183129. lajstromszámú szabadalom • Benciklán-fumarátot és ciklodextrint tartalmazó gyógyászati készítmények, és eljárás azok előállítására
1 183 129 ke 12, ha a három állat mindkét szeme erős ingerlést kapott. 1-b kísérleti példa Az 1-a kísérleti példa szerinti eljárással három nyúlon kiértékeltük az 1. példa M, N és O mintáit. Az eredményeket a 2. táblázat mutatja be. Mindazok a benciklán-fumarátot tartalmazó készítmények, amelyekben a benciklán-fumarátnak a gamma-ciklodextrinhez viszonyított moláris aránya 1:2 és 2:1 között volt, a benciklán-fumaráttal összehasonlítva jelentős mértékben kisebb ingerlő hatással rendelkeztek. 1. megjegyzés: A 2. táblázatban szereplő és abenciklán-fumarát ingerlő hatására vonatkozó értékek átlagértékek, amelyeket az M, N és 0 mintákkal elvégzett kísérletsorozat eredményeinek összesítéséből kaptunk. 2. táblázat. Benciklán-fumarátot tartalmazó készítmények irritációja nyulakon A hatóanyag koncentrációja (benciklán-fumarát) Minta benciklán-fumarát M (1:2) N (1:1) 0 (2:1) 2 pg/ml 0 0 0 0 20 Mg/ml 1 0 0 0 200 Mg/ml 3 0 0 0 2000 Mg/ml 9 0 0 2 5000 Mg/ml 12 0 0 6 20000 Mg/ml 12 0 0 10 Megjegyzés: a zárójelben szereplő arányok a benciklán-fumarátnak a gamma-ciklodéxtrinhez viszonyított moláris arányát jelentik. 2. kísérleti példa Előállítottunk egy 1 1 moláris arányú benciklán-fumarát/ciklodextrin zárványvegyületet úgy, hogy 1,22 g benciklán-fumarátot és3,40gbéta-ciklodextrint (ez megfelel az 1:1 -es mólaránynak) feloldottunk 200 ml vízben, majd az oldatot 60 percig kevertük szobahőmérsékleten, végül fagyasztva szárítottuk. Ebben a mintában a benciklán-fumarát-tartalmat gázkromatográfiás eljárással határoztuk meg, és ennek értéke 25,3 % volt. Differenciál Scanning kaloriméterrel végzett mérés során egyáltalán nem találtunk endoterm csúcsot a 131 °C-os hőmérséklet (a benciklán-fumarát olvadáspontja) környezetében. Az olvadáspont meghatározásakor nem észleltünk jelentősebb változást 270— 280 °C körül (a béta-ciklodextrin olvadáspontja). A fajlagos forgatóképesség mérésének eredménye: (alfa)p = 151,5° (1 g szárítás után, 100 ml víz, 100 mm). A cirkuláris dikroizmus elliptikusságának a mértéke: = 0,004° (a mérést 218 nm-en végeztük el, miután a vizsgált vegyületet 25 °C-on feloldottuk egy oldószerben, amely oldószert úgy állítottunk elő, hogy 0,2 mól kálium-kloridot hozzáadtunk egy 7,4-es pH-értékű 0,01 m foszfát pufferhez, így benciklán-fumarátra számítva egy 10~4 m koncentrációjú oldatot kaptunk.) Ennek a vegyületnek az infravörös abszorpciós spektrumát az 1. ábra mutatja. Megjegyezzük még, hogy ezt a mintát az 1. példa D pontja szerinti eljárással állítottuk elő. 2 3. kísérleti példa Annak érdekében, hogy összehasonlítsuk abenciklán-fumarátnak és a találmány szerinti, benciklán-fumarátot tartalmazó készítménynek a gyomor kiürülését késleltető hatását, az alábbi kísérleteket hajtottuk végre. Három patkánynak orálisan beadtunk benciklán-fumaráttal vagy a találmány szerinti, benciklán-fumarátot tartalmazó készítménnyel (D minta, amelyben a benciklán-fumarát: béta-ciklodextrin moláris aránya 1:1) kombinált szulfaguanidint. Meghatározott idő után megöltük az állatokat, és megmértük a gyomrukban visszamaradt szulfaguanidin mennyiségét. Ugyanezt elvégeztük három kontrollállattal, melyeknek csak szulfaguanidint adtunk be. A benciklán-fumarát koncentrációja 1 mg/ml, a szulfaguanidiné pedig 2,1 mg/ml volt. Az állatoknak egyenként 0,4 ml oldatot adtunk be orálisan. Az eredményeket a 2. ábrán mutatjuk be. Mint ez az ábrából is kitűnik, a benciklán-fumarát csökkenti a szulfaguanidin gyomorból való kiürülésének sebességét, míg a találmány szerinti, benciklán-fumarátot tartalmazó készítmény (D minta) alig csökkenti azt. Hasonló eredményeket kaptunk abban az esetben is, ha a benciklán-fumarátnak a béta-ciklodextrinhez való moláris aránya 1:2 (C minta) és 2:1 (E minta) volt. Az 1:1, 1:2 és 2:1 moláris arányok között nem volt észlelhető különbség. 4-a kísérleti példa A gyomorban és a vékonybélben való stabilitás összehasonlítására az alábbi kísérleteket hajtottuk végre. Benciklán-fumarátot és a D mintát (amelyben a benciklán-fumarátnak a béta-ciklodextrinhez viszonyított moláris aránya 1:1) alávetettük a The Japanese Pharmacopoeia IX. kiadásában ismertetett bomlási tesztnek. Ennek során a két anyagot külön-külön feloldottuk az említett vizsgálat II jelzésű oldatában — amelynek pH-értéke 7,5 volt —, valamint 0,1 n sósavoldatban oly módon, hogy benciklán-fumarátra számítva 200 mg/100 ml töménységű oldatokat kapjunk. Az oldatokat 37 °C-on tartottuk, és bizonyos időközönként mennyiségi analízis céljából — amelyet metilnarancs-komplex módszerrel (1. megjegyzés) és gázkromatográfiás eljárással (2. megjegyzés) végeztünk el - 1 ml-es mintákat vettünk belőlük. Mint ez a 3. és 4. ábrákból is kitűnik, savas körülmények között a találmány szerinti készítmény jelentősen nagyobb stabilitással rendelkezett, mint a benciklán-fumarát. 7,5-es pH-érték esetén a találmány szerinti készítmény stabilitása azonos volt a benciklán-fumarátéval, és 37 °C-on 24 órán át teljesen stabil is maradt. 1. megjegyzés: Mindegyik mintához hozzáadtunk kálium-hidrogén-ftalát pufferoldatot és egy metilnarancs oldatot, majd a mintákat kloroformmal extraháltuk. Az extraktumot összekevertük metanolos sósavval, és mértük az abszorpcióképességét 525 mg hullámhosszúságon. 2. megjegyzés: Mindegyik mintát meglúgosítottuk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
