182492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mezőgazdasági eszközök, talaművelő gépek és hasonlók mozgatására, legalább két, többtengelyű vontató segítségével
15 182 492 16 szeréből is a 178 hidraulikus hengerbe benyomni, úgy, hogy a 204 henger, amely a kinyúlótartót függetlenné teszi a vontató hidraulika-rendszerétől elmaradhat. A 174 kinyúlótar,tó megemelésekor a 186 állítanád segítségével húzást gyakorolunk a 188 szögemelőre, amely a 23. ábra szerinti helyzetben az óramutató járása irányában elfordul, és ezzel együtt a 192 állítórúd jobbfelé mozdul el, úgy, hogy horog alakú 202 vége a 194 reteszelőkönmöt a 164 lappal való kapcsolódásából kimozdítja. Mivel forduláskora 11 vontató továbbhalad, a kinyúló tartóra kifejtett húzóerő azt eredményezi, hogy kinyúlótartó a 24. ábra szerint az óramutató járásával egyező irányban elfordul, még mielőtt a kiemelési folyamat befejeződik. Röviddel a kiemelési folyamat teljes befejezése előtt ugyanis a 192 állítórúd 206 bütyke ráfut a 174 kinyúlótartón lévő 208 ütközőre, úgy, hogy a 192 állítórúd felemelkedik, és a horog alakú 202 vég szabadon engedi a 194 reteszelőkörmöt, amely a 196 nyamórugó hatására ismét nekinyomódik a 164 lapnak, azonban nem tud mögéje nyúlni, mivel közben megváltozik a 164 lap és a 194 reteszelőköröm közötti szöghelyzet. Csak amikor a kinyúló tartó all vontató haladási irányváltoztatásának megfelelően a 180°-os elfordulás megtörtént, akkor tud a 194b köröm a 164 lap mögé benyúlni, és a kinyúlótartót az új üzemhelyzetében rögzíteni. A 31. ábra vázlatosan bemutatja az egyik egyszerű vezérlési lehetőséget a hátul haladó vontatón lévő néhány működtetőszerv számára, a kiemelési folyamattal kapcsolatban. Amint azt már az előzőekben ismertetett példáknál említettük, szükség van arra, hogy a megoldások némelyikénél a hajtott tengelyt, illetve a hajtott tengelyeket a hajtóműtől le lehet kapcsolni, amikor a vontatót egyik tengelye körül felemeljük. Arra is szükség lehet, hogy a gázkart viszszavehessük, s ezenkívül az esetleg meglévő differenciálzárat is oldani kellett. Ebből a óéiból az egységnek a 12 hátul haladó vontató előtt lévő tagjának emelőhengerével párhuzamosan — mely ezen vontató felemelését is végzi — egy például három 210, 212 és 214 hidraulikus hengerből álló rendszer van elhelyezve, melyek különféleképpen méretezett 216, 218 és 220 rugók útján vannak terhelve. Ha a kiemelőhengerben, amelyet itt 222-vel jelöltünk, létrejön a felemeléshez szükséges nyomás, akkor ez a nyomás nem lökésszerűen emelkedik, hanem ellenkezőleg, ahhoz egy bizonyos időtartam szükséges, ami alatt a nyomás megnövekszik. A mindenkor elért nyomásszántnek megfelelően a 210— 214 hengerek a 216—220 rugók ellentartó erejének megfelelően időrendben egymást követően működnek, amikoris először a gázt kell visszavenni, ezt követően hajtandó végre a kiemelési folyamat, melynek vége felé a kikuplungolásnak kell megtörténnie. Differenciálzár esetében azt az elmondott folyamat során tetszés szerinti időpontban lehet oldani. Jóllehet a példákban csak két vontatót ábrázoltunk, az előzőekben elmondottakból világos, hogy azonos módon még további vontatókat is be lehet iktatni az egységbe. Már az a lehetőség, hogy egyetlen nehéz, nagyteljesítményű vontató helyett két kisebb, alacsonyabb teljesítményű vontató alkalmazható, nem lebecsülendő előnynyel jár, mivel két kis, szériavontató beszerzése kedvezőbb, mint egy, nagy vontatóé. Ezen túlmenően a nagyobb vonóteljesítményt lényegesen jobban lehet kihasználni akkor, ha egy vagy két tengely helyett három vagy négy tengelyen át lehet a talajra átvinni. Ha ugyanezen okból azt a megoldást választanánk, hogy kettőnél több tengelyű vontatót alkalmazunk, akkor is ugyanúgy felhasználható a találmány, mivel a hátul haladó vontatónak a hátsó tengelye körüli elfordításával a többi tengelyei így is felemelkednek a talajról. Annak érdekében, hogy a 25—28. ábrák szerinti szerkezeti kialakításnál elérjük, hogy kinyúlótartó közelítőleg önmagával párhuzamosan emelődjék, a 174 kinyúlótartó, és az azt hordozó gép vagy jármű közé egy 300 szelepet iktatunk be (lásd 33. ábrát), amely mindig akkor nyílik, amikor a kinyúlótartó egy előre megadott szögértékkel eltér a vízszintes helyzettől, és a 182 futószerkezethez képest elhajlik, illetve dől. A 33. ábra vázlatosan mutatja azt a 302 szeget, amely együttműködik a 304 állítóemelővel, s a 306 rugó erőhatásával szemben nyitja a 300 szelepet, ugyanakkor össze van kötve a 174 kinyúlótartóval. Ha a 300 szelep nyit, akkor a járművön vagy a gépen elhelyezett emelőhengerből nyomóolaj áramlik a 178 hidraulikus hengerhez és megemeli a kinyúlótartónak a járműtől vagy a géptől távolabbi végét, egészen addig, amíg a kb. vízszintes helyzet elérésekor a 300 szelep újból zár. A 34. ábrán a 7. ábrához hasonló elrendezést mutatunk 'be vázlatosan, ahol a 26 kinyúlóállvány a menetirányba eső vízszintes tengelyű 23 csukló révén meg van osztva úgy, hogy a 60 futószerkezet alkalmazkodni tud a .terepviszonyokhoz. A 64 forgócsapágy helyett egy kissé más módon felépített, ugyancsak függőleges tengelyű 19 csapágyazását alkalmaztunk. A 19 csapágyazás tengelye a 33 szektorlemezzel koaxiális elhelyezésű, a 33 szektorlemez pedig 35 reteszelőhornyokkal van ellátva, a három, egymáshoz képest 90°-kal eltolt kinyúlóállvány-helyzet számára. Alkalmazhatunk valamilyen eszközt — például egy fedőlapot — annak érdekében, hogy a középső hornyot kiiktassuk abban az esetben, ha egymást követő földsávokat kell váltakozó irányban megművelni. A 26 kinyúlóállványon oldható, s a hornyokkal együttműködő reteszelőlemezek helyezhetők el. A 29. és 30. ábrán a 25—27. ábrák szerinti konstrukciótól eltérő kiviteli alakot látunk a kinyúlóállványnak a vonó járműhöz való csatlakoztatását szolgáló szakaszról. Ez a szerkezeti kialakítás például arra alkalmas, hogy összekössük a kinyúlóállványt egy részleteiben nem ábrázolt váltvaforgó-eke hátsó 41 keretvégével. Hogy a 41 ekekeret forgómozgása lehetséges legyen, a menetirányban elhelyzekedő 45 tengelyt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
