182531. lajstromszámú szabadalom • Eljárás z-2-(acil-amino)-3-(monohtt)-propenoátok előállítására
11 182531 12 alkalommal 1—5 mg/kg mennyiségben. Az inhibitáló hatású I általános képletű vegyületet külön, orálisan, intramuszkulárisan vagy intravénásán 1-100 mg/kg/nap, előnyösen 1-30 mg/kg/nap vagy 1- 5 mg/kg/nap nagyságú dózisban adhatjuk be. Az azonos napon beadott két komponens mennyisége ideálisan a fentebb említett arányértékeken belüli. Az általunk jelenleg ismert legkedvezőbb dózisnagyság két kristályos anyag, mégpedig N-formimidoil-tienamicin és (+)-Z-2-(2,2-dimetil-ciklopropán-karboxamido)-2-okténkarbonsav egyetlen dózisa, amelyet intravénás injekció formájában beadható (nátriumsó) steril vizes oldatként adunk be, és amely 150 mg tienamicin-származékot és 75 vagy 150 mg okténkarbonsavat tartalmaz. Körülbelül 80 kg súlyúnak feltételezett felnőtteknek ezt a dózist naponta 1—4-szer adjuk be, ami megfelel napi 2- 8 mg/kg dózisnak a tienamicin-származékból és 1-8 mg/kg dózisnak az inhibitorvegyületből. Az említett kétféle vegyületet együtt vagy külön-külön olyan készítmények formájában adjuk be, amelyeket, — miként említettük - a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy segédanyagok felhasználásával készítünk. Ilyen készítményekre például a szokásosan használt hordozóanyagokkal készült és orális beadásra alkalmas kapszulákat, tablettákat, folyékony oldatokat vagy szuszpenziókat említhetjük. Elkészíthetünk továbbá injektálásra alkalmas készítményeket is úgy, hogy a kétféle vegyületet együtt vagy külön-külön injektálásra alkalmas folyékony hordozóanyagban oldjuk. Az orális beadásra alkalmas gyógyászati készítmények tartalmazhatnak továbbá hígítóanyagokat, granuláló segédanyagokat, konzerválószereket, kötőanyagokat, ízesítőket és bevonóanyagokat. Orális beadás céljából tehát például úgy készítünk gyógyászati készítményt, hogy a kétféle vegyület kombinációját vagy csak az I általános képletű savat száraz, porszerű állapotban összekeverjük például zselatinnal, keményítővel, magnézium-sztearáttal és alginsawal, majd a kapott keveréket tablettává sajtoljuk. Miként említettük, a jelenlegi ismereteink szerint a legelőnyösebb módszer a tienamicin-származék parenterális beadása és az inhibitorvegyület egyidejű parenterális beadása vagy pedig orális beadása. Említettük továbbá azt is, hogy a tienamicin, továbbá természetes analógjai és félszintetikus származékai hatásának tanulmányozása során a különböző vizsgált állatfajtáknál (egér, patkány, kutya, csimpánz, rézuszmajom) nagyobb mértékű metabolizálás útján bekövetkező bomlás tapasztalható. A metabolizmus mértéke a vizeletből való kismértékű elkülöníthetőségben, illetve a rövid plazma-félidőkben jelentkezik. Ennek a lebomlásnak a jellege a renális dipeptidáz (E.C.3.4.13.11) hatására bekövetkező laktám-hasadás, amelyet először Bergmann, M. és Schleich, H. a Z. Physiol. Chem., 205, 65 (1932) szakirodalmi helyen, majd később Greenstein, J.P. az „Advances in Enzimology” c. könyv 8. kötetében (megjelent 1948-ban a Wiley-Interscience new yorki kiadó gondozásában), továbbá Campbell, B.J., Lin, Y.C., Davis, R.V. és Ballew, E. a „The Purification and Properties of Particulate Renal Dipeptidase” c. cikkükben [amely a Biochim. Biophys. Acta, 118, 371 (1966) szakirodalmi helyen jelent meg] ismertetnek. A találmány szerinti eljárással előállítható I általános képletű vegyületeknek a renális dipeptidáz enzim hatásának elnyomásában kifejtett aktivitását a következőkben ismertetésre kerülő, in vitro értékelő módszerrel vizsgáljuk. Ennek során a vizsgált vegyületeknek azt a képességét mérjük, hogy milyen mértékben képesek inhibitálni a glicil-dehidrofenil-alanin (a továbbiakban a GDP rövidítéssel jelöljük) sertésveséből izolált dipeptidáz szolubilizált készítménye által kiváltott hidrolizálódását. Közelebbről úgy járunk el, hogy 50 millimól 3-(N-morfolino)-propánszulfonsavat (továbbiakban a MOPS rövidítés alatt említjük) pufferként tartalmazó, 7,1-es pH-jú és 1 ml térfogatú rendszerhez 5 ug liofilizált enzimet és 0,1 millimól végső koncentrációnak megfelelő kísérleti vegyületet adunk, majd 37 °C-on 5 percen át tartó inkubálást követően GDP-t adunk olyan mennyiségben, hogy a rendszerben végső koncentrációja 0,05 millimól legyen. Az inkubálást 37°C-on 10 percen át folytatjuk, majd a GDP hidrolízisét a 275 nanométernél mért optikai sűrűség változása alapján mérjük. Az enzim inhibitálását inhibitor nélkül végrehajtott referenciakísérlettel végzett összehasonlítás alapján értékeljük és mint az inhibitor kötési konstansát, azaz Kj-t fejezzük ki. Ez az inhibitornak az a koncentrációja, amely az enzim 509^os inhibitálását biztosítja. A GDP szubsztrátum előnyösebben használható, mint a tienamicin ebben az értékelő kísérletben, mert a renális dipeptidáz hatására bekövetkező hidrolizálódásnak ez esetben sokkal nagyobb a sebessége és így kevesebb enzimre van szükség. A GDP-nek és a tienamicinnek hasonló az affinitása a renális dipeptidáz iránt, továbbá mindegyik vizsgált inhibitorvegyületnek azonos a Ki-értéke mindkét szubsztrátum esetén. Ezen az in vitro értékelési módszeren túlmenően egy in vivo értékelési módszer is alkalmazható annak megállapítására, hogy a kísérleti vegyület képes-e inhibitálni a tienamicin metabolizálását, amit az tükröz, hogy egér mint kísérleti állat esetén a tienamicinnek a vizeletből kinyerhető mennyisége nő. E módszer végrehajtása során 10 mg/kg tienamicin dózissal egyidejűleg intravénásán vagy szubkután a kísérleti vegyületből 10-100 mg/kg nagyságú dózist adunk be. A tienamicinnek a vizeletben 4 órán át megjelenő mennyiségét azután olyan kontrollcsoportéval hasonlítjuk össze, amelyet nem kezeltünk a kísérleti vegyrüettel. A tienamicinnek a vizeletben található mennyiségét mindegyik esetben a 3 950 357 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett, hengeres vagy korongos diffúziós módszert használva határozzuk meg. Ez a biológiai kiértékelési módszer mikroorganizmusként Staphylococcus aureus ATCC 6538 mikroorganizmust használva 0,04 ug/ml és 3,0 Mg/ml közötti tartományban képes kimutatásra. A találmányt közelebbről a következő hatástani és előállítási példákkal kívánjuk megvilágítani. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
