182960. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibiotikus hatású cefem-karbonsav-száramzékok előállítására

1 182 960 2 izomerek. A szin-izomer formát az (1) konfigurációjú csoport határozza meg a karboxamido-csoport vonatko­zásában. A leírásban a szin-konfigurációt szerkezetileg a (2) képletű csoport jellemzi. Mivel a találmány szerinti vegyületek geometriai izo­merek, magától értetődik, hogy a megfelelő anti-izomer­­rel alkotott elegyek is léteznek. A találmány körébe tartoznak az (I) általános képletű vegyületek szolvátjai (elsősorban hidrátjai) is. Ugyancsak a találmány körébe tartoznak az (I) általános képletű vegyületek sói is. Az (I) általános képletű vegyületek tautomer formák­ban is létezhetnek (például a 2-aminotiazolil-csoport vonatkozásában) és ilyen tautomer formák, például a 2-iminotiazonilil-forma, ugyancsak a találmány körébe tartoznak. Ezenkívül az (I) általános képletű vegyületek többféle kötött-ion formában is létezhetnek, például amelyekben a 4-karboxil-csoport protonnal rendelkezik, míg a 7-oldalláncban lévő karboxil-csoport meg van fosztva protonjától, a találmány oltalmi köre a többféle kötött-ion formára is kiterjed. Megállapítottuk azt is, hogy amennyiben Ra és Rb az (I) általános képletben különböző C i _ 4-alkil-csoportokat képvisel, akkor az a szénatom, amelyhez kapcsolódnak, egy aszimmetriacentrumot jelent. Az ilyen vegyületek diasztereoizomerek és a találmány magában foglalja az (I) általános képletű vegyületek diasztereoizomerjeit és ezek elegyeit is. Az (I) általános képletben az Y szubsztituens által képviselt heterociklusos gyűrű például 1 —4 nitrogénato­mot és kívánt esetben egy kénatomot tartalmazhat. Ilyen heterociklusos csoportok például az imidazolil-, pira­­zolil-, piridil-, pirimidil-, pirazinil-, piridazinil-, triazolil-, tetrazolil-, tiazolil-, tiadiazolil- és a tiazolidinil-csopor­­tok. A heterociklusos gyűrű kívánt esetben egy vagy több Ci _4-alkil-csoporttal, például metil-csoporttal, lehet helyettesítve, amely például a nitrogénatomhoz kapcsolódhat. Az (I) általános képletű vegyületek széles baktérium­­ellenes hatás-spektrumot mutatnak. Gram-negatív orga­nizmusok ellen a hatás szokatlanul nagy. Ez a nagy hatás kiteljed egyes ß-1 akta mázt termelő Gram-negatív törzsek­re is. A vegyületek nagy stabilitást tanúsítanak olyan ß­­laktamázokkal szemben is, amelyeket Gram-negatív orga­nizmusok széles tartománya termel. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással elő­állítható vegyületek szokatlahul nagy aktivitást mutat­nak a Pseudomonas organizmusok törzsei ellen, így pél­dául a Pseudomonas aeruginosa törzsek ellen, valamint nagy aktivitást tanúsítanak az Enterobacteriaceae számos törzsével szemben (például az Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, Salmonella typhimurium, Shigella sonnei, Enterobacter cloacae, Serratia marcescens törzsek, Provi­dence fajták, Proteus mirabilis, és különösen indolpozitív Proteus organizmusok, így a Proteus vulgaris és Proteus morganii ellen), továbbá hatást mutatnak a Haemophilus enfluenzae ellen. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek antibiotikus tulajdonságai nagymértékben felülmúlják az aminoglikozidok, így az amikacin vagy a gentamicin tu­lajdonságait. Ez elsősorban különböző Pseudomonas or­ganizmusok törzsei elleni hatás esetében áll fenn, amelyek nem érzékenyek a kereskedelmi forgalomban lévő antibiotikus vegyületekkel szemben. Az aminogliko­­zidoktól eltérően, az antibiotikus hatású cefem-karbon­sav-származékoknak csekély a toxicitása emberben. Az aminoglikozidoknak az embergyógyászatban való hasz­nálatát korlátozza és bonyolulttá teszi ezeknek az anti­biotikumoknak a nagy toxicitása. A találmány szerinti eljárással előállítható antibiotikus hatású cefem-karbon­­sav-származékok tehát összehasonlíthatatlanul nagy elő­nyökkel rendelkeznek az aminoglikozidokhoz mérten. Nem-toxikus só-származékok, amelyek az (I) általá­nos képletű vegyületekben jelenlévő egyik vagy mindkét karboxil-csoport reakciójából képződnek, a szervetlen bázisokkal alkotott sók, így az alkálifémsók (például nát­rium- és káliumsók) és az alkáliföldfémsók (például a kalciumsók); aminosavakkal alkotott sók (például a lizin- és argininsók); szerves bázisokkal képzett sók (például a prokain-, feniletilbenzilamin-, dibenziletiléndiamin-, etanolamin-, dietanolamin és N-metilglukózaminsók). Más nem-toxikus só-származékok a savaddíciós sók, például a hidrogénkloriddal, hidrogénbromiddal, kénsav­val, salétromsavval, foszforsavval, hangyasavval és a tri­­fluorecetsawal alkotott sók. A sók réznitrátok formájá­ban is létezhetnek, például valamely polisztirolgyantával vagy olyan térhálósodott polisztirol-divinilbenzol-kopoli­­mergyantával, amely amino- vagy kvaterner-amino-cso­­portokat vagy szulfo-csoportokat tartalmaz, vagy kar­­boxil-csoportokat tartalmazó gyantával, például vala­mely poliakrilsavgyantával képezett sók. Az (I) általános képletű vegyületek bázisokkal alkotott oldható sói (pél­dául az alkálifémsók, így a nátriumsó) jól használhatók a gyógykezelésnél, mivel az ilyen sók gyorsan eloszlanak a testben a beadás után. Abban az esetben azonban, ha az (I) általános képletű vegyületek oldhatatlan sóira van szükség különleges alkalmazásra, például raktárra való készítésre, ilyen sók is készíthetők hagyományos módon, például megfelelő szerves aminokkal. Ezek és más só-származékok, így a p-toluolszulfon­­sawal és a metánszulfonsawal alkotott sók, közbenső termékekként alkalmazhatók (I) általános képletű vegyü­letek készítésénél és/vagy tisztításánál, például az aláb­biakban leírt módszereknél. Előnyösek például az olyan találmány szerinti eljárás­sal előállított (I) általános képletű vegyületek, ahol Y valamely 1 —4 nitrogénatomot tartalmazó aromás hetero­ciklusos gyűrűt (heteroatomként kénatom nincs jelen), különösen 1—2 nitrogén heteroatomot tartalmazó gyű­rűt képvisel, elsősorban pedig a csupán egy nitrogén he­teroatomot tartalmazó gyűrűk előnyösek. Ezek a vegyü­letek előnyösen 1 vagy 2 metil-csoportot tartalmaznak a gyűrűben lévő nitrogénatomhoz kapcsolódva úgy, hogy a gyűrű egy metil-csoporttal helyettesített kvatemer nitro­­génheteroatomot tartalmaz. Ilyen Y csoportok példái­ként az 1-metilpiridinium-, az 1-metilpirimidinium-és az 1,2-dimetilpirazólium-csoportokat említjük meg. Nagy antibiotikus hatásuk miatt előnyös csoportot al­kotnak az (I) képletű vegyületek olyan képviselői, amelyek az (la) általános képletnek felelnek meg, ahol Ra és Rb jelentése az előzőekben megadott, valamint nem-toxikus sóik. >' Az (la) általános képletben Ra és Rb mindegyike elő­­■ nyösen metil-csoportot képvisel vagy azzal a szénatom­mal, amelyhez kapcsolódik, egy ciklobutilidén-csoportot alkot. Az (la) képletnek megfelelő vegyület egy előnyös kép­viselője a (6R,7R)-7-[(Z)-2-(2-aminotiazol-4-il)-2-(l-kar­­boxiciklobut-1 -oxiimino)acetamido] -3-[( 1 -metilpiridini­­um-4-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karboxilát, amelyet (Ib) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents