182689. lajstromszámú szabadalom • Világító egység
15 182689 16 vezérlőtekercsek, amint azt a későbbiekben ismertetjük, a tranzisztor vezetési állapotát vezérlik, és a vezérlés iránya a ferritmag mágneses állapotának függvénye, és monostabil hatást fejt ki, amelynél a teljes mag telítése nem következik be. A fő 21 primertekercs ponttal nem jelölt kivezetése 25 kondenzátoron keresztül a tápegység pozitív kapcsához csatlakozik, ponttal jelölt kivezetése pedig az izzószál ellenállásait képező 12 és 13 elemek összekötési 26 pontjához van kapcsolva. A 20 transzformátor fő 22 szekundertekercsének a ponttal nem jelölt kivezetése a 26 ponthoz csatlakozik, ponttal jelölt kivezetése pedig 27 kondenzátoron keresztül a 11 ívkisüléses lámpa anódjához csatlakozik. A 19 teljesítménytranzisztor bázisa szintfogó 28 dióda katódjához csatlakozik, és a 28 dióda anódja 29 ellenálláson keresztül a közös egyenáramú kapocshoz csatlakozik. A szekundervezérlő 24 tekercs jelöletlen kivezetése a 19 teljesítménytranzisztor bázisával van összekötve, jelölt kivezetése a 19 teljesítmény tranzisztor emitteréhez kapcsolódik. A 19 teljesítménytranzisztor bázisa képezi azt a pontot, amelyhez egy trigger impulzust kell vezetni az egyes vezetési ciklusok kezdeményezése céljából. A 2. ábrán a 20 transzformátor egyes tekercsei mellett T-vel jelöltük a tekercsek menetszámát. A működtető hálózathoz 30 tranzisztor is tartozik, amely a hozzárendelt alkatrészekkel együtt olyan triggerelő oszcillátort képez, amely ismételten újravezérli a szilárdtest kivitelű 19 teljesítmény - tranzisztoros kapcsolót. A trigger oszcillátort az ívkisüléses lámpa villamos állapotának tulajdonítható elektromos feltételekre adott válaszul be- és kikapcsoljuk és frekvenciáját is ezzel összhangban változtatjuk. A 30 tranzisztor emittere a 19 teljesítménytranzisztor emitteréhez csatlakozik, bázisa 31 kondenzátoron keresztül a 19 teljesítmény tranzisztor bázisával van összekötve, kollektora pedig 32 ellenálláson keresztül az előzőekben említett összekötési 26 ponthoz csatlakozik. Az áramkör tartalmaz egy feszültségérzékelő feszültségosztót is, amely a 17 dióda anódja és a 30 tranzisztor bázisa közé kapcsolt 34 ellenállásból és a 30 tranzisztor bázisa és a közös tápfeszültség kivezetés közé kapcsolt 35 ellenállásból áll. A felmelegedés és a végső működés során azaz a világítóegység mindkét egyenáramú állapotában a 17 dióda nyitóirányú előfeszítést kap és a feszültségosztó kimeneti feszültsége, amely a 30 tranzisztor bázisán mérhető, közvetlenül a lámpafeszültséget fejezi ki. A világítóegység nagyfrekvenciás állapotai alatt a 17 dióda záróirányú előfeszítést kap amikor a lámpához teljesítményt vezetünk, és ilyen módon a feszültségosztón mérhető feszültség az ivkisüléses lámpának a transzformátor áramkörre gyakorolt terhelő hatását tükrözi, és közvetetten ez is a lámpafeszültséget fejezi ki. Azzal, hogy a 30 tranzisztor emitterét a 33 ellenállás felső végéhez kapcsoltuk a 11 ívkisüléses lámpával sorosan, a trigger oszcillátort a lámpaáramra reagálóvá tettük, mégpedig a lámpaáram által a 33 ellenálláson létesített feszültség formájában. A trigger oszcillátor úgy van bekötve, hogy az érzékelt feszültségek közötti különbségre a korábban említett módon reagáljon. Az áramkör tartalmaz egy helyzetérzékelő 36 kapcsolót, amely a 35 ellenállást söntöh, hogy ezzel megakadályozza a lámpa működését amennyiben az nincs függőleges helyzetben. A működtető hálózat, amint azt már korábban jeleztük, biztosítja a vüágítóegység komplex energiaszükségletét. A működtetőhálózat a fő ívkisüléses lámpa érzékelt állapotára reagál és a táblázatban összefoglalt állapotokat tételezi fel. A táblázat nem teljes, amennyiben kifejezetten nem említi meg a lámpa elhalványított üzemmódját, valamint a „tranziens megfogó” Üzemmódját. Először a működtető hálózat a végleges üzemi állapotba kerül. A világítóegység végleges üzemi állapotában a működtető hálózat az ívkisüléses lámpát egyenárammal gerjeszti, ohmos ballaszt létesítése mellett, a felhasználó kívánsága szerint lehetővé teszi az ívkisüléses lámpa eihalványitását, továbbá figyeli az ívkisüléses lámpa áramát és feszültségét, hogy felismerje az ívképződés esetleges meghibásodásainak a jeleit. Az egyenáramú tápfeszültségen 15—20%-os 120 Hz-es hullámosság van. A végleges működés során (ha a lámpát nem halványítottuk el), az ív feszültsége 87 V, és az ívkisüléses lámpában a disszipált teljesítmény 32 W, 18 W pedig elsősorban az izzószál ohmos 12 elemén disszipálódik. Akimeneti fényteljesítmény 2200 lumen, és ez közelítően az az érték, amelyet egy 150W-os háromutas izzólámpa állít elő. Az elhalványítatlan üzemmódban a 145 V-os egyenáramú feszültségfonás által az ívkisüléses lámpához küldött áram keresztülfolyik azon a soros útvonalon, amely tartalmazza az izzószál ohmos 12 elemét, a zárt elhalványító 18 kapcsolón, a 17 diódán, magán all ívkisüléses lámpán és az áramérzékelő 33 ellenálláson. A lámpa munkapontját a végleges üzemi állapotban 87 V körüli feszültség mellett közelítően 1/3 A áramerősségre állítjuk be, és ehhez tartozik a már említett 32 W-os teljesítményfelvétel. Ezeket a beállításokat elsősorban a ballasztot képező ohmos 12 elem határozza meg, de hatást gyakorol rájuk az ívkisüléses lámpa jellemzői és az egyenáramú tápegység kimeneti feszültségének a paraméterei. A 17 diódának és az alacsony értékű, például 2 ohmos 33 ellenállásnak, mint soros elemeknek csak elhanyagolható hatása van az áram erősségére, és együttesen egy Watt-nak csak a töredékét disszipálják. A lámpának a végső üzemi állapotában hosszú távon 20 ohmnál kisebb negatív ellenállása van, és hajlamos arra, hogy túlságosan nagy disszipációt érjen el, amennyiben az áramerősséget kellő mértékben nem korlátozzuk. A túlzott lámpadisszipációt azzal akadályozzuk meg, hogy olyan ballasztellenállást választunk, amelynek megfelelően nagy értékű pozitív hőmérsékletfüggő ellenállása van. Az izzószálból képzett ballaszt 12 elemnek hideg állapotban 10 ohmos ellenállásértéke van, amely közelítően 200 ohmossá válik a normál lámpaműködtető áramok által létesített hőmérsékleteken. A 200 ohmos ballasztellenállás egy stabil munkapontot létesít, amely megakadályozza a lámpa túlzott disszipációját, amennyiben a tápfeszültség normál tartományon belül van. Azok a vonalfeszültség változások, amelyek befolyásolják az egyenáramú tápfeszültség nagyságát, elsődleges veszélyt jelentenek az ívlámpa véletlen5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
