182517. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új plrosztaglandin-szteroid származékok előállítására
182517 8 A prosztaglandin-szteroid hormon konjugátumok előállíthatok valamely prosztaglandin és valamely szteroid hormon vegyület közvetlen reakciója útján, vagy megfelelő kötőágens alkalmazásával. A kötőágens a következő általános képletű vegyületek valamelyike lehet, — ahol mindegyik általános képletben n jelentése 1 vagy 2 értékű egész szám és X jelentése halogén atom: X(CH2)nCOOH (IV) általános képletű vegyület, például a-monoklór-ecetsav, a-monobróm-ecetsav, vagy (3-monobróm-propionsav; X(CH2)nCOX (V) általános képletű vegyület, például a-monoklór-acetil-klorid vagy a-monobróm-acetil-bromid; HOOC(CH2)nCOOH vagy XOC(CH2)n'COX (VI) vagy (VII) általános képletű vegyület, például raalonsav, borostyánkősav vagy e savak dikloridjai. E kötőágensek a technika állásából ismert módon alkalmazhatók. Az (I) általános képletű prosztaglandin származékok előállításánál szteroid-hormon reagensként alkalmazhatunk például ösztront, ösztradiolt, vagy progeszteront vagy olyan szteroid hormon származékot, amelynek kötő csoportja van a 9a, 1 la,15a-trihidroxi-5(cisz)-13(transz)-prosztadiénsav, vagy ennek egy sója reagáltatásához. Kötő csoporttal rendelkező szteroid hormon származékot könnyen előállíthatunk valamely szteroid-hormonnak, pl. ösztradiolnak az előzőekben fölsorolt kötőágensek valamelyikével történő reagáltatásával. A kötőágenst a kiválasztott szteroid-hormon 17- vagy 21-helyzetű hidroxilcsoportjával kell reagáltatnunk. A szteroid-hormon, pl. ösztradiol reakcióját a kötőágenssel előnyösen oldószerben, célszerűen apró tik us oldószerben, például vízmentes tetrahidrofuránban (a továbbiakban THF rövidített jelölését is használjuk) végezzük. A reakcióhőmérséklet rendszerint nem nagyon magas, néha szobahőmérséklet, vagy annál alacsonyabb. A prosztaglandint sója, különösen ezüstsója alakjában alkalmazzuk. A prosztaglandint a szteroid hormonnal vagy annak származékaival való reakciója előtt vagy után acetilezhetjük. Valamely prosztaglandin fémsójának szteroid hormon származékkal való reakcióját úgy végezhetjük, hogy azokat oldószerben, például dimetil-szulfoxidban (a továbbiakban DMSO rövidített jelölését is használjuk) sötétben keverjük össze. Acetilezésnél a prosztaglandinhoz ecetsavanhidridet adunk inert oldószerben, például piridinben. A reakcióhőmérséklet célszerűen szobahőmérséklet körüli, de lehet eltérő is. A kapott terméket szilikagélen való oszlopkromatográfiás elúcióval tisztíthatjuk, szerves oldószert alkalmazva. Az (I) általános képletű prosztaglandin származékok előállítására a továbbiakban néhány példát mutatunk be. 1. PGFE olajos közegként előállítható oly módon, hogy kezdődő reakcióban bróm-acetil-bromidot ösztradiol 17-helyzetű hidroxilcsoportjával reagál ta7 tunk, majd a termékként kapott ösztra-l,3,5(10)-trién-3-ol-17-bróm-acetátot befejező reakcióban PGF2a karboxilcsoportjának fémsójával (ezüstsójával) oldószerben, például DMSO-ban sötétben reagáltatunk. 2. PGFE—4AC olajos közegként előállítható oly módon, hogy első reakcióban bróm-acetil-bromidot ösztradiol 17-helyzetű hidroxilcsoportjával reagáltatunk, ezt követően a termékként nyert ösztra-1,3,- 5( 10)-trién-3-ol-17-bróm-acetatot PGF2a karboxilcsoportjának fémsójával (ezüstsójával) reagáltatjuk oldószerben (pl. DMSO) sötétben és a második reakciónál nyert reakcióterméket elkülönítjük, majd ecetsavanhidriddel oldószerben, pl. piridinben reagáltatjuk. 3. PGFE—3AC nyerhető olajos közegként oly módon, hogy PGF2a-t inert oldószerben, például piridinben acetilezzük ecetsavanhidriddel, majd az acetilezett PGF2a savrészét fémsóvá (ezüstsóvá) alakítjuk és az így nyert acetilezett PGF2a-fémsót ösztra-1,3,5(10)-trién-3-ol-17-bróm-acetáttal reagáltatjuk. 4. Ha ösztra-1,3,5(10)-trién-3-ol-17-bróm-propionátot alkalmazunk ösztra-1,3,5(10)-trién-3-ol-17- -bróm-acetát helyett, ennek megfelelő terméket nyerünk. 5. PGF2a és ösztradiol konjugátumát nyerhetjük oly módon, hogy az ösztradiol 17-helyzetű hidroxilcsoportját foszfor-pentabromiddal brómozzuk inert oldószerben, például THF-ben és a kapott terméket prosztaglandin fémsóval (ezüstsójával) reagáltatjuk inert oldószerben, például DMSO-ban. Ilyen módon egyéb származékok is előállíthatok. A kapott termékek szerkezetét elemzéssel, IR- illetve NMR-spektroszkópiával igazoltuk. Az említett termékek alkalmazásánál fellépő mellékhatásokat a következőképpen vizsgáltuk. A PGFE, PGFE—4AC és a PGFE—3AC toxikus hatásának (LDSÚ) meghatározására intravénás injekció útján 400mg/kg hatóanyagot adtunk be 10 db - 4 hetes - ICR-JCL nőstény egérnek. Valamennyi egér — mind a tíz - életben maradt. Tekintve, hogy PGF2a-nál az LD50 érték 56 mg/kg, nyilvánvaló, hogy a PGFE, PGFE—4AC és a PGFE-3AC kiemelkedően biztonságos szerek. Vemhes egereknél PGF2a, PGFE, PGFE-4AC és PGFE—3AC hatóanyagokkal való kezelés előtt és után készítettünk respirogrammot és elektrokardiogramot és mértük a tachikardiát bioflziográf 180-4(4ch) műszerrel (gyártó: San-ei Sokuki K.K.). Míg PGF2a beadása után az ilyen vizsgálatok rendellenes állapot létrejöttét egyértelműen kimutatták, PGFE, PGFE—4AC, és PGFE—3AC esetében semmiféle abnormális jelenség vagy állapot nem volt észrevehető. E mellékhatás tesztek azt mutatták tehát, hogy a találmány szerinti PGFE, PGFE—4AC és PGFE-3AC hatóanyagok toxicitása igen kicsi, a mellékhatások csekély mértékűek. A PGFE, PGFE-4AC és a PGFE-3AC abortiv hatásának, mint farmakológiai hatásnak a vizsgálatához a hatóanyagokat megfelelő módon és adagolásban beadtuk vemhes ICR—JCL egereknek és azt találtuk, hogy a PGFE, PGFE—4AC és a PGFE—3AC kiemelkedően magasabb hatást ad ahhoz képest, mint amit a PGF2a beadása után észlel5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
