182940. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új karbamid-származékok előállítására
1 182 940 2 6. példa a) A 2a) alatt leírttal analóg módon 25,3 g 1-aminoetil-2-(4-klóranilinometil)-2-inúdazolinból és 18,7 gp-trifluormetilfenilizocianátból az l-[2-[2-(4-klóranilinometil)-2-imidazolin-l-il]-etil]-3-(4-trifluormetilfenil)-karbamidot állítjuk elő, melynek olvadáspontja 173-177 . Az anyag hidrokloriddá alakítás után 170—172°-on olvad. b) Az lb) alatt leírt eljárással p-klóranilinoacetonitrilből és dietiléntriaminból előállított l-amínoetil-_2-(4- klóranilinometil)-2-imidazolin dihidrokloridként 204°on olvad. A bázist e vegyületből olaj alakjában kapjuk meg. 7. példa Az la) alatt leírttal analóg módon 25,3 g 1-aminoetil-2-(2-klóranilinometil)-2-imidazolinból és 13,3 g ptolilizocianátból 142—144° olvadáspontú 1 -[2-[2-(2-klóranilinome til)-2-imidazolin-l-il]-etil]-3 -(p-tolil)-karb amidot állítunk elő. Az la) alatt leírt eljárással előállított maleinát 126—127°-on olvad. 8. példa Az la) alatt leírttal analóg módon 21,8 g 1-aminoetil-2-(anilinometil)-2-imidazolinból és 15,4 g m-klórfenilizocianátból 140—143° olvadáspontú l-[2-[2-(anilinometil) -2-imidazolin-l-il]-etil]-3-(3-klórfenil)-karb amidot állítunk elő. A 2. alatt leírt eljárással előállított maleinát 111—113°-on olvad. 9. példa A 2a) alatt leírttal analóg módon 21,4 g 1-aminometil-2-(anilinometil)-2-imidazolinból és 18,7 g m-trifluormetilfenilizocianátból l-[2-[2-(anilinometil)-2-imidazolin-l-il]-etil]-3-(3-trifluormetilfenil)-karbamidot állítunk elő, melynek olvadáspontja 128-130° 10. példa A 2a) kiviteli példában leírttal analóg módon 22,4 g l-aminoetil-2-(2-klórfenil)-2-imidazolinból és 15,4 g 4-klórfenilizocianátból a 77—80° olvadáspontú l-[2-[2- (2-klóranilinometil)-2-imidazolin-l-il]-etil]-3-(4-klórfenil)karbamidot állítjuk elő. Az ebből előállított hidroklorid 121°-on olvad. 11. példa Az la) kiviteli példában leírttal analóg módon 25,3 g 1 -aminoetil-2-(4-klóranilinometil)-2-imidazolinból és 13,3 g p-tolilizocianátból 176—179° olvadáspontú l-[2- [2-(4-klóranilinometil)-2-imidazolin-l-il]-etil]-3-(4-tolil)karbamidot állítunk elő. Az ebből előállított hidroklorid 113°-on olvad. 12. példa a) Az la) kiviteli példában leírttal analóg módon 26,1 g l-aminoetil-2-(2,6-dimetilanilinometil)-2-imidazolinból és 15,6 g p-tolilizocianátból l-[2-[2-(2,6-dimetilanilinometil)-2-imidazolin-l-il]-etil]-3-(4-tolil)-karbamidot állítunk elő, amelynek dihidrokloridon keresztül történő tisztítását a következőképpen végezzük: A maradékként kapott szabad bázist etilacetátban oldjuk, és 2 ekvivalens 2,76 n alkoholos sósavoldatot adunk hozzá. A dihidrokloridot olaj alakjában éterrel csapjuk ki. Az oldószer leöntése után a maradékot kb. 50 ml izopropanolban oldjuk, és kb. 1000 ml éterrel ismét kicsapjuk. A módszer még egyszeri ismétlése után a dihidrokloridot félkristályos termék alakjában kapjuk meg, amely nem mutat határozott olvadáspontot (habképződés). b)A reakcióhoz szükséges l-aminoetil-2-(2,6-dimetilanilinornetil)-2-imidazolint a következőképpen állítjuk elő. 48,0 g 2,6-dimetilanilinoacetonitrilt és 34,6 g dietiléntríamint 300 mg kénhídrogéngáz jelenlétében addig melegítünk, míg az ammóniákképződés befejeződik. A kapott reakcióelegyet benzolban oldjuk, és az oldószert, valamint a kiindulási anyagokat 80°-ig 0,1 torr nyomáson ledesztilláljuk, a maradékot pedig dihidrokloridján keresztül tisztítjuk. A nyert l-aminoetil-2-(2,6-dimetilanilinometil)-2-imidazolin-dihidroklorid 200—203° -on olvad. A dihidrokloridból vízben, erős lúg hozzáadásával szabadítjuk fel a bázist. 13. példa a) A 2 a) kivitek példában leírttal analóg módon 20,3 g l-aminoetil-2-benzil-2-imidazolinból és 13,3 g p-tolilizocianátból a 149—151° olvadáspontú l-[2-[2- benzilimidazolin-l-il]-etil]-3-(4-tolil)-karbamidot kapjuk. Ahidroklorid 155 —157°-on olvad. b) A reakcióhoz kiindulási anyagként szükséges 1- aminoetil-2-benzil-2-imidazolint a következő módon állítjuk elő: 58,6 g benzilcianidot és 57,9 g dietiléntriamint 300 mg kénhidrogén gáz jelenlétében 6 órán át 115°-on melegítünk. A reakcióelegyet 100 ml benzolban oldjuk, és részletekben összesen 500 ml hideg, 2 n sósavval ext-aháljuk. A sósavas oldatot ezután 500 ml 10 n nátronlúgba öntjük, és az elegyet diklórmetánnal extraháljuk. A diklórmetános extraktumot vákuumban desztilláljuk. Ekkor az l-aminoetil-2-benzil-2-imidazolin forráspontja 0,03 torr nyomáson 135—142°. 14. példa a) 32,5 g l-aminoetil-2-(2-hidroxifenil)-2-imidazolint 200 ml toluolban oldunk, és 20—26°-on 75 ml toluolban oldott 20,0 g p-tolilizocianátot adunk hozzá cseppenként. Az elegyet, melyből olajos fázis válik ki, 3 órán át 90°-on keverjük, vákuumban amennyire lehetséges bepároljuk, a maradékot 100 ml acetonban oldjuk, és 60 ml 2,08 n alkoholos sósavat adunk hozzá. Ezután 100 ml abszolút étert adunk a reakcióelegyhez, és az oldatot kristályosodni hagyjuk. Az izolált és izopropanol/aceton eleggyel mosott l-[2-[2-(2-hidroxifenil)-2-imidazolin-1 -il]-etil]-3-(4-tolil)-karbamid-hidroklorid bomlás közben 115°-on olvad. b) A reakcióhoz kiindulási anyagként szükséges l-aminoetil-2-(2-hidroxifenil)-2-imidazolint a következőképpen állítjuk elő: 66,5 g 2-metoxibenzonitrilt és 56,75 g dietiléntriamint 500 mg széndiszulfiddal 8 órán át 130°-os fürdőben keverünk. A gázfejlődés befejeződése után a reakcióelegyet toluolban oldjuk, a toluolt a le nem reagált dietiléntriaminnal együtt vákuumban rotációs bepárolóberendezésben elpárologtatjuk, és a maradékot nagyvákuumban desztilláljuk-, forráspont 0,02 torr nyomáson 145— 150°, 0,01 torr nyomáson 135°. A vegyület vízoldható, és koncentrált nátronlúggal nem csapható ki. A metoxicsoport a reakció alatt lehasad, és hidroxilcsoporttá alakul, így az l-aminoetil-2-(2-hidroxifenil)-2-imidazolint kapjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
