182938. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzimidazol-2-származékok előállítására

1 182 938 2 hidropiránnal, vagy egy ciklusos 2- vagy 4-hidroxitioéter­­rel, például 2-hidroxitetrahidrotiopiránnal, 2-hidroxi­­tetrahidrotiofénnel vagy 4-hidroxi-4-metoxi-tetrahidropi­­ránnal éterezett hidroximetilcsoportból, vagy ezek vala­mely származékából, például egy rövidszénláncú alki­­lén- vagy di-(rövidszénláncú)-alkilacetétból vagy iminből, például benziliminből, illetve iminiumsóból, például N,N-di-(rövidszénláncú)-alkil-, például N,N-dimetilimi­­niumsóból, például -kloridból vagy -metoszulfátból sza­baddá tehető. Az oxidációt önmagukban ismert módszerek szerint végezzük, például egy oxidáló nehézfém-vegyülettel, elő­nyösen króm-VI-ot vagy mangán-VII-t tartalmazó oxi­dáló vegyülettel, például krómtrioxiddal vagy különösen káliumpermanganáttal végzett kezeléssel, és az olyan (III) általános képletű kiindulási anyagnál, amelynek képletében X3 jelentése a fent említett éterezett hidroxi­­metilcsoportok egyike, mangán-IV-et tartalmazó vegyü­lettel, így mangándioxiddal is végezhetjük. Az oxidációt előnyösen egy alkalmas oldó- vagy hígítószerben, például acetonban vagy piridinben, vagy ezek előnyösen vizes keverékében, szükség esetén hűtés vagy melegítés köz­ben, előnyösen 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten vé­gezzük. Az R alkoxikarbonilcsoporttól eltérő funkcionálisan átalakított karboxilcsoportok például a cianocsoport, halogén-, például klórkarbonücsoportok, a reaktív észte­rezett karboxilcsoportok, például mono-, di- vagy triha­­logén-, például klór-, diklór- vagy triklóretoxikarbonil-, fenoxi- vagy 4-nitrofenoxi-, illetve 2,4-dinitrofenoxikar­­bonilcsoportok, karbamoilcsoport vagy reaktív karbamil­­csoportok, például az imidazolil-2-karb onil-, nyíltláncú vagy ciklusos iminoétercsoportok, például iminoalkil­­csoportek vagy 4,4- vagy 5,5-dimetil-4,5-dihidrooxa­­zolü-(2)-, vagy 4,4,6-trimetil-5,6-dihidro-oxazinil-(2)­­csoport, vagy a tri-(rövidszénláncú)-alkoxi- vagy a tri­­halogénmetilcsoportok, például a triklórmetilcsoport. Ezeket a csoportokat szelvolízissel, például hidrolízissel, szokásos módon valamely savas vagy bázisos hidrolizáló­­szer, például valamely szerves szulfonsav, például p­­toluolszulfonsav vagy mezitilénszulfonsav, vagy valamely ásványi sav, például kénsav, vagy egy alkálifémhidroxid, például nátriumhidroxid jelenlétében a karboxilcso­­porttá, a trialkoximetil- vagy iminoalkilétercsoportot R alkoxikarbonilcsoporttá alakíthatjuk. A cianocsoport és a trihalogénmetücsoportok hidrolízisét előnyösen bázi­sos, az iminoétercsoportok hidrolízisét előnyösen savas közegben végezzük. Ha egy olyan (III) általános képletű kiindulási anyagot, melyben X3 halogénkarbönil- vagy valamely fenti reaktív észterezett karbonilcsoportot je­lent, egy 1—4 szénatomos alkanollal kezelünk, szükség esetén megfelelő bázikus szer, például piridin jelenlété­ben, olyan (I) általános képletű vegyületekhez jutunk, melyekben R észterezett karboxilcsoportot, például 1-4 szénatomos alkoxi-karbonil-csoportot jelent. Abban az esetben, ha egy olyan (III) általános képletű kiindulási anyagot, melyben X3 trihalogénmetilcsoportot, főként triklórmetilcsoportot jelent, egy 1—4 szénatomos alka­nollal, majd vízzel reagáltatunk, közvetlenül juthatunk olyan I általános képletű vegyületekhez, amelyekben R észterezett karboxilcsoportot jelent. A fenti reakciókat önmagukban ismert módszerek szerint végezhetjük, rendszerint valamely oldó- vagy hígítószerben, vagy ezek keverékében, és szükség esetén, hűtés vagy melegítés közben, például 0 °C és 120 °C közötti hőmérsékleten. Észterezett hidroximetilcsoportok például valamely szer­vetlen savval, például halogénhidrogénsavval, észterezett hidroximetilcsoportok, például a brómmetil- vagy a klór­­metilcsoport, továbbá egy karbonsavval észterezett hid­­roximetilcsoport, így egy 2—7 szénatomos alkanoiloxi­­metil-csoport vagy adott esetben 1 —4 szénatomos alkil-, 1—4 szénatomos alkoxicsoporttal és/vagy halogénatom­mal helyettesített benziloxímetilcsoport. A fenti defi­níciónak megfelelő éterezett hidroximetilcsoportok pél­dául valamely ciklusos, előnyösen 5- vagy 6-gyűrűatomot tartalmazó 2- vagy 4-hidroxiéterrel vagy -tioéterrel, pél­dául 2-hidroxitetrahidropiránnal, 2-hidroxitetrahidro­­tiopiránnal, 2-hidroxitetrahidrotiofénnel vagy 4-hidroxi-4-metoxi-tetrahidropiránnal, vagy valamely szilanollal, például tri-(rövidszénláncú)-alkilszilanollal, például tri­­metilszilanollal éterezett hidroximetilcsoportok. Az em­lített csoportok a szokásos módon, például egy savas vagy mindenekelőtt bázisos hidrolizálószer, például egy szerves szulfonsav, például p-toluolszulfonsav vagy mezi­tilénszulfonsav, vagy egy ásványi sav, például kénsav vagy sósav, vagy egy alkálifémhidroxid, például nátrium­hidroxid segítségével hidrolizálhatók hidroximetil­­csoporttá. Az észterezett hidroximetilcsoportok hidro­lízisénél előnyösen bázisos közegben, például nátrium­­hidroxidos közegben dolgozunk. A hidroxiéterekkel és hidroxitioéterekkel éterezett hidroximetilcsoportok hid­rolízisét előnyösen enyhén savas közegben végezzük, pél­dául p-toluolszulfonsavval metanolban vagy toluolban. A tioétervegyületek ezüstsók, például ezüstnitrát jelen­létében, semleges közegben is hidrolizálhatók. A szilanil­­oximetilcsoportok hidrolízisénél nincs szükség segéd­anyagra. A kiindulási anyagokat önmagukban ismert módsze­rek szerint állíthatjuk elő. Az olyan (III) általános képletű kiindulási anyagokat, melyekben X3 egy ciklusos iminoétercsoportot vagy egy ciklusos 2- vagy 4-hidroxiéterrel vagy 2- vagy 4-hidroxi­­tioéterrel éterezett hidroximetilcsoportot jelent, úgy állíthatjuk elő, hogy egy megfelelő (Illa) általános kép­letű vegyületet, mely képletben Y egy -M-Hal vagy M/2 képletű csoportot jelent, ahol M jelentése a periódusos rendszer II csoportjának valamely fématomja és Hal ha­logénatomot, például klór-, bróm- vagy jódatomot jelent, egy Rj -X-Hal képletű halogeniddel reagáltatunk, és adott esetben a képződött primer terméket hidrolizáljük. Az ennél a reakciónál alkalmazott (Illa) általános kép­letű kiindulási anyagokat előnyösen in situ állítjuk elő, mégpedig úgy, hogy egy (IHb) általános képletű vegyü­­letben, ahol Hal klór-, bróm- vagy jódatomot jelent és Yj jelentése karboxil-, ciano- vagy hidroximetilcsoport, először az Yi csoportot valamely X3 csoporttá, majd a Hal csoportot egy megfelelő fémmel, például magné­ziummal reagáltatva például -MgHal képletű Y csoporttá alakítjuk. Az olyan (Illa) általános képletű vegyületeket, melyekben Y magnéziumatomtól eltérő jelentésű, pél­dául egy -Cd/2 csoportot jelent, úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő halogénmagnézium vegyületeket egy MHal2 képletű sóval, például kadmiumkloriddal reagáltatjuk. Az Yi csoport említett csoportokká történő átalakítását a szokásos módon végezzük. A karboxilcsoportot pél­dául vagy először tionükloriddal metilénkloridos közeg­ben halogénkarbonilcsoporttá alakítjuk. Ezután egy meg­felelő aminoalkanollal, például aminoizobutanoilal, vagy egy megfelelő aziridinnel, például 2,2-dimetil-aziridinnel reagáltatjuk. Ezt követően savasan katalizált gyűrűbőví-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents