182583. lajstromszámú szabadalom • Eljárás prosztaciklin és analógjai előállítására
182583 észterezésére is. A III általános képletű metilésztereket (a III általános képletben R® metil-csoportot jelent) legegyszerűbben éteres oldatban diazometánnal végzett reakció útján állíthatjuk elő, a 11a, 15a-diacetátokat pedig ecetsavanhidrides acilezéssel nyerhetjük. Az I általános képletű vegyületek találmány szerinti előállítása a III általános képletű vegyületekből eliminációs reakcióban történik. Eszerint a III általános képletű vegyületeket valamely bázissal kezeljük. Az elimináeiós reakció véghezviteléhez kívánt esetben melegítést is alkalmazhatunk. A reakció előnyös kivitelezési módja, ha a III általános képletű vegyületeket alkanolokban alkálifém-alkoholátokkal reagáltatjuk vagy tercier alifás, vagy aromás nitrogén-bázisok, például piridin, kollidin, pikolin vagy trietilamin jelenlétében melegítjük. A reakcióban ezenkívül alkalmazhatunk bázisként más, az elimináció kiváltására általánosan használt reagenseket, mint például diazabicikloundecént (DBU), vagy diaza-biciklononént (DBN) is a szokásos oldószerekben. Azt találtuk, hogy a mellékreakciók elkerülésének szempontjából az elimináció véghezvitelének különösen előnyös módja, ha a felsorolt bázisoknál gyengébb bázist, például kálium-karbonátot alkalmazunk alkanolokban, mint oldószerben. Az elimináeiós reakció szobahőmérséklet és 200 °C közötti hőmérsékleten hajtható végre előnyösen. Az epimer III általános képletű vegyületek közül az elimináció az endo izomerből jóval nagyobb sebességgel játszódik le, mint az exo izomerből, azonban az elimináció terméke mindkét izomernél az I általános képletnek megfelelő 5(Z)-izomer. Az I általános képletű vegyületek izolálása a reakcióelegyből a szokásos módon történik. Tekintettel arra, hogy az I általános képletű vegyületek savra rendkívül érzékeny enoléter struktúrát tartalmaznak, tárolásuk előnyösen alacsony hőmérsékleten, kis menynyiségű bázis, célszerűen nátrium-karbonát hozzáadásával történik. A találmány szerint előállított I általános képletű vegyületek képesek 0,2—20 ng/ml koncentrációban a humán trombociták, például adenozin-difoszfáttal kiváltott aggregációját felfüggeszteni, illetve a képződött trombusokat feloldani. Az I általános képletű vegyületek aggregáció-gátló, illetve trombus-oldó hatását a találmány szerint előállított, R3 és R4 helyén hidrogénatomot, R1 helyén nátriumatomot és R5 helyén n-pentil-csoportot tartalmazó I általános képletű vegyület (a PGI2-nátriumsó), és egy az ennek előállítása során készített, X helyén jódatomot tartalmazó III általános képletű vegyidet — ahol R3 és R4 hidrogénatomot, és R5 n-pentilcsoportot jelent — példáján mutatjuk be. Aggregáció-gátló, illetve trombus-oldó hatás vizsgálata A vizsgálatokat humán trombocita dús plazmán (PRP) végeztük. 1 ml plazmát vizsgáltunk módosított Born-féle aggregométerben. 5 1. A kontroll minta aggregációját 1x10-5 mól adenozin-difoszfáttal (ADP) váltottuk ki. A mért aggregációt (skálarészben) az idő függvényében az I. ábra . —.—. jelű görbéje mutatja. 2. 5—20 ng közötti mennyiségű PGI2-nátriumsót 0. 05 mólos, 7,5 pH-jú TRIS-sósav-pufferben oldva, 1 ml PRP-vel 1,5 percig szobahőmérsékleten inkubáltunk, majd aggregométerbe helyezve 1X 10-s mól ADP hozzáadásával indukáltuk az aggregációt. Az aggregáció gátlása volt tapasztalható. A x—x—x jelű görbe mutatja az aggregáció változását az idő függvényében az I. ábrán. 3. 50—200 ng fent megadott III általános képletű 5-halogén-prosztaciklin-származék a 2. pontban megadott körülmények között alkalmazva nem idézte elő az aggregáció gátlását. A mért adatokat az I. ábra o—o—o—o—o jelű görbéje szemlélteti. 4. 200 ng fent megadott III általános képletű 5- halogén-prosztaciklin-származék jelenlétében ADP-vei kiváltott aggregáció 20 ng PGI2-nátriumsó hozzáadásával 50%-ig reverzálható volt. Ezen utóbbi vizsgálat eredményét az I. ábra x..x..x..x..x jelű görbéje mutatja. A találmány szerinti eljárás további részleteit a kiviteli példák szemléltetik a találmány korlátozásának szándéka nélkül. 1. példa 398 mg (1,12 mmól) PGF2a-hoz 32 ml vizet és 8 ml 99,5 %-os ecetsavat adunk. A keletkező oldathoz 500 mg (3 mmól) kálium-jodid hozzáadása után keverés közben szobahőmérsékleten 80,1 mg (0,37 mmól) kálium-jodát 3 ml vízzel készített oldatát csepegtetjük 2 óra alatt. Téglavörös oldat keletkezik, amely 2—3 óra alatt csaknem teljesen elszíntelenedik. Ekkor a reakcióelegyhez 20 ml étert adunk, a fázisokat összerázás után szétválasztjuk, az éteres oldatot 0,5 ml 10%-os nátrium-tioszulfát-oldat tál, majd 4 X 5 ml vízzel mossuk és magnézium-szulfáton fénytől elzárva szárítjuk 0 °C-on. Szűrés és bepárlás után a maradékot 1 mmHg nyomáson súlyállandóságig ecetsnv-mentesítjük. 486 mg (90%), főként a III általános képletnek megfelelő szerkezetű anyagból álló maradékot kapunk, amely a vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat szerint az endo és exo sztereoizomerek mintegy 5:1 arányú elegye igen kis mennyiségű kisebb és nagyobb polaritású szennyeződések mellett. Ebből a termékből oszlopkromatográfiával (szilikagélen, eluensként kloroform :dioxán :ecetsav 20:10:1 arányú elegyét alkalmazva) kémiailag tiszta és sztereóegységes 6-endo-6,9a-oxido-5a-jód-l la, 15a-dihidroxi- 13(E)-proszténsavat és 6-exo-6,9a-oxido-5ß-j0d-lla, 15a-dihidroxi-13(E)-proszténsavat nyerünk, az előbbit 0,25, az utóbbit 0,30 Rf értékkel. A vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatot szilikagélen benzol-dioxán-ecetsav 20:10:1 arányú elegyével végezzük. A tiszta izomerek éteres diazometánnal 0 °C-on tör-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
