183133. lajstromszámú szabadalom • Készítmény fémfelületek korrózió elleni védelmére
A találmány fémek korrózióját gátló karbonsavat és szerves aminbázist tartalmazó készítmény, a találmány szerinti készítmény 1 súlyrész vizes koncentrátumot és legfeljebb 5 súlyrész vizet tartalmaz, pH-ja 8,0 és 9,5 érték közötti és a vizes koncentrátum alkotórészei: a) 5—20 súlyrész 8-20 szénatomszámú alifás, egybázisú karbonsav vagy azok keveréke; b) 10-35 súlyrész 7-10 szénatomot tartalmazó aromás mono- vagy polikarbonsav; c) 0,5—4 súlyrész amino-alkil-alkanolamin vagy azok keveréke; d) 0,5-10 súlyrész szerves amin, mely savval vízoldható sót képez, előnyösen alkanolaminok vagy ezek keveréke ; e) legalább 4 súlyrész ásványolaj alapú vagy zsír-, ill. olajsavészter alapú kenőanyag; f) legalább 25 súlyrész víz. A fémiparokban, de különösen az acéliparban igen nagy problémát okoz a korrózió, azaz a fémtermékek, különösen a fémlapok rozsdásodása. Az autóiparban, gépiparban és kapcsolódó iparágakban felhasznált jobb minőségű acéllapok előállításának egyre kifinomultabb eljárásai egyre érzékenyebbek a feldolgozási folyamat, a raktározás és a szállítás alatt bekövetkező rozsdásodásra. Mind ez ideig számos módszerrel próbálták megoldani ezt a problémát. Különböző acélok korróziójának gátlására széles körben alkalmaznak inhibitált, ásványolaj alapú olajokat, bevonatok formájában. Ez a fajta védelem a gyakorlatban egyre kisebb jelentőségű, aminek oka a költség, az ásványolaj alapú bevonatok által előidézett egészségügyi problémák, a bevonatok nehéz eltávolíthatósága, valamint az acélról történő eltávolításukat követően az olaj elhelyezésének problémája. Ezen túlmenően az ásványolaj alapú inhibitor készítmények oxidációja és polimerizációja néha ún. „foltosodást” okoz. Minthogy az acél felülete mikroszkopikusan porózus, még az ásványolaj alapú inhibitor eltávolítása után is elegendő abszorbeált olaj marad a felületen ahhoz, hogy ilyen foltosodást okozzon. Ezeknek a problémáknak ellenére az olajbevonatokat manapság is használják, minthogy biztosítják a korrózió elleni védelmet és egyben a kenést is szolgálják. A 3 977 994 számú Amerikai Egyesült Államokbeli szabadalmi leírás olyan korróziógátló készítményt ismertet, mely 16-20 szénatomszámú szerves savat, és N-alkil- vagy N-cikloalkil-etanolamint tartalmaz. A megoldás hátránya, hogy legalább egy emulgáló ágenst is tartalmaznia kell a készítménynek, és mivel vizes emulzió formában használják, így stabilitása nem állandó. A 4 113 498 számú Amerikai Egyesült Államokbeli szabadalmi leírásban olyan készítmény ismertetése található, mely 6-10 szénatomszámú alifás karbonsavat, 4-10 szénatomszámú polihidroxi-karbonsavat és alkanol-amint tartalmaz. A módszer hátránya, hogy kedvezőtlen koncentrációviszonyok mellett foltosságot okozhat. A 4 131 583 számú Amerikai Egyesült Államokbeli szabadalmi leírás olyan korróziógátló készítményt ismertet, mely karbonsav és szerves amin sóját tartalmazza. A készítmény hátránya, hogy vízzel diszperziót képző polimerszármazékokat is kell tartalmaznia. A fentiek alapján, találmányunk célja olyan fémkorróziós inhibitor biztosítása, amely védelmet nyújt oxidáció ellen és fémfelületekre történő felvitelekor az ásványolaj alapú inhibitorokkal egyforma vagy azoknál jobb kenést biztosít, mindemellett nem rendelkezik ezeknek az inhibitoroknak nemkívánatos jellemzőivel. A találmány szerinti készítményt általában tömény vizes oldat formájában állítjuk elő, amely körülbelül 25-65 s% mennyiségben tartalmaz nem vizes komponenseket. Fémfelületekre történő alkalmazás céljából a készítményt általában ötszörösére hígítjuk fel vízzel, azaz 5 rész vízhez 1 rész koncentrátumot adunk. A készítmény alumínium, cinkkel bevont vagy galvanizált acél, alumíniummal bevont acél, ónnal galvanizált acél, rozsdamentes acél, magas széntartalmú elektroacél, hideghengerelt szénacél és hasonló anyagok oxidáció elleni védelmét szolgálja. Ügy tűnik, hogy a találmány szerinti, nem ásványolaj alapú korróziógátló készítmény - beleértve egy előnyös készítményt is, amely kisebb mennyiségű ásványolajat tartalmaz - a különböző komponensek reakcióelegyének vizes oldata. Mindazonáltal az oldat kialakulásának pontos mechanizmusa nem ismeretes. A találmány szerinti, nem ásványolaj alapú készítmény előállításakor viszonylag nagy molekulasúlyú, alifás, egybázisos savakat használunk. A készítmény előállításakor a körülbelül 8-20 szénatomszámú alifás savakat találtuk használhatóknak. Ilyen savak a telített vagy telítetlen zsírsavak, például kaprilsav, palmitinsav, sztearinsav, olajsav, linolsav és a gyantasavak, például abietinsav és ennek izomerjei. Ezeket a savakat önmagukban vagy egymással kombinálva is használhatjuk. A találmány szerinti készítmény egyik előnyös kiviteli alakjában nagy molekulasúlyú alifás savkomponensként tallolaj-zsírsavak és gyanta keverékét használjuk, mely keverék a hozzáférhetőség, a költség és a kapott korróziógátló készítmény tulajdonságai miatt is célszerű. Az ilyen keverék általában papíripari melléktermékként nyerhető ki. A tallolajat általában fenyőfa „fekete Iúg”-jából nyerjük ki. A viszonylag jelentéktelen mennyiségben jelenlevő palmitinsav, izosztearinsav és sztearinsav mellett a tallolaj-zsírsavak főbb komponensei az olajsav és a linolsav. A tallolaj-zsírsavak és gyanta egyik tipikus, találmány szerinti keverékében az olajsav és a linolsav a zsírsavak 45, illetve 35 s%-át alkotják. A gyanta főleg abietinsav izomer formáiból áll. A gyanta a tallolaj-zsírsav/gyanta keverék körülbelül 5-40 s%-át, előnyösen 10- 40 s%-át teheti ki. Viszkozitással kapcsolatos problémák miatt az 5 s%-nál kevesebb gyantát tartalmazó keverékek nem alkalmazhatók. Megnövelt mennyiségű gyanta csökkenti a korróziógátló készítmény viszkozitását. Azok a keverékek pedig, amelyek 40 %-nál több gyantát tartalmaznak, nem gazdaságosak. A találmány szerinti, nem ásványolaj alapú korróziógátló készítmények előállításához felhasználhatunk más, alifás sayakból álló keverékeket is, ilyen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
