183215. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(2-amino-3-benzoil-fenil)-acetamid-származékok előállítására

1 183 215 2 7. példa 2 - [2 - Amino-3-(4-fluor-benzoil)-fenil]-acetarnid 24,2 g (0,07 mól) 2-[2-amino-3-(4-fluor-benzoil)­­fenil] - 2 - (n-propil-tio) - acetamid 300 ml tetrahid­­rofuránnal készített oldatát 250 g nedves Raney­­nikkellel kezeljük (amelyet háromszor vízzel és há­romszor tetrahidrofuránnal átmostunk). Az elegyet egy órán át keverjük, majd leszűrjük. A szürletet vákuumban betöményítjük, és a maradékot 95%-os etil-alkoholból átkristályosítjuk, így 14,8 g (78%) terméket kapunk sárgaszínű tűk alakjában, ame­lyeknek olvadáspontja 184—186 °C. Elemzési eredményeit C15Hi302F összegképletre: számított: C 66,17%, H 4,81%, N 10,29%; talált: C 66,32%, H 4,81%, N 10,48%. 8. példa 2 - (2 - Amino-3-benzoil-5-klór-fenil)-N-metil - acetamid 28,33 g (0,081 mól) 2-(2-amino-3-benzoil-5-klór­­fenil) - 2 (metil-tio) - N - metil-acetamid 1 liter tetrahidrofuránnal készített oldatát szobahőmérsé­­leten, két órán át fölöslegben levő Raney-nikkellel kezeljük. Ezután az oldatot celiten átszűrjük. A Raney-nikkeles maradékot acetonnal mossuk és a mosófolyadékot leszűrjük. Az egyesített szerves szűrleteket magnézium-szulfát fölött megszárítjuk és az oldat térfogatát körülbelül 300 ml-re csök­kentjük. Étert adunk hozzá fölöslegben, az oldatot egy órán át szobahőmérsékleten, majd éjszakán át hűtőszekrényben állni hagyjuk. A sárgaszínű anya­got összegyűjtjük és megszárítjuk, így 20,94 g (85,68%) terméket kapunk; olvadáspont: 179-180 °C. Elemzési eredmények CieH15N202Cl összegkép­letre: számított: C 63,48%, H 4,99%, N 9,25%; talált: C 63,44%, H 4,99%, N 9,27%. 9. példa 2 - [2 - Amino - 3 - (4-klór-benzoil)-5-fluor-fenil]­­acetamid A 2. példában leírtak szerint járunk el, kiindulóa­nyagként 2-[2-amino-3-(4-klór-benzoil)-5-fluor­­fenil]-2-(propil-tio)-acetamidot alkalmazunk; e cím szerinti vegyületet kapjuk, melynek olvadáspontja: 230-233,5 °C. Ugyancsak a 2. példa szerinti eljárással, 2-[2- amino-5-fluor-3-(4-fluor-benzoil)-fenil] - 2 - (pro­­pil-tio) - acetamidból kiindulva 2-[2-amino-5-fluor - 3 - (4 - fluor-benzoil) - fenil] - acetamidot kapunk, mely 220 — 223 °C-on olvad. 10. példa 2 - {2 - Amino-3-[4-(metil-tio) - benzoil] - fenil} - acetamid 6,0 g (0,07 mól) kálium-metil-merkaptid 50 ml dimetil-szulfoxidban készített oldatát 13,0 g (0,05 mól) 2-[2-amino-3-(4-fluor - benzoil) - fenil] - acet­amid 100 ml dimetil-szulfoxidban készített oldatá­hoz adunk. Vörös színű elegyet kapunk, melyet 45 percig keverünk, majd 1,5 liter vízbe öntünk. A ke­letkező sárga csapadékot szűréssel összegyűjtjük, 95%-os etanolból átkristályosítjuk, így 13,7 g (91,5%) cím szerinti terméket kapunk, sárga por formájában; olvadáspont: 178-180 °C. A fenti eljárásmódot követve, kiindulóanyag­ként 2 - [2 - amino - 3 - (4 - fluor-benzoil) -’ 5 - metil-fenil] - acetamidot akalmazva, fényes sárga tűk formájában 2 - (2 - amino - 3 - [4 - (metil-tio)- benzoil] - 5 - metil-fenil} - acetamidot kapunk, melynek olvadáspontja 187,5 —189,5 °C. A találmány olyan új készítményeket is magában foglal, amelyek hatóanyagként a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket tartalmazzák. Az említett, farmakológiailag aktív vegyületek ha­tásos adagjait számos módon adagolhatjuk, így például orálisan kapszulák vagy tabletták alakjá­ban, parenterálisan steril oldatokként vagy szusz­penziókként és néhány esetben intravénásán steril oldatok alakjában. A találmány szerinti készítmé­nyek előállításakor a hatóanyagot megfelelő hor­dozóanyagba, például egy gyógyászati hordozóa­nyagba visszük be. A találmány szerinti készítmé­nyek előállítására alkalmas gyógyászati hordozóa­nyagok közé tartozik a keményítő, zselatin, glükóz, magnéziumkarbonát, laktóz, maláta és hasonlók. A találmány oltalmi körébe tartozik a folyékony halmazállapotú készítmények előállítása is, megfe­lelő folyékony gyógyászati hordozóanyag az etilal­kohol, propilénglikol, glicerin, glükózszirup és ha­sonlók. A találmány szerinti, gyógyászatilag aktív hatóa­nyagokat előnyösen olyan adagolási egység alakjá­ban adagoljuk be, amely a kezelendő beteg, például állat méretétől függően 0,1 — 250 mg vagy annál több hatóanyagot tartalmazhat. Nagyméretű állat, például ló esetén 500 — 1000 mg hatóanyagot tartal­mazó tablettákra van szükség. Az adagolási egysé­get naponta megfelelő számú alkalommal adhatjuk be, így a napi adag 0,3 és 450 mg között változhat. Adagolási egységként az optimális hatóanyag­mennyiség 5 — 25 mg. Egyedül arra van szükség, hogy a hatóanyag hatékony mennyiséget tegyen ki, azaz az alkalma­zott adagolási formával megfelelő, hatékony ada­got érjünk el. A pontos egyéni adagokat és a napi adagot természetesen a szokásos orvosi elvek sze­rirt határozzuk meg orvos vagy állatorvos irányítá­sával. A találmány szerint eljárással előállítható ható­anyagokat egyéb gyógyászati hatóanyagokkal vagy pufferekkel, savmegkötőszerekkel és hason­lókkal kombinálhatjuk és a készítmények ható­anyagtartalmát széles határokon belül változtat­hatjuk. Az alábbi példák a találmány szerinti gyógyásza­ti készítmények előállítását szemléltetik. 5 10 15 20 25 30 '35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents