182959. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-detia-1-oxa-3-cefem származékok előállítására

1 182 959 2 A II. általános képletű vegyületek formilcsoportriál kép­zett reakcióképes származékai között szerepelnek a for­­milcsoporttal képzett összes ismert reakcióképes szárma­zékok, továbbá az adott reakcióban egyenértékűen hasz­­nálhatóan reakcióképes származékok. Ilyen reakcióképes származék például az acetál-származék (például a dime­­til-acetál, dietü-acetál), a hemiacetál-származék, a hid­­rát-(diol)-származék, a tio-acetál-származék, a hemitío­­acetál-származékj továbbá például a mono- vagy a di-aci­­lezett diol-származék. Abban az esetben, ha kiindulási vegyületként olyan II. általános képletű vegyületet használunk, ahol az álta­lános képletben szereplő R3a és R3b egymással össze­kapcsolódva egy =P—(Rs )3 általános képletű csoportot alkot, (Ilb általános képletű vegyület) ahol Rs az előző­ekben megadott jelentésű, úgy a reakciót általában sem­leges reakciókörülmények között, vagy a későbbiekben ismertetett bázis jelenlétében végezzük. A reakciót álta­lában benzollal, metilén-kloriddal, dimetil-szulfoxiddal, etil-acetáttal, tetrahidrofuránnal vagy más, a reakciót nem befolyásoló oldószerrel készítjük el. A reakció hő­mérséklete nem lényeges, előnyösen szobahőmérsékleten vagy melegítés közben végezzük a reakciót. 2. példa Az I. általános képletű vegyületek vagy ezek sói elő­állítására a b) eljárásváltozat szerint úgy járunk el, hogy egy III. általános képletű vegyületet, vagy ennek a hid­­roxí-metil-csoporton képzett reakcióképes származékát vagy ennek egy sóját oxidáljuk. A III. általános képletű vegyületek előnyös sói azono­sak az előző példában a II. általános képletű vegyületek kapcsán ismertetett sókkal. A III. általános képletű vegyületeknek a hidroxi­­metil-csoporton képzett előnyös reakcióképes szárma­zékai például azok a vegyületek, amelyekben a III. általános képletű vegyületben szereplő hidroxi-metil-cso­­portot olyan metil-csoporttá alakítjuk, amely egy savas jellegű csoporttal van szubsztituálva, például halogén­atommal (például klór- vagy brómatommal), aril-szulfo­­niloxi-csoporttal (például para-toluol-szulfoniloxi-, para­­nitro-benzol-szulfoniloxi-csoporttal), halogén-formiloxi­­csoporttal (például klór-formiloxi-csoporttal). Az oxi­dációs reakció során előnyös oxidálószerként olyan is­mert vegyületet használunk, amely a hidroxi-metil-cso­­portot vagy ennek reakcióképes hidroxi-metil-csopor­­ton képzett származékát formilcsoporttá képes alakí­tani. Abban az esetben, ha kiindulási vegyületként az azeti­­dinon-gyűrű 4-es atomján 2-hidroxi-etoxi-csoportot tar­talmazó vegyületet használunk, úgy oxidálószerként az alábbi vegyületeket adagoljuk a reakcióelegyhez: 1. dimetil-szulfoxid és diciklo-hexil-karbodiimid, di­­metil-szulfoxid és ecetsav-anhidrid, dimetil-szulfoxid és foszfor-pentoxid, dimetil-szulfoxid és kéntrioxid-piridin, dimetil-szulfoxid és keténimin, dimetil-szulfoxid és klór, dimetil-szulfoxid és higany-acetát, dimetil-szulfid és N-klór-szukcinimid vagy például dimetil-szulfid (vagy metil-fenil-szulfid) és klór reakciójával előállított aktivált dimetil-szulfoxidot; 2. krómvegyületet, például krómtrioxid-piridint, krómtrioxid-kénsavat, alkálifém-dikromátot (például nátrium-dikromátot, kálium-dikromátot), rövidszén­­láncú-alkil-kromátot (például tercier-butil-kromátot) vagy hasonlókat. A dimetil-szulfoxiddal és a diciklo-hexil-karbodiimid­­del végzett oxidációs reakciót előnyösen proton-donor jelenlétében, például egy sav (például foszforsav, trifluor­­ecetsav, díklórecetsav), egy sav és egy bázis elegyének (például trifluorecetsav és piridin, vagy foszforsav és piri­­din elegyének) vagy hasonlók jelenlétében végezzük. Az ismertetett oxidációs reakciót sav vagy bázis jelen­létében, vagy anélkül végezzük, attól függően, hogy mi­lyen oxidálószert használunk. Az ismertettt oxidációs reakciót végezhetjük oldószer nélkül, de végezhetjük oldószer, például benzol, toluol, kloroform, metilénklorid, széntetraklorid, dietil-éter, di­­metil-formamid vagy más, a reakciót nem befolyásoló oldószer jelenlétében: az oldószert a használt oxidáló­szertől függően választjuk ki. Abban az esetben, ha a kiindulási vegyületben jelen­lévő hidroxi-metil-csoport reaktív származékként van je­len, úgy az ismertetett oxidációs reakcióhoz előnyösen például dimetil-szulfoxidot használunk oxidálószerként. Az oxidációt ebben az esetben előnyösen egy bázis, pél­dául nátrium-hidrogén-karbonát vagy trietilamin jelenlé­tében végezzük el. Az oxidációs reakció hőmérséklete nem lényeges, ál­talában hűtés közben, szobahőmérsékleten, melegítés vagy forralás közben végezzük. A reakció-hőmérsékletet a használt oxidálószertől függően választjuk meg. A fentiekben ismertetett oxidációs reakciót követően egy II. általános képletű vegyületet kapunk, amit izolálás nélkül közvetlenül ciklizálva előállítjuk az I. általános képletű vegyületet. 3. példc Az Ib általános képletű vegyületet vagy ennek egy sóját a c) eljárásváltozat szerint úgy állítjuk elő, hogy az la á'talános képletű vegyületet, vagy ennek egy sóját dezacilezzük. A dezacilezési reakciót ismert módszerekkel, például hidrolízissel, redukcióval, Lewis-savval kivitelezett deza­­cilezéssel, vagy oly módon végezzük, hogy az la általános képlett vegyületet imino-halogénezőszerrel, majd ezt kö­vetően imino-éterezőszerrel reagáltatjuk, majd adott esetben az így előállított vegyületet hidrolizáljuk. A fentiekben ismertetett módszerek közül előnyös­nek számít az, amikor az la általános képletű vegyületet imino-1 alogénezőszerrel, majd ezt követően imino-étere­­zőszerr d reagáltatjuk, majd adott esetben az előállított vegyületet hidrolizáljuk. Imiro-halogénezőszerként előnyösen foszfor-halo­­genidet (például foszfor-trikloridot, foszfor-pentaklo­­ridot, foszfor-tribromidot, foszfor-pentabromidot), fosz­­for-oxikloridot, tionil-kloridot, foszgént vagy hasonlókat használunk. A reakció hőmérséklete nem lényeges, a re­akciót általában szobahőmérsékleten vagy hűtés közben végezz tik. Abban az esetben, ha az la általános képletű vegyület szabad karboxilcsoporttal rendelkezik a 4-es helyzetben, úgy a eakciót előnyösen úgy végezzük, hogy szililező­­szerrel [például trimetil-szilil-kloriddal, trimetil-szilil­­acetamiddal, bisz-(trimetil-szilil)-acetamiddal] védjük a reakció előtt a szabad karboxilcsoportot. Az imino-halogénezőszer reakciója után kapott termé­ket imino-éterezőszerrel reagáltatjuk, imino-éterezőszer­­ként előnyösen például alkoholt vagy fém-alkoxidot használunk. Alkoholként előnyösen például alkanolt (példávl metanolt, etanolt, propanolt, izopropar.olt, bu-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents