182976. lajstromszámú szabadalom • Antidotumként 2,4-diszubsztituált-5-tiazol-karbonsav-származékokat tartalmazó herbicid és védőszerek
1 182 976 2 Elemanalízis a Cg Hi 0 C1N02 S képlet alapján számított: C 43,73; H4,59; N 6,38%; mért: C 43,88; H4,62;N 6,34%. 30. példa Etil-2-klór-4-izopropil-5-tiazolkarboxilát előállítása Etil-2-klór-4-metil-3-oxo-pentanoátot a 29. példában ismertetett irodalmi eljárással előállítunk. 15 g (0,0799 mól) etil-2-klór-4-metil-3-oxo-pentanoát, 6,1 g (0,0802 mól) tiokarbamid és 60 ml etanol elegyét visszafolyató hűtővel ellátott edényben 21 órán át forraljuk. Az etanolt csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a visszamaradó olajat telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal kezeljük. A csapadékot egyesítjük, és az így nyert 14,9 g fehér szilárd anyagot, melynek olvadáspontja 172—174° C, etanol-víz elegyből átkristályosítva fehér prizmás kristályos anyagként 13,6 g (82%) etil-2-amino- 4-izopropil-5-tiazolkarboxilátot kapunk, melynek olvadáspontja 174-178 °C. 2,14 g (0,010 mól) etil-2-amino- 4-izopropil-5-tiazolkarboxilátnak és 0,1 g CaS04-nak 40 ml koncentrált sósavval készített oldatát jég-fürdőben lehűtjük, és amikor az oldat hőmérséklete 10 °C alá csökken, akkor a hidroklorid só az oldatból kiválik. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, és ekkor a hidroklorid só fokozatosan újból feloldódik. A fenti oldathoz cseppenként 15 perc alatt hozzáadunk 1,0 g (0,0144 mól)NaN02 -nek 10 ml vízzel készített oldatát, majd a reakcióelegyet további 5 percig kevertetjük. Réz(I)-kloridot (l,0g, 0,010 mól) adunk a fenti oldathoz, erőteljes gázfejlődés észlelhető. A sötétkék színű elegy 5 percig tartó kevertetés után világoskék színűvé válik. A reakcióelegyet kétszer 50 ml éterrel extraháljuk, az éteres oldatot először vízzel, azután telített nátrium-hidrogén-karbonáttal és végül telített NaCl oldattal mossuk, szárítjuk (MgS04), és csökkentett nyomáson bekoncentráljuk. A visszamaradó 1,8 g olajat hexánból átkristályosítva fehér tűkristályos anyagként 0,05 g 2,2’-bisz(etil-4-izopropil-5-tiazolkarboxilát)-ot nyerünk. Olvadáspont lq2—194 °C. Az anyalúgot csökkentett nyomáson bekoncentráljuk, és a visszamaradó anyagot Et2 O-petroléter elegyet eluálószerként alkalmazva szilikagélen kromatografáljuk. Az első frakció (1 liter 1%-os éter-petroléter eluálószert használva) 1,2 g olajat tartalmaz, melynek desztillációjával (2,7 mbar-on, Kugelrohr) színtelen folyadékként 1,15 g (49%) etil-2-klór-4-izopropil-5-tiazolkarboxilátot nyerünk, n^5 = 1,5145. Elemanalízis a C9 H! 2 C1N02 S képlet alapján számított: C 46,24; H 5,18; N 5,99%; mért: C 46,40; H 5,22; N 6,06%. 31. példa Etil-2-klór-4-butil-5-tiazolkarboxilát előállítása A 30. példa szerinti eljárással reagensként etil-2-klór-4,4-dimetil-3-oxo-pentanoátot használva, etil-2-klór-4- (terc-butil)-5-tiazolkarboxilátot állítunk elő. Elemanalízis a Ci 0 Hi 4 C1N02 S képlet alapján számított: C 48,48; H 5,70; N 5,56%; mért: C 48,41; H 5,73; N 5,62%: 32. példa Etil-2-jód-4-(trifluor-metil)-5-tiazolkarboxilát előállítása A 2 726 237 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint előállított 4,0 g (0,0166 mól) etil-2-amino- 4-(trifluor-metil)-5-tiazolkarboxilátnak 30 ml 85%-os foszforsavval és 30 ml 70%-os salétromsavval készített hideg (—5 °C) oldatához 10 perc alatt hozzáadunk 1,26 g (0,0166 mól) nátrium-nitritnek 10 ml vízzel készített oldatát. A reakcióelegyet 10 percig kevertetjük, majd 10 g kálium-jodidnak 100 ml vízzel készített oldatába öntjük. Ezt a reakcióelegyet egy éjszakán át kevertetjük, éterrel extraháljuk, az éteres oldatot szárítjuk, bekoncentráljuk, a maradékot szilikagélen kromatografáljuk, és ily módon 1,5 g kívánt terméket nyerünk, melynek olvadáspontja 75—76 °C. Elemanalízis a C7 H5 F3JNO3S képlet alapján számított: C 23,94; H 1,44; N 3,99; J 36,15%; mért: C 23,93; H 1,44; N 3,95; J 36,08%. 33. példa Etíl-2-bróm-4-(trifluor-metil)-5-tiazolkarboxilát előállítása 4,5 g (0,0187 mól) etil-2-amino-4-(trifluor-metil)-5- tiazolkarboxilátnak 50 ml 85%-os foszforsavval készített oldatához — 10°C hőmérsékleten hozzáadunk 25 ml salétromsavat, majd ehhez az elegyhez cseppenként —10 °C és — 5 °C közötti hőmérsékleten 30 perc alatt 4,0 g (0,0579 mól) nátrium-nitritnek 20 ml vízzel készített oldatát adjuk. Az elegyet —10 °C és —5°C közötti hőmérsékleten 10 percen át kevertetjük, majd beleöntjük 2,70 g (0,0187 mól) frissen előállított réz(I)-bromidnak 20 ml bróm-hidrogénnel készített oldatába. Erőteljes gázfejlődés indul meg. A reakcióelegyet 5 percig kevertetjük, és vízzel felhígítjuk. A szilárd szuszpenziót szűrjük, levegőn szárítjuk, és az így kapott 4,8 g szilárd anyagot szilikagélen, eluensként éter/petroléter (1 :4) elegy felhasználásával kromatografáljuk. Az első 1 liter eluátumból nyert 3,7 g szilárd anyagot petroléterből átkristályosítva fehér tűs-kristályos anyagként 2,9 g (51%) kívánt terméket nyerünk, melynek olvadáspontja 75,5 — 76,5 °C. Elemanalízis a C7 H5 BrF3N02S képlet alapján számított: C 27,64; H 1,66; N 4,61; Br 26,28%; mért: C 27,65; H 1,65; N 4,61; Br 26,27%. 34. példa Etil-2-fluor-4-{trifluor-metil)-5-tiazolkarboxilát előállítása 26 g (0,1 mól) etil-2-klór-4-(trifluor-metil)-5-tiazolkarboxilát, 37 g (0,55 mól) kálium-fluorid és 0,1 lg 1,4,7,10,13,16-hexaoxa-ciklooktadekán ( 18-CROWN-—6, Aldrich Chemical Company) elegyét visszafolyató hűtővel ellátott edényben 23 órán át forraljuk. Mivel az analízis szerint a reakció ekkor még nem teljes, még 45 g (0,77 mól) kálium-fluoridot adunk hozzá, és a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával további 64 órán át forraljuk. Ehhez az elegyhez 0,15 g 18—CROWN—6 és további 27 g (0,44 mól) káliumfluoridot adunk, és a refluxálást még 22 órán át folytatjuk. Egy éjszakán át tartó gyengébb hűtés néhány oldószer elpárolgását okozza. A reakcióelegyet lehűtjük, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 17
