183151. lajstromszámú szabadalom • Dugattyús gép, különösen dugattyús szivattyú
I J 83 15 i 2 A találmány tárgya dugattyús erő- vagy munkagép, különösen dugattyús szivattyú legalább egy, lüktető munkateret létrehozó dugattyú-henger elrendezéssel és különösen lágyan rugalmas, előnyösen tömlő alakú, a munkateret leszigetelő tömítőelemmel, amely folyadék, különösen kenőanyag útján támasztófelüíeten csúszó módon fekszik fel, ahol a dugattyúnak különösen forgó hajtása van. Ilyen fajtájú gép van leírva például a 2 554 733 sz. német nyilvánosságrahozatali iratban. Az olyan dugattyús gépeknek, amelyek általában forgattyús tengelyes vagy excenteres hajtással vannak ellátva, alapjában véve viszonylag nagy az építési költségigényük és a helyigényük a meghajtó berendezés számára a hasznos lökettérfogathoz viszonyítva. Ez különösen érvényes az ismert, rugalmasan alakvaltozó tömílő tömlővel ellátott dugattyús szivattyúkra, mert a löket alatti ajakváltozás a tömítőanyagnak a tartós üzem során megengedhető tágulására tekintettel csak tört része a tömlő hosszának. Ezért a dugattyú-henger elrendezést a hasznos lökettérfogathoz viszonyítva hosszabbra kell építeni. Hasonló befolyása van azoknak a berendezéseknek, amelyek a rugalmasan alakváltozó tömítő tömlőnek nyomás alatti kenéssel való megtámasztását szolgálják, így tehát a dugattyús gépeknél általában és különösen az előbbi fajtájúak esetében megvan az igény a helyfelhasználás csökkentésére, lehetőleg az építési költségek jelentős növekedése nélkül, illetve viszonylag egyszerű konstrukció megvalósítása mellett. A találmánnyal megoldandó feladat ezért olyan dugattyús erő- vagy munkagép kialakítása, amelynek a csatlakozó hajtás eszközeit is beleértve a dugattyú-henger elrendezés viszonylag kis építési hosszával tűr ik ki. A kitűzött feladat egyszerűen megoldódik az ismert dugattyús gépek olyan találmány szerinti továbbfejlesztésével, ahol minden egyes dugattyúhoz a hozzá tartozó hengert kívülről körülvevő és legalább a henger hosszának egy részére kiterjedő, a hajtás által forgó mozgásba hozható hajtótag van rendelve. A hajtótag ilyen, a hengert körülvevő kialakítása, például önmagában ismert, excenter hajtókészülékkel együttműködő lökőrúd formájában, a munkamozgásnak megfelelően oszcilláló mozgást végző hajtót ig azonos támasz- és vezetőhossza mellett lehetővé teszi a dugattyúhenger elrendezés építési hosszának lényeges rövidítését. A hajtótagnak a hengert körülvevő részét minden további nélkül lehet vékony falúra készíteni, ezzel elkerüljük a dugattyú-henger elrendezés építési hosszának ezt a csökkentését, különösen a csillag alakban elrendezett többhengeres gépek esetében lehet előnyösen kihasználni, mert ezek a csökkentett építési hosszok a szivattyú teljes átmérőjét csökkentik. A találmány szerinti elrendezés esetében a hengert kívülről körülvevő és oszcilláló mozgást végző hajtótag külső oldalán lüktető mellékteret alakítunk ki, amely a hagyományos dugattyúk esetében a munkatérből származó, a tömítetlenség folytán átfolyó folyadékkal, illetve a munkatér hermetikus leszigetelése esetén az említett, rugalmasan alakváltozó, kenőanyaggal megtámasztott tömítő tömlő útján a kiáramló kenőanyaggal töltődik fel. A folyadékelvezetés ebből adódó nehézségeinek leküzdésére a találmány szerint a lüktető melléktér és nyomáskiegyenlítő-tér között nagykeresztmetszetű kiegyenlítő csatorna van. Ezáltal egyszerű módon elkerülhetők a dugattyú-henger elrendezésben a nyomáslökések és különösen nagyobb mennyiségű kenőanyag is fennakadás nélkül elvezethető. Célszerűen ehhez a kenőanyag vagy szállítóanyag egyébként is meglevő tárolóterét (ez a körbeáramló kenőanyagnak, illetve szállítóanyagnak a munkatérből való elvezetését szolgálja) lehet nyomáskiegyenlítő kamraként felhasználni. A találmánynak az előbb említett szempontok szerinti egyik továbbfejlesztése értelmében célszerű, ha a lüktető melléktér a henger végénél a hajtótagon belül található, az oszcilláló munkaroozgásnak megfelelően lüktető térrel fojtócsatomán keresztül van összekötve. Ilyen módon a lüktető teret a henger vége és a hajtótag között, amelybe a hengerből vagy a tömítő tömlőből kiáramló kenőanyag, illetve a munkatérből kis/tvárgó folyadék gyűlik, szivattyú- vagy segédmunkatérként lehet az összegyűlő folyadék folyamatos kilökése érdekében felhasználni, ahol a fojtócsatoma különösen egyszerű módon korlátozza a folyadék visszaáramlását a hajtótag másik végén levő, nyomásmentesített melléktérből. A fojtócsatoma ilyen módon visszacsapó szelepként működik. A találmány másik továbbfejlesztése, amely az előbb említett találmányi jellemzőkkel együtt előnyös különösen, adott esetben azonban ezektől függetlenül is alkalmazható másfajtája erő- és munkagépeknél, például dugattyús gépeknél, olyan nyomás alatti keringő kenésre vonatkozik, amit különösen rugalmasan alakváltozó tömítő tömlő megtámasztására és kenésére lehet felhasználni. Erre a tömítő tömlőnek támaszfelületen való csúszása esetén van szükség. A túlnyomásos keringő kenésű gépek esetében, amelynek túlnyomásos kenőszivattyúja, visszafolyást gyűjtő tere, a visszafogást szállító szivattyúja és a túlnyomásos kenőszivattyúját tápláló tárolótere van, a találmány szerinti továbbfejlesztést az jelenti, hogy a tárolóteret a visszafolyást gyűjtő terével összekötő túlfolyócsatornája van, amelyben beállítható vagy vezérelhető, a tárolótérből a visszafolyást gyűjtő térbe való áramlást korlátozó állítótag van beépítve. Mindez egyszerű módon teszi lehetővé a visszafolyást szállító szivattyú biztos megtöltését és ezzel fennakadás nélküli működését. így egyszerűen biztosítható az egész üzemi biztonság szempontjából döntő kenőanyag-nyomás fenntartása. Ez különös fontossággal bír a kent tömítőtömlőjű nagynyomású szivattyúk esetében, mert a támaszfelületen való kenés kimaradása nagyon gyorsan a tömítő tömlők károsodásához vezet. Az ilyen típusú, nagy teljesítrnénysűrűségű erő- és munkagépek, különösen dugattyús gépek különleges intézkedéseket tesznek szükségessé a nagy terhelésű csapágyhelyek és a dugattyú csúszófelületeinek a megbízható kenése érdekében. Ezt általában a kenőanyagot hűtő berendezéssel ellátott túlnyomásos keringő kenéssel oldják meg. A találmánnyal kitűzött feladat, azaz elsősorban a helyszükséglet csökkentése viszonylag kis építési helyszükséglet biztosításával kiterjed a túlnyomásos keringő kenés kialakítására, különösen a hűtőberendezésre, mert ezek az alkatrészcsoporlok — különösen a hűtőberendezés — a szokásos kivitelek esetében viszonylag nagyobb méretekkel rendelkeznek. A találmány szerinti feladatot a túlnyomásos keringő kenés és a hűtőberendezés tekintetében úgy oldjuk meg, hogy a hűtőberendezést legalább egy, a kenőanyaggal és a gép munkaközegével érintkező hőcserélővel látjuk el. Ezáltal nem csak a hagyományos, költséges és nagy helyet foglaló, a hűtőket vagy hőcserélőket külső hűtőanyaggal érintkeztető berendezéseket lehet megtakarítani 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
