182988. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bisz-indol vegyületek előállítására

1 182 988 2 fenti, és X jelentése halogénatom, hidroxil-csoport, hid­­roperoxi- vagy 2—6 szénatomos alkanoiloxi-csoport, víz és legalább egy szerves oldószer keverékével kezeljük. Az előbbi képletben szubsztituensként megadott halogén lehet fluor, klór, bróm vagy jód, előnyösen azonban klór. A találmány szerinti eljárást elvégezhetjük katalizátor nélkül, de katalizálhatjuk is például egy ezüstsóból, mint ezüstperklorátból, -tetrafluorborátból, -trifluoracetátból vagy -acetátból származó ezüstionokkal vagy egy savas reagenssel, például egy szervetlen savval, mint sósavval. A reakcióhoz sokféle szerves oldószert használhatunk, és bár előnyösen vízzel elegyedő oldószert használunk, nincs kizárva vízzel nem elegyedő oldószerek használata sem, hiszen a reakciót a két fázis jelenléte nem zavarja. Előnyös oldószernek találtuk az étereket, így a tetra­­hidrofuránt és a dioxánt és ezek keverékeit. A víz és a szerves oldószer egymáshoz viszonyított arányának nincs különösebb jelentősége. Előnyösen olyan elegyet használunk, amelynek komponensei 30 :70 és 70 : 30 közötti arányban vannak összekeverve, célszerűen 50 :50 arányú elegyet használunk. Használ­hatunk azonban olyan oldószer elegyet is, amelyben a víz vagy a szerves oldószer aránya kisebb az előbb meg­adottaknál. A reakciót előnyösen 0 °C és 70 °C közötti hőmér­sékleten hajtjuk végre. A nyomásnak nincs különösebb jelentősége a reak­cióra nézve. Megjegyezzük azonban, hogy a reakciót cél­szerűen közömbös atmoszférában, így például argonban vagy nitrogénben végezzük. A reakció befejeződése után a megfelelő (I) általános képletű vegyületet ismert módszerekkel extrahálhatjuk, előnyösen azonban valamilyen klórtartalmú szerves oldó­szert, például kloroformot használunk az extrakcióhoz. Az így kapott szerves fázist vákuumban bepárolhatjuk és például kromatográfiásan tisztíthatjuk. A (IV) általános képletű kiindulási vegyületeket a megfelelő (III) általános képletű vegyületekből állít­hatjuk elő, mely utóbbiak ismert vegyületek, vagy elő­állíthatok a 74 43221 és a 77 11081 számú francia sza­badalmi leírásokban ismertetett módon. A (IV) általános képletű vegyületeket, ahol X halo­génatomot jelent, a (III) általános képletű vegyületek halogénezésével állítjuk elő egy pozitív halogénion kép­zésére alkalmas reagenssel. A reakciót egy szerves oldó­szerben, például benzolban, kloroformban, diklórmetán­­ban, acetonitrilben, tetrahidrofuránban vagy dioxánban hajtjuk végre. Pozitív halogénion képzésére alkalmas reagensként egy N-halobenzotriazolt, így például N-klor-benzotria­­zolt, egy hipohalogenitet, így például tercbutilhipoklo­­ritct vagy nátrium-hipokloritot, egy N-haloamidot, így például N-klór-acetamidot vagy N-bróm-acetamidot vagy egy N-haloimidet, így például N-klór-szukcinimidet vagy N-bróm-szukcinimidet használunk. A reakciót előnyösen — 20 °C és +20 °C közötti hő­mérsékleten, célszerűen 0°C-on hajtjuk végre. Elő­nyösen közömbös atmoszférában dolgozunk, bár ez utóbbi feltétel nem szükségszerű. Ha a reakciót lényegében sztöchiometrikus mennyi­ségű reagenssel hajtjuk végre, akkor csaknem kizárólag a megfelelő 7’haloindoleninek keletkeznek. Ha azonban a pozitív halogénionképző reagensből a sztöchiometriku­­san számított mennyiség kétszeresét vesszük, akkor a megfelelő 12,7’-dihaloindolenineket kapjuk, amelyek azután az ezt követő reakcióban az (I) általános képlet­nek megfelelő 12-halo-származékká alakulnak át. A (IV) általános képletű vegyületeket kívánt esetben ismert módszerekkel elkülöníthetjük a halogénezésí reak­­cióelegyből. Elsősorban extrakcióval távolíthatjuk el e termékeket, éspedig egy klórtartalmú oldószenei, mint kloroformmal végzett extrakcióval. Az így kapott ext­­raktumot például oly módon tisztíthatjuk, hogy vá­kuumban bepároljuk és kromatografáljuk. Ha a (IV) álta­lános képletű vegyületeket el kell különítenünk, akko­­természetesen vízmentes közegben kell dolgoznunk. A (IV) általános képletű vegyületek elkülönítésére azon­ban általában nincs szükség. Ezeket a vegyületeket köz­vetlenül felhasználhatjuk a reakcióelegyben az (I) általá­nos képletű vegyületek előállítására. Előállíthatjuk azonban az (I) általános képletű vegyü­leteket közvetlenül is, oly módon, hogy a (IV) általános képletű vegyületek képződéséhez vezető reakciót kombi­náljuk az (I) általános képletű vegyületek képződéséhez vezető reakcióval, éspedig úgy, hogy a (III) általános képletű vegyületet egy vizet tartalmazó szerves oldó­szerben reagáltatjuk a pozitív halogéniont képező reagenssel. Ekkor a (IV) általános képletű vegyület csak átmenetileg van jelen a reakcióelegyben. Ez utóbbi esetben ezüstionokat vagy egy saras reagenst is adhatunk a reakcióelegyhez, hogy meggyor­sítsuk az (I) általános képletű vegyületek képződéséhez vezető reakciót. Az olyan (IV) általános képletű vegyületeket, ahol X perhidroxil-csoportot jelent, előállíthatjuk a (III) álta­lános képletű vegyületekből, ez utóbbiakat oxigénnel reagáltatva például egy fémsó jelenlétében. Az olyan (IV) általános képletű vegyületeket, amely­ben X jelentése hidroxil-csoport, az olyan (IV) általános képletű vegyületekből állítjuk elő, amelyben X perhid­roxil-csoportot jelent. Ez utóbbiakat egy trialkil- vagy iriaril-foszfittal, például trietilfoszfittal redukáljuk. Az X szubsztituensként alkanoiloxi-csoportot tartal­mazó (IV) általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a (III) általános képletű vegyületeket egy olom-tetrakarboxiláttal, például ólom-tetraacetáttal reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy, a (IV) általános képletű 7’-halogén-indolenineket és az (I) álta­lános képletnek megfelelő 12-klór-származékokat, me­lyek daganatgátló hatással rendelkeznek, új ipari termé­kekként állíthassuk elő. Ezeket elsősorban közbeeső ter­mékekként használhatjuk a találmány szerinti eljárásban. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg köze­lebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa a) Az anhidrovinblasztin Nb’ oxidjának (IF vegyület) előállítása Ezt az eljárást az A reakcióvázlaton szemléltetjük. 748 mg (0,94 mmól) anhidrovinblasztin (III’ ve­gyület) 10 ml metilénkloriddal készített oldatához 0 °C- on argon atomoszférában keverés közben egyszerre hoz­záadunk 180 mg (1,04 mmól) m-klór-perbenzoesavat. A reakcióelegyet 30 percig állni hagyjuk 0 °C hőmérsék­leten, azután 100 ml kloroformot adunk hozzá. A szer­ves fázist négyszer mossuk, 40 g/liter töménységű vizes nátriumhidrogénkarbonát oldat 3 ml-ével. Ezután a szer­ves fázist háromszor 10 ml nátriumkloriddal telített víz­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents