182953. lajstromszámú szabadalom • Bányabiztósíto keret tárnákhoz, alagutakhoz, vagy hasonlókhoz
1 182 953 2 A találmány tárnákban, alagutakban, vagy hasonlókban alkalmazható bányabiztosító keretre vonatkozik, olyan szegmensekből összeállítva, melyekben legalább három övrúd egy külső és egy belső övét képez, s ezek egymással rácsozati rudazat útján vannak összekötve. Az ismert bányabiztosító kereteket egyedi, tömör falú acélból készített ív alakú szegmensekből állítják össze, lényegében U vagy vályú alakú keresztmetszettel, és két szomszédosán elhelyezett keretszegmens végeinek erőzáró összekapcsolásával egyesítik ezeket egyetlen teherbíró keretté. Az ilyen kereteket azután beépítik a tárnákba egymástól bizonyos távolságban. A két szomszédos keret közötti térrészben többnyire betonvasrácsot, úgynevezett bányarácsot függesztenek fel és végül az egész ácsolatot fröcskölt betonnal bélelik ki. Mivel az ismert keretek a mögöttük lévő kőzetet elfedik, a beton fröcskölésekor a kereteknek megfelelő szakaszokon hiányos fröcskölésű helyek jönnek létre. A kész ácsozat tehát, a tárna hosszanti irányában vizsgálva, hordozóképesség szempontjából nem összefüggő és nem dolgozik együtt, hanem az alkalmazott beton és az acélkeretek váltakozva összetett sorozataként működik, ahol a betonkeret a folyamatosság helyett a mögötte lévő kőzettel érintkezik, míg az acélkeret a kőzetet csak egyes helyeken érinti. A betonkerettel ellentétben ezért az acélkeret a kőzetet csak részben, egyes pontokon támasztja alá. A kétféle keretfajta között semmiféle erőzáró kapcsolat nem áll fenn. Ezenkívül ismeretesek olyan rácsszerkezetként kialakított ácsozati elemek is vágatbiztosításhoz, alagútakhoz és egyéb föld alatti létesítményekhez, amelyek egymással összehegesztett öv- és kötőelemekből vannak összeállítva a betonbélés vasalásaként. Ezeknél az ismert ácsozati elemeknél az övék összekötőelemeiként egyedi, egyforma, sokszögűvé hajtott, elválasztható réssel ellátott olyan hurkokat alkalmaznak, amelyek váltakozva hajtogatottan vannak egymásra helyezve, majd az elválasztó rés záródása után össze vannak hegeszt - ve az övrudakkal. Az ilyen elemekből összeszerelt keretet a fröcskölt beton teljesen körülveszi és így a bebetonozott állapotban a betonburkolat vasalását alkotja. A keret összeállítására szolgáló egyes elemek összekapcsolása az összekötendő elemek végeinél a közéjük illesztett kapcsolódarabok segítségével történik. A kapcsolódarabokat rugók, ékek, excenterek és hasonló kötőelemek tartják össze. Az összekapcsolásnak ezt a módját csak pontosan meghatározott méretű, azaz pontosan meghatározott keresztmetszetű egyedi keretelemekkel lehet megvalósítani. Mivel a fejtési szelvények megmunkálatlanok és szabálytalanok, a most tárgyalt módon összeállított keretek pedig nagyságukban, illetve átmérőjükben nem teszik lehetővé a fejtési szelvényhez való illesztést, a kereteket mindig kisebbre kell választani a legkisebb fejtési szelvénynél. A keretek tehát különleges segédeszközök alkalmazása nélkül nem támasztanak alá semmit, de azokkal is csak a kőzet megtámasztását jelentik. A kőzet megfelelő megtámasztása, éspedig lehetőleg közvetlenül a fejtés végrehajtása után, az újabb ismeretek szerint éppen azért rendkívül fontos, mert azok az erők, amelyek a tárna végleges ácsolatára fognak hatni, annál kisebbek lesznek, minél rövidebb volt az az idő, amely a fejtés és a kőzet deformálódását megakadályozó, vagy lehetőleg meggátló, a kitermelt kőzet támadó hatását bizonyos mértékben helyettesítő ellenerő fellépése között telik el. A leg óbb eredmény akkor adódik, ha egy másik javaslat szerint, közvetlenül az alagút-keresztmetszet fejtése után, a szegmensekből összeállítható bányabiztosító keret egyes szegmenseit hidraulikus sajtó segítségével a fejtés oldalfalának nyomjuk úgy, hogy közben a szomszédos szegmensvégek relatív helyzete a keret kerületének irányában változik és a préselési művelet végén, a kereteknek ebben az így megtartott, feszített helyzetében a szomszédos szegmenseket egymással mereven összeerősítjük. A találmány feladata, hogy' olyan rácsos szegmensekből összeállítható bányabiztosító keretet létesítsünk, amely lehetővé teszi, hogy a fejtési keresztmetszethez illeszkedő és ahhoz hozzá nyomható, a betonbélés felviteléig a fejtés ideiglenes és közvetlen megtámasztására alkalmas támasztószerkezet jöjjön létre a tárnában, amelyet betonnal körülvéve az végül is átveszi a tárna kerületének irányában a folyamatos betonvasalás szerepét. A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a bányabiztosító keretet alkotó, rácsozati rudazattal összekötött övrudakból álló szegmenseknél a rácsozat! rudazatok az övrudakkal valamennyi keretoldalon közelítőleg háromszögű felületeket zárnak körül, továbbá minden szegmensnek legalábbis egyik végződése a szomszédos szegmens végződésének kerületirányú vezetékeként van kialakítva, végül a szomszédos szegmensek az egymáson megvezetett és egymást a kívánt mértékig átlapoló végződéseik tartományban kapcsolóeszközök útján szilárdan össze vannak kötve egymással. A találmány szerint kialakított keretszegmensek kis súlyuk és hajlító igénybevétellel szembeni nagy rugalmasságuk következtében az ismerteknél lényegesen könnyebben kezelhetők és az előzőekben ismertetett új ácsolási eljáráshoz lényegesen jobban használhatók, mint az eddig alkalmazott tömör falú bányaidomok. A már említett, ismert rácsozott keretszegmensekkel ellentétben, a találmány szerinti szegmensek a rácsozati rudazat különleges kialakítása révén biztosított, torzióval szembeni merevségük következtében, valamint a végződéseik különleges kiképzése útján a kerület irányában a szomszédos szegmensekhez képest változtatható összekötési lehetőségük következtében az új ácsolási eljárásokhoz különösen alkalmasak. A találmány szerinti bányabiztosító keretek felállítása és a betonbélés felhordása után a beton mindenütt teljesen beborítja a kőzetet és így azt folytonosan és egyenletesen támasztja alá. Emellett azokon a helyeken sem keletkezik hiány, amelyeken a keretszegmensek egymással az összekötődarabok segítségével össze vannak kapcsolva, mert az összekötődarabok a keret kerületének irányából szemlélve olyan korlátozott kiteijedésűek, hogy ezeknek a szakaszoknak a hátsó kitöltése betonnal az összekötődarabok végei felől nehézség nélkül lehetséges. Annak érdekében, hogy a szomszédos szegmensek végei a kerület irányában csúszó módon legyenek megvezetve, valamint hogy a szomszédos elemek végei változtatható viszonylagos helyzetben különösen egyszerű eszközökkel szilárdan összeköthetők legyenek, egy előnyös kivitelnél a szomszédos szegmensek egymás felé eső végződései, egymást kiegészítő módon, egymásba illeszkedően vannak kialakítva úgy, hogy a kerület irányában egymáshoz képest elcsúsztathatok és egymással kapcsolóeszközök útján összeköthetők. Célszerűen minden 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
