183115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Candida Guilliermondii-fertőzés kimutatására, megelőzésére és/vagy kezelésére alkalmas immunbiológiai készítmények előállítására
1 183 115 2 A találmány tárgya eljárás emlősök Candida guilliermondii-fertőzésének kimutatására, megelőzésére és/vagy kezelésére alkalmas, újtípusú immunbiológiai készítmények előállítására. A találmány szerinti eljárással előállított immunbiológiai készítmények különösen előnyösen alkalmazhatók az állatgyógyászatban és a humán gyógyászatban a Candida guilliermondii-fertőzés kimutatására, a fertőzésveszélynek kitett egyedek immunizálására, valamint a betegség gyógykezelésére. Kérődző állatokon először 1959-ben észlelték a Candida guilliermondii által kiváltott enzootiás candidiasist (Hauptman, B., Jasinska, S., Siedlicka, B.: Infections of sheep with Saccharomycetes, Med. Vet. 17, 22 (1961)). A későbbi vizsgálatok során kitűnt, hogy a Candida guilliermondii szarvasmarhákon elsősorban a húgyivarszerveket támadja meg, és kórokozó szerepet játszik a szarvasmarhák vetéléseiben, a húgyivarszervek és nemi utak (méh, ondóhólyag, mellékhere, tőgy, vese stb.) gyulladásos megbetegedéseiben és számos szaporodásbiológiai rendellenességben. A Candida guilliermondii-fertőzések előfordulását, klinikai, kórbonctani és kórszövettani képét, a gombákon végzett mikrobiológiai vizsgálatok eredményeit és a fertőzött szarvasmarha szervezetéből izolált gombatörzsek taxonómiai besorolását az alábbi közlemények részletesen ismertetik: Sutka P., Mészáros I.: Tenyészbikák C. guilliermondii fertőzöttsége; Magyar Állatorvosok Lapja 33, 151 (1978); Sutka P., Mészáros I.: Candida guilliermondii által fertőzött tenyészbikák szerveinek kórbonctani és kórszövettani vizsgálata; Magyar Állatorvosok Lapja 33, 155 (1978); Sutka P., Rátz F., Dobolyi Cs., Novak E.: Tenyészbikák szerveiből izolált C. guilliermondii törzsek varietas-besorolása és ultrastrukturális vizsgálata; Magyar Állatorvosok Lapja 12, 837 (1978); Decun, M., Rosu, M.: Investigation of normal and pathological microflora of cervical secretions in cattle; Revta Zootech. Vet. Med. 23, 39 (1973). A rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján a Candida guilliermondii-fertőzés elsősorban kérődző állatokon fordul elő; a gomba azonban az emberre nézve is kórokozó. A Candida guilliermondii gombákat a humán gyógyászatban is kimutatták a legkülönbözőbb kórképekben: húgyúti és nemi utak fertőzésénél (Harding, S. A., Merz, W, E.: J. of Clin. Mic. 2, 222 (1975), szemfertőzéseknél (Segal és munkatársai: Mycopath. Mycol. Appl. 54, 32 (1974)), szívbelhártya-gyulladásnál (Utley, J. R., Milis, J. és munkatársai: Circulation 48, 42 (1973)); továbbá systémás candidiasisok esetében (Kozinn, P. J., Taschdijian, C. J., Claire, L.: Sab. 7, 98 (1969)). A C. guilliermondii embereken és állatokon többnyire systemas mycosist (vérfertőzést) idéz elő, míg a leggyakrabban diagnosztizált C. albicans fertőzések a szervezet nyálkahártyáin (szájüreg, vagina, gyomor-bélcsatorna), bőrön, körmökön, okoznak elváltozásokat és ritkábban alakulnak át generalizált jellegű általános megbetegedés formájába. Ezért a C. guilliermondii diagnosztizálása főleg systemas candidiasis kimutatását jelenti. A megbetegedések korai felismeréséhez nem elegendő a kórokozó mielőbbi izolálása, morfológiai, biokémiai identifikálása, hanem korszerű, gyors, mykológiai immunológiai módszerek is szükségesek. Az embergyógyászat területén a systemas candidiasis diagnosztizálását elsősorban C. albicans vonatkozásában, főleg ahumorális ellenanyagok laboratóriumi kimutatására alkalmas módszerekkel végzik: agglutináció, latex agglutináció, indirekt fluoreszcencia, Ouchterloni féle immundiffúzió, counter ímmunelektroforézis (Taschdjian C. L., P. J. Kozzin, M. B. Cuesta, E. F. Tonu, 1972: Serodiagnosis of Candida infections. Amer. J. Clin. Pathol. 57, 195—205.; Chemical Abstracts 1978: 4659 m; Remington, J. S., J. D. Gaines, M. A. Gilmer, 1972: Demonstration of Candida precipitins in human sera by counter immunoelektrophorézís. Lancet I, 413—445.). Bőrgyógyászatban alkalmazást nyertek a késői túlérzékenységi immunválasz kiváltására alkalmas Bencard féle allergenek. A systemas candidiasisok gyógykezelésére az embergyógyászaiban csak különböző antimycoticumokat alkalmaznak: amphotericin B, 5-fluorocytosin, miconazol (Stevens, D. A. Drug for systemic fungal infections. Drug Therapy. 1979.13. 1—7.). Kísérleti immunizálások során nyálakon elölt és gyengített C. albicans sejtekből készített vakcinákkal jó védettséget értek el (Balogh, E., Kakuk, Gy., Halmy, K., Szabolcsi, M. Mykosen, 1970. 14 385—392.). Azonban az embergyógyászatban Candidákból készült immunbiológiai készítményeket sem a korai túlérzékenységi reakción alapuló immunválasz kimutatására, sem prevenciós oltásokra, ill. gyógykezelésre ezidáig nem alkalmaztak. Állatgyógyászatban a candidiasis diagnosztizálása többnyire kórbonctani, kórszövettani elemzésekkel, esetenként a kórokozó Candida izolálásával, morfológiai, biokémiai meghatározásával történik. Ilyen esetekben szerológiai vizsgálatokat is végeznek az izolált gombatörzsből készített antigénekkel (Szpeszivceva, N. A., 1971: Metodu iszledovanija v veterinarnoj mikologii. „Kolosz”. Moszkva.). Állatgyógyászat területén a candidiasisok immunológiai úton történő kimutatása a mai napig nem nyert gyakorlati alkalmazást. Állatorvosi vonatkozásban nincsenek még jól kidolgozva ezek a módszerek. Különösen vonatkozik ez az allergiás diagnosztikai eljárásokra. Azonkívül ezidáig nem rendelkeztek erre alkalmas, megfelelő fajspecifikussággal rendelkező antigénekkel, allergenekkel. A candidiasisok gyógykezelésére az állatgyógyászatban chemoterápiás készítményeket, különböző antimycotikumokat alkalmaznak (pl.: Ny statin). Az állatgyógyászati C. guilliermondii fertőzések immunbiológiai kimutatásáról, megelőzésére, illetve kezelésére alkalmas immunbiológiai készítményekről nem találtunk ismertetést. A Candidák antigén struktúráját vizsgálva megállapították, hogy az több összetevőből áll, s ezek között specifikus és közös antigének találhatók (J. Biguet et all: Elektrophorese et immunochimie de Candida antigenes. Mycopath. Mycol. Appl. 1962.17. 239.) Kétdimenziós immunelektroforézises eljárással 78 antigén frakciót nyertek egy vékony falú Candida albicans sejtből. A sejtfal 5 rétegből állónak bizonyult az elektronmikroszkópos vizsgálatok alkalmával (Axelsen, N. H. 1973: Quantitative immunoelektrophoretic methods as tools for a polyvalent approach to standartization in the immunochemistry of Candida albicans. Infect. Immun. 7, 949—960.; Drouchet, E. S., Montplaisir 1975: Phenotypes de resistance a la 5-fluorocytosine et relation avec l’ultra-strukture chez les Candida. Bull. Soc. Fr. Mycol. Med. 4. 115—118.) Kimutatták a Candida polysaccharida elleni IgM és IgC ellenanyagok jelentőségét a candidiasis szerológiai vizsgálatánál. (Müller, H. L. 1974: IgM and IgC-antibodies against Candida polysaccharides in the serodiagnosis of candidiasis. Bull. Soc. Fr. Mycol. Med. 1. 51—52.) Ismertté vált az érintetlen sejtek és a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
