183133. lajstromszámú szabadalom • Készítmény fémfelületek korrózió elleni védelmére
1 183 133 2 például a faggyú, amelynek a fő alkotórészei az olajsav, palmitinsav, sztearinsav, mirisztinsav és a linolsav. A korróziógátló készítmény nagy molekulasúlyú, alifás, egybázisos savkomponensét 100 súlyrész tömény oldatra számítva körülbelül 5-20 súlyrész mennyiségben alkalmazzuk. A találmány szerinti készítmény jellegzetesen kis mennyiségű kenőanyagot tartalmaz, amely lehet akár ásványolaj, akár nem ásványolaj termék. Az ásványolaj alapú korróziógátló készítményekben jelenleg acélra alkalmazott ásványolajok bármelyike felhasználható a találmány szerinti készítményben. Jó eredményeket értünk el 100 SSU (20,5 cSt) viszkozitású ásványolajjal. Kenőanyagként ásványolaj helyett használhatunk észtereket, például butil-sztearátot, dioktil-szebacátot, butil-benzoátot, valamint a kb. 176 °C (350 °F) fölötti forráspontú könnyű alkilészterek bármelyikét. Egy különösen előnyös kiviteli alakban kenőanyagként egy ásványolajat használunk. Ahhoz, hogy a készítmény stabilis vizes oldat legyen, a kenőanyag mennyiségét korlátozni kell a nagy molekulasúlyú alifás sav menynyiségének függvényében. Pontosabban a kenőanyag mennyisége az alifás sav 10-20 %-a legyen, azaz 100 súlyrész tömény oldatban 0,5-4 súlyrész kenőanyag legyen. 20 %-nál nagyobb mennyiségű kenőanyag nem oldódik teljesen a készítményben. Olyan alkalmazási területeken, ahol a kenéssel szemben nem támasztanak komoly követelményeket, a kenőanyag elhagyható a korróziógátló készítményből. Az ilyen készítmények jó korrózió elleni védelmet biztosítanak, és kenőképességük hasonló például a szappanos víz kenőképességéhez. Ez a kenőképesség valószínűleg a készítményben alkalmazott aromás és alifás savak sóinak és aminszappanoknak az eredménye. A találmány szerinti fémkorróziógátló készítmény amino-alkil-alkanol-amin komponense a következő általános képlettel jellemezhető: H2NR'-N-R2-OH A képletben R1 és R2 egymástól függetlenül 1-4 szénatomszámú alkiíidéncsoportot jelent, míg R3 jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomszámú alkilcsoport. A találmány szerinti nem ásványolaj alapú készítményben ezen amino-alkil-alkanol-aminok közül egyet vagy többet használhatunk. Ára, valamint az elért jó eredmények miatt jelenleg az amino-etil-etanol-amin előnyös. Azért, hogy stabilis, kenőanyagot tartalmazó készítményt kapjunk, amely teljesen tiszta és nem rétegződik vagy válik szét, valamint súlyának körülbelül ötszörösére hígítható vízzel, úgy tűnik, hogy igen fontos az amino-alkil-alkanol-amin specifikus használata. 100 súlyrész koncentrált oldatban leggyakrabban 0,5-4 súlyrész amino-alkil-alkanol-amint használunk. Ennél nagyobb mennyiség nem szükséges sem a stabilitás, sem a költségek szempontjából. Úgy tűnik, hogy ha a kenőanyag hiányzik a fémkorrózió-gátló készítményből, az amino-alkil-alkanol-amin specifikus használata nem szükséges a tiszta és stabilis, valamint jó korróziógátló hatású bevonat előállításához. A találmány szerinti fémkorrózió-gátló készítmény korróziógátló inhibitorként egy aromás savnak valamely vízoldható aminsóját tartalmazza. Az aromás sav lehet egy aromás monokarbonsav, például benzoesav, vagy eg}' aromás polikarbonsav, például ftálsav, izoftálsav, tereftálsav vagy trimellitsav. Alkalmazhatjuk az aromás savak keverékeit is. Jóllehet ez nincs megerősítve, feltételezhető, hogy az aromás savak tartalmazhatnak más funkciós csoportokat is, például hidroxil- és rövid szénláncú alkilcsoportokat, amelyek nem gátolják meg a vízoldható só kialakulását. Jó korróziógátló hatást értünk el olyan készítményekkel, amelyekben 100 súlyrész tömény oldatra számítva 10-35 súlyrész, előnyösen 24-35 súlyrész aromás sav van. A találmány szerinti készítmény korróziógátló tulajdonságainak biztosítására lényegében bármely primer, szekunder, tercier vagy gyűrűs amin felhasználható, amely az aromás savval vízoldható sót képez. Különösen jó eredményeket értünk el (2—4 szénatomszámú alkanol-) aminok, monoetanol-amin és dietanol-amin felhasználásával. További megfelelő aminok a trietanol-amin, diizopropil-amin, ciklohexil-amin és a morfolin. Az aminok használhatók önmagukban vagy egymással kombinálva is. A találmány szerinti fémkorrózió-gátló készítményben a felhasznált aminok egyben az alifás sav semlegesítőiként is szolgálnak, valamint úgy tűnik, hogy elősegítik a kenőanyag komponens oldódását is. A készítményben felhasznált aminok teljes menynyisége - beleértve az amino-alkil-alkanol-amin mennyiségét is - ezért általában az alifás és az aromás savak semlegesítéséhez (azokkal való sóképzéshez) szükséges mennyiséget kissé meghaladja. Az alkalmazott alifás és aromás savak mennyiségétől függően az aminkomponensnek ezen mennyisége - 100 súlyrész tömény oldatra számítva - az 5 és 25 súlyrész közötti tartományba esik. Előnyös kiviteli alakokban ennek mennyisége - 100 súlyrész koncentrátumra számítva - 15 és 20 súlyrész közé esik. Jóllehet a nagy molekulasúlyú alifás, egybázisos sav, a kenőanyag, az aromás sav és a sóképző aminok teljes mennyisége a fent ismertetett határok között változhat ; a felhasználásra kerülő koncentrátumban 100 súlyrész koncentrátumra számítva a nem vizes komponensek mennyisége 25-65 súlyrész. A különösen előnyös készítményekben a nem vizes komponenseket - 100 súlyrész koncentrátumra számítva - 55-65 súlyrész mennyiségben alkalmazzuk; a koncentrátum többi része víz. A korróziógátló készítményeknek a fémfelületekre történő felvitelének megkönnyítésére a tömény oldatokat legfeljebb ötszörösére, előnyösen körülbelül négyszeresére hígítjuk fel vízzel, azaz 100 rész koncé ntrátumhoz legfeljebb 500 rész vizet adunk. Úgy tűnik, hogy a különböző komponensek adagolási sorrendje fontos ahhoz, hogy tiszta, stabilis, hígítható, valamint felhasználásra alkalmas terméket állítsunk elő. Általában a fent ismertetett alifás, egybázisos savkomponens és a kenőanyag keverékét megfelelő keverőberendezésben és keverés közben hozzáadjuk vízhez. Ezt az amino-alkil-alkanol-amin hozzáadása követi, amely egy homályos emulzió kialákulásához vezet. Ezt követően hozzáadunk olyan mennyiségű 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
