183007. lajstromszámú szabadalom • Fungicid készítmény
183 007 2 A találmány tárgya új fungicid szer, amely készítmény 0,1- 95 súly%-ban egy (!) általános képletű karboximid származék ahol a képletben Y jelentése (1) vagy (2) képletű csoport — és egy (11) képletű N,N-dimetil-N-fenii-N'-ífluor-diklórmetil-tio)-szutfamid kombinációját tartalmazza 1;0,5 8, célszerűen 1:1 4 arányban, továbbá valamely szilárd segédanyagot és/vagy folyékony oldószert így célszerűen természetes kőzetlisztet vagy xilol és cjklohexán elegyét és adott esetben valamely felületaktív szert, célszerűen dibutii-naftalinszalfonátot és ligninszulfonátot tartalmaz. Ismeretes, hogy bizonyos karboximid-származékok jelentős fungicid hatással rendelkeznek, különösen az olyan go ni 1 > a k ó t o k < vzók k a I szemben, mint a Botrytis cinerea [lásd K. II. Büchel: Pflanzen schütz und Schädlingsbekämpfung, 148. oldal, Georg T hie me Verlag Stuttgart (1977)]. A gyakorlatban az ismert anyagok alkalmazásakor így például a szőlészetben a növények esetenként károsodást szenvednek, ami az ismert szerek általános alkalmazását korlátozhatja. Azt tapasztaltuk, hogy a tatáirnány szerinti fungicid szer jelentős fungicid hatással rendelkezik. Meglepő módon azt találtuk, hogy a találmány szerinti hatóanyagkombinácró nemcsak jelentős fungicid hatással rendelkezik, hanem ezen túlmenően a szert a növények igen jól tűrik. Ennek következtében a találmány szerinti megoldás a technika szintjét gazdagítja. A találmány szerinti hatóanyagkombinációhoz alkalmazott karboximid-származékokat az (I) általános képlettel jellemezhetjük. A képletben Y jelentése (1) vagy (2) képletű csoport, a vegyületck közelebbről az (la) és (1b) képlettel szemléltethetők. Az (la) és (lb) képletű vegyületck ismertek [lásd a technika állásánál említett tankönyvet, továbbá Wegler R.: Chemie der Pflanzenschutz- und Schädlingsbekämpfungsmittel, 4. kötet, 202-217. oldal, Sprrnger- Kiadó, Berlin/ Heide 1 be rg/ New York (1977)]. E yegyiileteket a niezőgazdaságban alkalmazzák, előállításuk hasonlóképpen ismert (lásd például Wegler R. fent említett művet, továbbá a 3 903 090 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírást, álról az (la) képletű vegyület van leírva, valamint a 2 207 576 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási iratot, amely az (lb) képletű vegyúíetet ismerteti. A találmány szerinti megoldások közül különösen előnyös az a kombináció, amely az (la) képletű vegyüietet (procimidor néven), továbbá a (II) képletű yegyületet, (diklórfluanid néven) tartalmazza. E kombináció alkalmazásakor növekszik a növényeknek az egyes karboxamid komponensekhez viszonyított tűrőképessége. Az (I) általános és a (II) képletű vegyületek együttes alkalmazása nemcsak a növények toleranciája szempontjából kedvező, hanem egyidejűleg megkönnyíti a növényvédelmet: egyetlen műveleti lépésben leltet ugyanis a szőlő legjelentősebb, gombák által előidézett betegségeit leküzdeni. A (II) képletű diklórfluanid csak kis mértékben hat a szőlő-peronoszpórára (Plasmopara viUcola) továbbá a vörösüszögre (Pseudopeziza tracheiphila), és amely kórokozókká! szemben hivatalosan engedélyezett .z''!. (Növényvédőszerek jegyzéke, 1978; Biologischen Bundesanstalt für Land und Fortwirtschaft)A (il) képletű vegyület (diklórfluanid) már régóta ismeretes, hasonlóképpen ismert előállítása és fungicid 2 hatása, (lásd Wegler R. említett művét, 11. kötet 94 95. oldal, továbbá IV. kötet 193 194. oldal). A (II) képletű hatóanyagok helyett adott esetben hasonló szerkezetű aniido- és imido-vegyiilctek N-polihalogén-alkil-tio-származékait is alkalmazhatjuk. E vegyületek közül megemlíthetjük az N-(tnklór-meliltio)-ftáliniidet, továbbá e vegyület megfelelő tetrahjdro-származékát, mindkét vegyület már hosszabb idő óta növényvédőszerként, fungicidként alkalmazott és ismert vegyület (lásd Wegler R. említett művét, II. kötet 109- 190. oldal, továbbá IV. kötet 190-192, oldal). E vegyületck a (III) és (IV) képlettel jellemezhetők. A (II) képletű vegyületek közül a 4-metil fenil-származékokat is megemlíthetjük, amelyet röviden tolilfluanidnak nevezünk (lásd Wegler R. említett művét IV. kötet. 194. oldal). A két hatóanyag-csoport súlyaránya a találmány szerinti kombináció esetében viszonylag széles határok között változhat, általában egy súly rész karboximidinre 0,5-8, célszerűen 1-4 §»Myrész N,b|-<Itft)et9-H-f«n9*'N'(flüor-di:klór-metíl-tio)-®u)fá^ídot ajkaîmaznn'k, A fungicid szereket az. alábbi kórokozókkal szemben alkalmazhatjuk: Plasmodiophoromycetes, Oomycetes, Chytridioniycetes, Zygomycetes, Ascomycetes, Rasidiomycetes, Deuteromycetes. Minthogy a h atóaiíyagkombináctót a növények lai tűrik, ez lehetővé teszi, hegy a vegyületeket a kívánt koncentrációban alkalmazzuk a növények föld feletti részén, a talajon, továbbá a vetőmaggal együtt. A hatóanyagokat szokásos módon alakíthatjuk készítménnyé. Ezek között megemlítjük az oldatokat, emulziókat, szuszpenziókat, porokat, habokat, pasztákat, granulátumokat, aeroszolt, természetes és szintetikus anyagok hatóanyagbevonatait, polimer anyagokból készült kapszulákat, vetőmagbevonatokat, továbbá égőtölteteket, füstpatronokat, -készítrnényekei, spirálokat s a többi, valamint az ULV hideg ellenes és a melegköd-kőszitményeket. A készítményeket ismert módon állítjuk elő, így például a hatóanyagot valamely segédanyaggal vagy folyékony oldószerrel, nyomás alatt cseppfolyósított gáz és/vagy szilárd hordozóanyagai adott esetben valamely felületaktív szerrel, így emufgeálószeírel és/vagy disz.pergáloszerrel és/vagy habképzőszerrel elegyítjük. Abban az esetben, ha segédanyagként vizet alkalmazunk, az oldás elősegítésére szerves oldószert is alkalmazhatunk. A szerves oldószerek közül az alábbiakat említjük meg: aromás oldószereket, mini xilol, toluol vagy alkil-naftalin; klórozott aromás o.jószcreket vagy alifás szénhidrogéneket, mint klór-benzol, klór-etilén vagy metilénklorid, alifás szénhidrogéneket, mint eikkabexánt vagy paraffinokat, Így például kőohgfrakciókat, alkoholokat, mint butanol vagy glikol, továbbá ezek észtereit vagy étereit, ketonokat, mint aceton, metH-etil-keton, metilizobutil-ketQfl vagy ciklohexanon; erősen poláros oldószereket, mint dimeti1 formamid és dimetil-szulfoxid, továbbá víz. Cseppfolyósított gázok alatt azokat a folyadékokat értjük, amelyek nonnál hőmérsékleten és nyomáson gáz halmazállapotúak, így például az aeroszol-hajtóanyagok, mint halogénezett szénhidrogének, továbbá bután, propán, nitrogén vagy széndioxid. Szilárd hordozóanyagként az alábbiak vehetők figyelembe: például természetes kőzetzúzalékok, mint kaolin, agyag, talkum, kréta, kvarc, attapulgit, montmorillonit vagy diatomaföld, továbbá szintetikus kőzet5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
