182923. lajstromszámú szabadalom • Színképző anyagként piridilkéket tartalmazó átírólap
1 182 923 2 A Chem. Abs. 83, 35 759v (a 75-5116. számú japán közrebocsátási iratot referálja) referátum indollal szubsztituált piridin-karbonsav-laktonokat ismertet, de magát a piridilkéket nem írja le. A két sztereoizomer bármelyike használható a találmány szerinti átírólapokhoz kromogén anyagként, bár a piridin-5-on-izomer használata hatékonyabb. A piridilkék előállítására hasznosítható eljárások (lásd például az 1 367 567. számú nagy-britanniai vagy a 3 775 424. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást) alkalmazása során azonban rendszerint izomerelegy képződik. Ebből az elegyből viszont az egyes izomerek elválasztása hagyományos technikákkal, például kromatografálással nehéz, időrabló és ipari méretekben igen költséges is. Ezért célszerűbb vagy az izomerelegy használata, vagy pedig olyan szintetikus módszer alkalmazása a piridilkék előállítására, amelynél a reakciókörülmények úgy vannak megválasztva, hogy inkább a piridin-5-on izomer képződésének kedvezzenek. Ilyen módon tehát olyan izomerelegy használható a találmány szerint átírólaphoz, amelyben a hatásosabb piridin-5-on izomer a domináns. Ha megfelelő színelőhívóval reagáltatjuk, akkor a piridilkék kék színt ad. A találmány szerinti átírólaphoz használható, vízben oldhatatlan és kémiailag lényegében közömbös pigmentek közé tartozik például a kálcium-karbonát, cink-oxid, bárium-szulfát, titán-dioxid, bárium-karbonát, magnézium-karbonát, kálcium-oxid, magnézium-titanát és a cink-szulfid. A kálcium-karbonátot azonban mindezek közül előnyösnek tartjuk. A transzfer-elrendezésnél a találmány szerinti átírólapot felhasználhatjuk önmagában mint CF-típusú lapot, vagy pedig bevonhatjuk a másik oldalán egy színelőhívó nyomásra összetörő mikrokapszulákba zárt oldatával, CFB-típusú lapot kapva. Kétkomponensű rendszer esetén az átírólapban, előnyösen előzetesen kialakított bevonatában eloszlatjuk egy színelőhívó nyomásra összetörő mikrokapszulákba zárt oldatát, vagy pedig az átírólapot bevonjuk egy ilyen oldattal. A találmány szerinti átírólap alapja elsősorban papír, de el lehet látva műanyagbevonattal, előnyösen papír bázison. A továbbiakban ismertetjük a találmány szerinti átírólap előállítására szolgáló eljárást. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a piridilkéket vízben oldhatatlan, kémiailag lényegében közömbös pigmenten adszorbeáltatjuk, majd ezután egy, az így kezelt pigmentet tartalmazó kompozícióval az átírólap alapját képező lapot bevonjuk. A piridilkéknek a pigmenten való adszorbeáltatására szolgáló módszer milyensége nem lényeges a találmány megvalósítása szempontjából, a vele szemben támasztott követelmény mindössze az, hogy biztosítsa a piridilkék színtelen állapotban való adszorbeálódását a pigmenten. Az erre a célra alkalmazható módszerek közé tartozik például az a megoldás, amelynél a kromatográfiás eljárásokhoz hasonlóan a piridilkék oldatát átbocsátjuk a pigmentágyon, vagy az a módszer, amely szerint a piridilkéket a pigment jelenlétében kicsapjuk oldatából a kémiai technológiában a kicsapásra ismert számos módszer valamelyikével. A kicsapásos módszerekre példaképpen a következőket említhetjük: — a piridilkék oldatát az oldattal elegyedő, de a piridilkéket oldani nem képes oldószerrel hígítjuk; — a piridilkék valamely vizes savas oldatát kémiailag semlegesítjük; — a piridilkék forró oldatát lehűtjük; — a piridilkék oldatából az oldószert elpárologtatjuk. E módszerek bármelyikének végrehajtásakor olyan, vízben oldhatatlan, kémiailag közömbös pigmentet kapunk, amelyen piridilkék van adszorbeálódva. A pigmenten adszorbeálódott piridilkéket tartalmazó kompozíciók az átírólap alapját képező lapra a nyomásra érzékeny átírólapok előállításához szokásosan használt módszerek valamelyikével rétegezhetők. így például alkalmazható az úgynevezett Mayer-hengeres vagy „airknife” bevonási módszer. Maga az említett kompozíció rendszerint vizes, és egy alkalmas kötőanyagot, például sztirol-butadién alapú látexet és/vagy keményítőt tartalmaz. Tartalmazhat tcvábbá a kompozíció kisebb mennyiségekben a papírbevonáshoz hagyományosan alkalmazott adalékanyagokat, például nedvesítőszereket és habzásgátlókat. A találmány szerinti eljárás megvalósítása során alkalmazható bevonási eljárásokra és formulázásokra további információk találhatók a 3 627 581., a 3 775 424. és a 3 853 869. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban. Az ezekben a szabadalmi leírásokban ismertetett műszaki megoldásoknak a találmány szerinti eljárásban való alkalmazásánál azonban ügyelni kell arra, hogy — ha az átírólapokat a transzfer-elrendezésben kívánjuk alkalmazni — a pigmenten adszorbeálódott piridilkéket tartalmazó kompozíciót a CF-típusú lapra vagy a CFB-típusú lap CF oldalára kell rétegezni. Ugyanakkor a színelőhívó mikrokapszulázott oldatát a CB- típusú lapra vagy a CFB-típusú lap CB-oldalára kell felvinni. Miként korábban említettük, ez fordított elrendezést jelent ahhoz képest, amelyet a nyomásra érzékeny átírólapok előállításánál a technika állása szerint alkalmaztak. Amennyiben az átírólapot a korábban említett kétkomponensű rendszerben kívánjuk alkalmazni, vagyis mindkét színképző komponenst ugyanabban a bevonatban kívánjuk az átírólap alapját képező lapra feljuttatni, akkor a bevonó kompozíciónak tartalmaznia kell a színelo'hívó mikrokapszulázott oldatát is. Színelőhívóként bármely olyan anyagot alkalmazhatunk, amelyet nyomásra érzékeny átírópapírokhoz eddig is használtak. Természetesen a találmány értelmében alkalmazható színelőhívóval szemben alapkövetelmény, hogy oldható legyen valamilyen oldószerben és piridilkékkel színt adjon. Az alkalmazható színelőhívókra példaképpen megemlítjük a savas novolak-gyantákat, íg/ például a 4-fenil-fenolból és formaldehidből vagy a 4-oktil-fenolból és formaldehidből előállított gyantákat. Az ezekhez a savas gyanta típusú színelőhívókhoz használható oldószer ugyancsak a nyomásra érzékeny átírópapírokhoz szokásosan használt oldószerek valamelyike lehet. Előnyös példaként említhetjük a dibenzil-étert, Magnaflux-olajat (amely 188 °C és 260 °C között átdesztilláló telített szénhidrogén-olaj), benzilbenzoátot, 2,2,4-trimetil-l,3-pentándiol-diizobutirátot (a szakirodalomban a „TX1B” rövidítéssel jelölik, illetve a 4 027 065. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetik), dibutil-ftalátot, 1,2, 4-trimetil-benzolt, etil-difenil-metánt (a 3 996 405. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetik). A leginkább előnyös azonban a dibenziléter és a Magnaflux-olaj elegyének a használata. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
