182923. lajstromszámú szabadalom • Színképző anyagként piridilkéket tartalmazó átírólap
1 182 923 2 A találmány tárgya átírólap, amely egy színképző anyagot és adott esetben egy alkalmas színelőhívót tartalmaz, és amelyen a színképző anyag egy vízben oldhatatlan kémiailag közömbös pigmenten adszorbeálva van. A találmány szerinti átírólapra az jellemző, hogy színképző anyagként (krompgén anyagként) piridilkéket alkalmazunk a pigment mennyiségére vonatkoztatva 0,5—50% mennyiségben. Ismertetünk továbbá eljárást az ilyen típusú átírólap előállítására, valamint olyan, nyomásra érzékeny, több lapból álló rendezett sorozatot, amely ilyen átírólapot tartalmaz. Az átírólap bázis lapja elsősorban papír, de lehet papírtól eltérő anyag is, például műanyag. A nyomásérzékeny átírólapokhoz alkalmazott színképző kompozíciók általában egy lényegében színtelen kromogén (vagyis színképző) anyagból, egy színelőhívóból (amely a kromogén anyaggal reagálva képes színváltozást előidézni) és egy oldószerből (amelyben a színképző reakció végbemegy) állnak. A színképzőrendszer reakcióképes komponenseit egymástól távol kell tartani a felhasználás időpontjáig. Ezt rendszerint úgy érik el, hogy egyikük valamilyen oldószerrel készült oldatát mikrokapszulázzák. A felhasználás időpontjában nyomás alkalmazása következtében ezek a mikrokapszulák összetörnek és következésképpen leadják a bennük lévő oldatot. Ennek következtében a kromogén anyag és a színelőhívó képesek egymással reakcióba lépni és olyan színes tükörképet létrehozni, amely pontosan megfelel az alkalmazott nyomást közvetítő tárgy alakjának. Ilyen módon tehát a nyomásérzékeny átírólap alkalmazható másolatok, illetve átütések létrehozására, szénmásolópapír felhasználása nélkül. Az ilyen átírólapokra a reakcióképes színképző komponensek és az oldószer többféle elrendezésben vihetők fel. Az egyik elrendezés [lásd például: Chemical Abstracts. 77. 95 387 h és ibid, 89. 207 315q] szerint — ezt a szakirodalomban transzfer-elrendezésnek nevezik — a színképző komponensek egyikével, a színelőhívóval bevonják egy lap egyik oldalát (az angolszász szakirodalomban ezt a „CF-sheet” névvel jelölik és mi a továbbiakban „CF-típusú lap”-ként fogjuk említeni), míg a kromogén anyag mikrokapszulázott oldatával bevonják egy másik lap egyik oldalát (ezt „CB-típusú lap”ként fogjuk említeni). A két lapot ezután lapsorozattá állítják össze, bevonatos oldalaikat egymással érintkező helyzetbe juttatva. így tehát ha a CB-típusú lap bevonatmentes oldalára nyomást alkalmazunk, akkor a másik oldaláról az oldat felszabadul és a CF-típusú lap bevonatos oldalára jut, miáltal azon végbemegy a színreakció. A lapsorozat tartalmazhat egy vagy több közbenső lapot (ezeket az angolszász irodalomban „CFB-sheet” névvel jelölik és mi a továbbiakban „CFB-típusú lap”-ként fogjuk említeni), amelynek az egyik oldala az egyik színképző komponens mikrokapszulázott oldatával, míg a másik oldala a másik színképző komponenssel van bevonva. Ilyen módon további másolatok kaphatók, ha az egyes lapok megfelelően vannak elrendezve abból a célból, hogy a színképző anyagot tartalmazó oldat a nyomásra érzékeny CB-típusú lapról a nyomást érzékelő CF- vagy CFB-típusú lapokra jusson. Egy másik elrendezés szerint — amelyet kétkomponensű elrendezésnek nevezhetünk — a színképző komponensek egyikének mikrokapszulázott oldatát és a színképző komponensek közül a másikat egymással összekeverjük, majd a kapott keveréket egy lapba bedolgoz- 2 zuk, vagy pedig a lap ugyanazon oldalát bevonjuk az egyik színképző komponens mikrokapszulázott oldatával, majd a másik színképző komponenssel. Ha az ilyen átírólapra nyomást gyakorolunk, akkor az oldat felszabadul a mikrokapszulákból és reakcióba lép a másik színképző komponenssel, a lapon olyan színes tükörképet adva, amely pontosan megfelel az alkalmazott nyomást közvetítő tárgy alakjának. Mind a transzfer, mind a kétkomponensű rendszernél az oldat formájában mikrokapszulázott színképző komponens rendszerint a kromogén anyag, minthogy ez az anyag általában érzékenyebb a légkör pusztító hatására, mint a színelőhívó. Az 1 337 924. számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban azonban nemrég olyan átírólapot ismertettek, amelynek vízben oldhatatlan, kémiailag lényegében semleges pigmentbevonata van, és ezen a pigmenten adszorbeálva van egy lényegében színtelen kromogén anyag, amely képes színreakciót adni egy színelőhívóval való reakcióban. A pigmenten való adszorbeáltatás lényegesen stabilizálja a kromogén anyagot a légkör pusztító hatásával szemben és így lehetővé teszi az átírólap használatát olyan fordított elrendezésben, amelyben nem a kromogén anyag, hanem a színelőhívó oldószeres oldata van mikrokapszulázva. Ezt az elrendezést a továbbiakban „fordított rendszerinek fogjuk nevezni. Bár több más kromogén anyagot is említenek, ténylegesen csupán egyetlen kromogén anyag, mégpedig a kristályibolya-lakton — l,l-bisz[4-dimetil-amino)-fenil]- 5-(dimetil-amino)-l,3-dihidro-benzo[c]furán-3-on — alkalmazását ismertetik az 1 337 924. számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban átírólapokhoz. Ennek a kromogén anyagnak az alkalmazása olyan átírólapot eredményez, amely kitűnően hasznosítható a fordított rendszerben, ugyanakkor viszont számos olyan tulajdonsága van, amelyek javításra, illetve továbbfejlesztésre szorulnak. A javítandó tulajdonságok közé tartozik a kialakuló színes tükörkép intenzitása (továbbiakban egyszerűen: tükörkép-intenzitás), a tükörképnek az elszíntelenedéssel szembeni ellenállóképessége és az adszorbeálódott kromogén anyagnak a légkör pusztító hatásával szembeni ellenállóképessége. A találmány célja olyan fordított rendszer szerinti elrendezésű átírólap kidolgozása, amely előnyösebb tulajdonságokkal rendelkezik az ismertekhez képest. Felismertük, hogy javított tulajdonságokat mutató átírólapot kapunk, ha a lap egyik oldatát ellátjuk olyan vízben oldhatatlan és kémiailag lényegében közömbös pigmenttel, amelyen piridilkéknek nevezett kromogén anyag van adszorbeálva. A piridilkék használata ugyanis a találmány szerinti átírólap esetén biztosítja az átírólapnak a légkör pusztító hatásával és az elszíntelenedéssel szembeni fokozott ellenállóképességét, továbbá javított tükörkép-intenzitást, ugyanakkor megmaradnak mindazok az előnyök, amelyek a fordított elrendezésű átírólapok esetén jelentkeznek. A piridilkék maga egy új kromogén anyag, amelynek szerkezete a csatolt rajzon látható kétféle képlet valamelyikével vagy mindegyikével szemléltethető, vagyis sztereoizomerek elegyének is felfogható. A kétféle képlet szabatos megnevezése 5-(l-etil-2-metil-indol-3-il)-5- [4-(dietil-amino)-2-etoxi-fenil]-5,7-dihidro-furo[3,4-b]piridin-7-on [a rajzon az (I) képlet], illetve 7-(l-etil-2- metil-indol-3-il)-7-[4-(dietil-amino-2-etoxi-fenil]-5,7-dihidro-furo[3,4-b]piridin-5-on [a rajzon a (II) képlet]. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
