183088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új indanil és tetrahidro-aftil-oktatrién származékok előállítására
1 183 088 2 R2 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületté alakítjuk. B helyén oxo-csoportot tartalmazó (V) általános képletü aldehidekkel való kondenzáláshoz szükséges, A helyén l-(triarilfoszfonium)-etilcsoportot tartalmazó (IV) általános képletű foszfoniumsókat pl. a következőképpen állíthatjuk elő: A fentemlített, R, és R2 helyén hidrogénatomot tartalmazó (IV) általános képletü ketonokat kb. 0-5°C-os hőmérsékleten komplex fémhidriddel (pl. nátriumbórhidriddel kis szénatomszámú alkanolban, vagy litiumalumíniumhidriddel éterben, tetrahidrofuránban vagy dioxán! :in) a megfelelő alkohollá redukáljuk. A kapott alkoholt valamely amin-bázis (pl. piridin) jelenlétében szokásos halogénezőszerrel (pl. foszforoxiklorid vagy foszfortribromid) halogénezzük. A kapott halogenidet ezután oldószeres közegben valamely triarilfoszfinnal (előnyösen toluolban vagy xilolban trifenilfoszfinnal) a kívánt (IV) általános képletű foszfoniumgóvá alakítjuk. Az indán- illetve tetrahidronaftalin-gyűrüben R, és R2 helyén alkoxicsoportot ill. halogénatomot tartalmazó (IV) általános képletű ketonokat és foszfoniumsókat pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy a megfelelő fenolt önmagában ismert módon alkilezőszerrel (pl. kis szénatomszámú alkilhalogeniddel vagy kis-szénatomszámú alkanollal savas ágens jelenlétében történő kezeléssel) a megfelelő (IV) általános képletü alkoxi-származékká alakítjuk. A fentemlített fenolok pl. a következőképpen állíthatók elő: Egy (IV) általános képletű, az aromás gyűrűben helyettesítetlen (IV) általános képletű metil-ketont tömény salétromsav és tömény kénsav elegyével nitrálunk. Az acetil-csoporthoz képest előnyösen orto-helyzetben belépő nitro-csoportot önmagában ismert módon katalitikusán (pl. Raney-nikkel segítségével) amino-csoporttá redukáljuk, melyet önmagában ismert módon diazónium-csoporton keresztül hidroxil-csoporttá alakítunk. Az aminból előállított diazónium-sót melegen réz (I) halogeniddel történő kezeléssel a (IV) általános képletü keton megfelelő halogén-származékává alakíthatjuk. A kapott halogén-származéknak nitrálósavval történő kezelésével az acetil-csoporthoz viszonyítva meta-helyzelü nitro-csoportot viszünk be, melyet — a fentiekhez hasonlóan — hidroxilcsoporttá vagy halogénatommá alakíthatunk. A hidroxil-csoportnak alkoxi-csoporttá történő átalakításával kívánság szerint azonos vagy különböző helyettesítőket hordozó (IV) általános képletü kiindulási ketnokat kapunk. Az aromás gyűrűn levő halogénatomot önmagában ismert módon redukcióval ismét eltávolíihatjuk. Az (V) általános képletű kiindulási anyagok ismert vegyületek. Eljárásunk b) változata szerint egy (IV) általános képletű foszfonium-sót egy (V) általános képletű aldehiddel (Wittig-reakció) vagy valamely (IV) általános képletü ketont valamely (V) általános képletü foszfonáttal reagáitatunk (Horner-reakció). A Wittig-reakciót önmagában ismert módon savmegkötőszer (pl. erős bázis mint pl. butillitium, nátriumhidrid vagy dimetilszulfoxidnátriumsó) jelenlétében, adott esetben oldószeres közegben (pl. éterek, mint pl. dietiléter vagy tetrahidrofurán; vagy aromás szénhidrogének pl. benzol) szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. A Horner-reakciót szintén önmagában ismert módon valamely bázis jelenlétében és előnyösen iners szerves oldószeres közegben (pl. nátriumhidrid jelenlétében benzolban, toluolban, dimetilform.inaidban, tetrahidrofuránban, dioxánban vagy 1,2-dimetoxi-alkánban; vagy nátriumalkoholát jelenlétében kis szénatomszámú alkanolban mint pl. nátriummetilát jelenlétében metanolban) 0 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten végezhetjük el. A fenti reakciókat a megfelelő foszfoniumsó illetve foszfonát izolálása nélkül in situ is elvégezhet- * jük. A kapott (I) általános képletű karbonsavakat önmagában ismert módon (pl. tionilkloridos kezeléssel előnyösen piridines közegben; vagy foszfortrikloriddal toluolban) savkloriddá alakíthatjuk, melyekből alkoholokkal történő reagáltatással észtereket vagy a megfelelő aminnal való kezeléssel amidokat képezhetünk. Egy kapott (I) általános képletü karbonsavésztert önmagában ismert módon hidrolizálhatunk. A reakciót pl. lúgos kezeléssel (különösen előnyösen vizes alkoholos nátrium- vagy káliumhidroxidoldattal) szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten történő kezeléssel hajthatjuk végre. Az (I) általános képletű karbonsavésztereket továbbá savhalogeniden keresztül vagy a későbbiekben ismertetendő módon közvetlerül amidálhatjuk. \ kapott (I) általános képletű karbonsavésztereke' pl. litiumamidos kezeléssel közvetlenül a megfelelő amidokká alakíthatjuk. A litiumamidot előnyösen szobahőmérsékleten reagáltatjuk a megfelelő észterrel. Az (I) általános képletü karbonsavakat vagy karbonsavésztereket önmagában ismert módon a megfelelő (I) általános képletü alkoholokká redukálha'juk. A redukciót előnyösen valamely fémhidriddel vagy alkilfémhidriddel iners oldószerben végezhetjük el. Hidridként különösen előnyösen vegyes fémhidrideket [pl. litiumalumíniumhidridet vagy bisz- (metoxi-etilénoxi) -nátriumalumíniumhidridet] alkalmazhatunk. Reakcióközegként litiumalumíniumhidrides redukció esetében előnyösen étert, tefahidroxifuránt vagy dioxánt, míg diizobutilalumíniumhidrid vagy bisz- (metoxi-etilénoxi) -nátriumalumíniumhidrid felhasználása esetén előnyösen étert, hexánt, benzolt vagy toluolt alkalmazhatunk. Az (I) általános képletü alkoholokat pl. valamely bázis (előnyösen nátriumhidrid) jelenlétében, szerves oldószeres közegben (pl. dioxán, tetrahidrofurán, 1,2-dimetoxi-etán, dimetilformamid) vagy alkálitémalkoholát jelenlétében alkanolos közegben 0 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten valamely alkilhalogeniddel (pl. etiljodid) éterezhetjük. Egy kapott (I) általános képletű alkoholt vala5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
