lanata növény részeiből kapott nyers vizes glikozidoldatok tisztítására. Ismeretes, hogy a Digitalis lanata növény learatott részeinek, főként leveleinek a kezelési és feldolgozási módja nagy mértékben befolyásolja a drogból kinyerhető gyógyászatilag értékes szívglikozidok mennyiségét és minőségét. Különféle eljárásokat javasoltak már a learatott friss növénynek a feldolgozása előtt, illetőleg ionnak folyamán történő kezelésére; ezek az eljárások részben a friss növényben jelenlevő enzimek káros, hatóanyag-lebontó hatásának gátlását, részben pedig az enzimek hatásának bizonyos hatóanyagok feldűsítására való hasznosítását célozták. így az 50 730 sz. NDK-beli szabadalmi leírás szerint a növényrészeket közvetlenül a begyűjtés után rövid idejű 100 °C feletti hőkezeléssel hirtelen megszárítják az enzimműködés leállítása céljából. A 149 778 sz. magyar szabadalmi leírás szerint a friss drogot vízzel, 35-45 °C hőmérsékleten, 6-8 óra hosszat folytatott kivonatolás útján részleges cukorlebontásnak vetik alá, majd az így kapott vizes kivonatot dolgozzák fel tovább szerves oldószerrel történő extrakció útján. A 154 398 sz. magyar szabadalmi leírás szerint a frissen betakarított növényi részeket füstgáz-levegőáramban 350—700 °C hőmérsékleten legfeljebb 120 másodperc időtartamú szárításnak vetik alá, majd legalább 40 °C-ra hűtik le; amennyiben a szekunder glikozidokat kívánják feldúsítani és kinyerni, akkor a friss drogot a fenti hőkezelés előtt, felaprított állapotban 30 °C körüli hőmérsékleten 2 napig fermentálják. A 160 767 sz. magyar szabadalmi leírás szerint a Digitalis lanata leveleiből kinyerhető lanatozidok menynyisége lényegesen megnövelhető, ha a friss drogot szárítás előtt, természetes víztartalmával vagy adott esetben további víz hozzáadásával huzamosabb ideig, például 1-30 napig, előnyösen 8-10 napig, 60 °C alatti, előnyösen 20-30 °C hőmérsékleten inkubálják. Az eddig ismert eljárások közös hátránya azonban, hogy nem. biztosítják kellő mértékben a kinyerni kívánt lanatozidoknak a károsító enzim-hatások elleni védelmét és a kísérő szennyezésektől való könnyű elkülönítéseinek lehetőségét. A friss drognak a káros enzimhatások kiküszöbölése érdekében végzett szárítása folyamán ugyanis számolni kell a hatóanyag kedvezőtlen átalakulásával; emellett a friss drog szárítással történő tartósítása gazdaságossági szempontból is hátrányos lehet, mert sok esetben az egyszer már megszárított növényi anyagot a további feldolgozás során újból vízzel kell nedvesíteni. A vizes vagy vízmentes szerves oldószerekkel végzett kivonatolási eljárások során ezek az oldószerek a kinyerni kivánt hatóanyag mellett szükségtelenül sok értéktelen kísérő anyagot is kioldanak, amelyeknek a jelenléte azután megnehezíti, sőt alacsony hatóanyagszint esetén lehetetlenné teheti a kívánt hatóanyag tiszta állapotban történő elkülönítését. A fenti nehézségek miatt mégis általában a friss drog vizes kivonatolása és vizes kivonatnak a káros bomlási folyamatok lehetőség szerinti gátlásával történő továbbfeldolgozása látszott a leginkább célravezető megoldásnak; az eljárás továbbfejlesztésére folytatott kutatások során azonban úgy találtuk, hogy igen előnyösen nyerhetők ki a drogban levő szívglikozidok a felapiított friss drog kisajtolása útján kapott présléből, valamint a préspogácsa vízzel való elkeverése és a zagy kisajtolása útján kapott vizes kivonatból is. A felaprított friss drogból kapott préslé ugyanis egyrészt tartalmazza a kinyerni kívánt szívglikozidokat vagy ezek prekurzorait, másrészt pedig ballasztanyagként elsősorban olyan anyagok vannak jelen benne, amelyek elősegítik az egyébként tiszta állapotban vízben nem oldódó értékes hatóanyagoknak a préslében való oldódását. Emellett azonban mind a drog vizes kivonata, mind pedig a friss drogból nyert préslé tartalmazza azokat a már említett glükozídbontó enzimeket is, amelyek a kinyerni szándékolt szívglikozidokat a vizes oldatban már rövid idő alatt elbontják, ezért az így kapott vizes oldatok csak akkor alkalmazhatók sikerrel a szívglikozidok kinyerésére, ha gondoskodni tudunk a nem kívánatos e izimműködés igen gyors és hatásos gátlásáról. Az enzimgátlás általában szokásos módját, a hőkezelést a Digitális-drogok feldolgozása során a giikozidok hőbomlásának veszélye miatt általában nem tartják ajánlatosnak, így például Krmelova — Pharm. Zentrallh lile 106, 596 (1967) - szerint 80 °C hőmérsékleten ír ár a drogban levő tetraglikozidok 62 %-a elbomlik. Ezzel szemben meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a szívglikozidok vizes oldatai bizonyos időre (1—6 órára) a víz forráspontjáig is felmelegíthetők a giikozidok számottevő bomlásának veszélye nélkül. Ez a felismerés nemcsak a giikozidok vizes oldatainak hőkezeléssel történő feldolgozására nyújt gyakorlati lehetőséget, hanem u'at nyit a vizes glikozidoldatok — vizes drog-kivonatok és préslevek — új módon történő szelektív tisztítására és derítésére is. Azt találtuk ugyanis, hogy a drog friss állapotban történő kisajtolása vagy vizes kivonatolása útján kapott vizes oldatban a giikozidok és enzimek melle t különféle olyan fehérje-jellegű ballasztanyagok, például klorofillt tartalmazó kloraplaszt-fehérjék is vannak jelen, amelyek az oldat 70-80 °C hőmérsékletre történő fe'melegítése során oldhatatlan csapadékká alakulnak át és így nemcsak maguk válnak ki az oldatból, hanem flokkulációs hatásuk folytán igen erélyes tisztító és derítő hatást is kifejtenek és leválásuk során magukkal viszik az oldatban levő egyéb ballasztanyagok túlnyomó részét is. így a levált csapadék szűréssel vagy más módon történő eltávolítása után oly tisztaságú glikozidoldatot kapunk, amelyből a kívánt szív-glikozidok önmagukban ismert eljárási műveletekkel sokkal könnyebben és gazdaságosabban nyerhetők ki, mint az eddig ismert eljárások. esetében. E felismeréseken alapul a jelen találmány szerinti eljárás a vizes glikozidoldatok tisztítására, amelynek lényege az, hogy a friss növény-részek kisajtolása és/vagy vízzel történő kivonatolása útján kapott nyers vizes oldatot — célszerűen a kinyerendő hatóanyag enzimes kialakítása és/vagy dúsítása, illetőleg a nem kívánt enzimhatással szemben például hőkezeléssel történő megvédése után — 50—100 °C, előnyösen 70-80 °C hőmérsékletre melegítjük, a kivált csapadékot eltávolítjuk és az így kapott tisztított vizes oldatot dolgozzuk fel tovább a glikozidrk ismert módon történő kinyerésére. 4 találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitele során előnyösen oly módon járhatunk el, hogy a frissen learatok Digitalis lanata növény föld feletti részeit friss állapotban kisajtoljuk és egyrészt az így közvetlenül kapott prédevet használjuk fel kiindulási anyagként, másrészt a préspogácsát 30-45 °C, előnyösen 40 C körüli hőmérsékletű vízzel elkeverjük és az így kapott zagyot is kisajtolj ik és ezt a második préslevét is — célszerűen a köz5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
