183212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-béta-acetoximetil--2-alfa-metil-peram -3-alfa-karbonsav-1,1-dioxid előállítására

1 183 212 2 a (Maktám vegyületekre leírt standard eljárásokkal izolál­ható, és ha kívánatos standard eljárásokkal tisztítható; de közvetlenül, tisztítás nélkül is felhasználható. Ha az R1 csoport egy szokásos penicillin karboxi-védőcsoport, akkor ennek jelentése ugyanaz, mint amit a korábbiak­ban valamely III képletű vegyületnek I általános képletű vegyületté történő oxidációjakor leírtunk. Jól alkalmaz­ható csoportok a benzil-, szubsztituált benzil- és benz­­hidril-csoport, különösen a benzilcsoport. A VII és VIII képletű vegyületek ismert vegyületek, amelyek irodalomban leírt eljárásokkal előállíthatok. (2 824 535. számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali irat.) Azok az I általános képletű vegyületek, melyeknél R1 hidrogénatom, savasak, így bázikus anyagokkal sókat formálnak. Ezek a sók standard eljárásokkal előállítha­tok, így például oly módon, hogy a savas és bázikus komponenseket, szokásosan sztöchiometrikus mennyi­ségben, egy vizes, nem vizes vagy részlegesen vizes közeg­ben elegyítjük. Ezután a terméket kinyerhetjük a követ­kező módon: szűréssel, egy nem-oldószerrel történő ki­csapással, melyet szűrés követ, az oldószer elpárologtatá­­sával, vagy vizes oldat esetében liofilizálásal. A sók kép­zésénél jól alkalmazhatók szerves és szervetlen bázikus anyagok, mint például az ammónia, szerves aminok, alkáli alkoxidok, valamint alkáliföldfém-hidroxidok, -karbonátok, -hidridek és -alkoxidok. Jellegzetes primer aminok például a következők: n-propilamin, anilin, eiklohexil-amin és oktilamin; szekunder aminek például a dietilamin, morfoiin, pirrolidin és piperidin; tercier aminok például a trietilamin, N-etilpiperidin, N-metil­­morfolin, és az l,5-diazabicíklo(4.3.0)non-5-en; hidroxi dók például a nátrium-hidroxid, káliumhidroxid, ammó­­niumhidroxid és báriumhidroxid; jellegzetes alkoxidok például a nátriumetoxid és káliumetoxid; jellegzetes hid­­rídek például a kálciumhidrid és náíriumhidrid; jellegze­tes karbonátok például a káliumkarbonát és nátriumkar­bonát; jellegzetes hidrogénkarbonátok például a nátrium­­hidrogénkarbonát és káüumhidrogénkarbonát; és hosszú­­láncú zsírsavak alkáiífémsói, mint például a nátrium-2- -etilhexanoát. Az I általános képletű vegyület, melynél R1 jelentése hidrogénatom, a mikroba eredetű (Maktamázoknak hatá­sos inhibitora, és a (Maktám anitbiotikumoknak (penicillineknek és cefalosporinoknak) számos, (Makta­­mázt termelő mikroorganizmussal szembeni antibakte­­riális hatásosságát in vivo és in vitro is növeli. Az, hogy az I képletű vegyület, melynél R1 jelentése hidrogén­­atom, egy (Maktám antibiotikum hatásosságát in vitro milyen mértékben növeli, azokkal a vizsgálatokkal érté­kelhető, melyeknél külön az adott antibiotikumnak és külön a szóbanforgó I képletű vegyületnek a MIC értékét (minimális gátló koncentráció) lehet mérni. Ezeket a MIC értékeket összehasonlítjuk az adott antibiotikum és. az I általános képletű vegyület elegyének MIC értékével, és ha a kombináció antibakteriális hatása lényegesen na­gyobb, mint az egyes vegyületek hatása, akkor az aktivitás fokozódásáról beszélhetünk. A kombinációk MIC értékeit az alábbi cikkben leírt módszerrel mértük: Barry and Sabath „Manual of Clinical Microbiology” Lenette, Spaulding and Truant, 2. kiadás, 1974, Ameri­can Society for Microbiology. Az I általános képletű vegyület és sói a j3-laktám anti­biotikumok antibakteriális hatásosságát in vivo növelik, azaz ezek a vegyületek csökkentik azt az antibiotikum mennyiséget, amely ahhoz szükséges, hogy egereket bizonyos (Maktamázt termelő baktériumok, máskülön­ben etális (halálos) mennyiségű oltóanyagával szemben megvédjen. Az I képletű vegyület és sói, mivel a (Maktám anti­biotikumoknak a jMaktamázokat termelő baktériumok­kal szembeni hatásosságát növelik, embereknél bakté­rium okozta infekciók kezelésére (Maktám antibiotiku­mokkal együtt alkalmazhatók. Egy baktérium okozta fertőzés kezelésénél a szóbanforgó I képletű vegyületet a (Maktám antibiotikummal együtt, vagy az antibioti­kumos kezelés ideje alatt külön szerként is adagolhatjuk. Néhány esetben előnyös, ha az 1 képletű vegyületet a (Maktám antibiotikummal történő kezelés megkezdése előtt alkalmazzuk. Ha az I képletű vegyületet, vagy sóit embereknél (Maktám antibiotikumok hatásosságának növelésére hasz­náljuk, akkor ezeket adagolhatjuk önmagukban, vagy egy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyaggal, vagy higítóval elegyítve. Az adagolás történhet orálisan, vagy parenterálisan, azaz intramusculárisan, subeutan vagy intraperitoniáüsan is. A hordozó vagy hígító anyagot az adagolás módjától függően választjuk meg. Például orális alkalmazás esetén a találmány szerinti I képletű vegyület formulázható, mint tabletta, kapszula, szögletes pasztilla, pirula, por, szirup, elixir, vizes oldat vagy szuszpenzió és hasonlók, melyek a standard gyógyászati gyakorlatnak megfelelnek. Tablettáknál szokásosan alkalmazható hor­dozóanyagok a laktóz, nátriumcitrát és a foszforsav sói, továbbá gyakran felhasználnak különböző szétesést elő­segítő anyagokat, például keményítőt, valamint síkosító anyagokat, például magnéziumsztearátot, nátrium-lauril­­-szulfátot és talkumot. Kapszulaként formulázott gyógy­szereknél jól felhasználható hígítószerek a laktóz és nagy molekulasűlyű polietilén-glikolok, mint például a 2,000-4,000 molekulasúlyú polietilén-glikolok. Vizes szuszpenzióknál a hatóanyagot emulgeáló- és szuszpen­­dáló szerekkel elegyítjük. Ha kívánatos bizonyos édesítő és/vagy ízesítő szereket is adhatunk a készítményhez. Parenterális alkalmazás esetén (intramuscularis, intra­­peritoniális, subeutan vagy intravénás) általában a ható­anyag steril oldatát állítjuk elő, az oldat pH-ját megfele­lően beállítjuk és pufferoljuk. Intravénásán alkalmazott készítménynél az oldott anyagok teljes koncentrációját ellenőrizni kell, hegy a szer izotóniás legyen. A jelen találmány szerinti készítmények szokásosan körülbelül 20-95 súly% I képletű vegyületet tartalmaznak. Ha az I képletű vegyületet más (Maktám antibioti­kummal együtt alkalmazzuk, akkor ezt orálisan vagy parenterálisan, azaz intramuscularisan, subeutan vagy intraperitoniálisan adagoljuk. Bár a betegnek adagolt dózist végülis a gyógyszert előíró orvos fogja meghatá­rozni, általában a találmány szerinti penam vegyület és a (Maktám antibiotikum napi adagjának aránya körülbelül 1:3 érték és körülbelül 3:1 érték között van. Továbbá, ha a találmány szerinti vegyületet más (Maktám anti­biotikummal együtt alkalmazzuk, akkor mindkét vegyü­letnek az orálisan adagolt napi dózisa körülbelül 10-200 mgjtestsúly kg és a parenterálisan adagolt napi dózis általában körülbelül 10—400 mg/testsúly kg. Ezeket az értékeket azonban bizonyos esetekben meg kell változtatni, azaz lehetséges, hogy az adagolt gyógy­szer mennyisége nem ezek között a megadott értékek között van. Jellegzetes (3-laktám antibiotikumok, melyekkel az 5 1C 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents