182281. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kokcidiózis ellenes új, difenil-amin-származékok előállítására
13 182281 14 készítményt azután a rendes eleséggel olyan mennyiségben keverjük el, hogy a végső eleség tonnánként mintegy 20—500 g hatóanyagot tartalmazzon. A találmány szerint használható másfajta készítmény például az I általános képletű anilinvegyületet ivóvízben feloldva tartalmazza, például szárnyasok, mint csirke és pulyka ivóvizében. Az ilyen készítményekhez néha előnyös fiziológiailag elfogadható sót, mint nátrium- vagy káliumsót alkalmazni, mivel a találmány szerinti anilinvegyületek sóformában általában teljesen feloldódnak. Ilyen készítményekhez gyakran előnyös vízoldható vagy vízben diszpergálható porokat készíteni, amelyek az anilinszármazékot hordozóanyaggal, mint dextrózzal, szacharózzal, dimetil-szulfoxiddal vagy más alkalmas hígítóval elkeverve tartalmazzák. Jellemzően az aniünszármazék koncentrációja ebben a formában mintegy 0,01— 30 súly%. Az ilyen poralakú vagy folyékony készítményeket célszerűen a felhasználás helyén adjuk a baromfi ivóvizéhez. Az I általános képletű N-(nitro-fenil)-(polifluor-alkoxi)-anilinek kokcidiózisellenes hatását standard in vivo próbákban határozzuk meg csirkénél. Jellemzően a következő értékelést alkalmazzuk : 1 hetes pecsenyecsibéket 5 csibét befogadó ketrecekbe osztunk szét és hatóanyagtartalmú vagy kontroll (hatóanyagot nem tartalmazó) eleséggel táplálunk, jellemzően 1 napig, valamely kokcidiózist okozó mikroorganizmus oocisztáival való megfertőzésük előtt. A csibéket a megfelelő takarmányon tartjuk egy ideig, jellemzően 7 napig. Általában kezelési fajtánként 3—6 párhuzamos próbát végzünk. A kokcidiózis elleni hatásosságot szokásosan a kóros elváltozás minősítésével (pontozásával) határozzuk meg, de sok próbában a hatásosságot másképpen értékeljük ki. Az elváltozás mértékének meghatározásához a szárnyasokat megöljük és az elváltozások súlyosságát 0-tól 4-ig terjedő skála alapján értékeljük. Az elváltozást nem mutató baromfi „0" fokozatot kap. a rendkívül súlyos fertőzést 4-es fokozattal jelöljük, és a fertőzés közbülső fokait az 1, 2 vagy a 3 számmal pontozzuk. Egy adott kezelésben részesült összes szárnyas pontszámát átlagoljuk. Az alábbi I. táblázat az N-(2,4-dinitro-6-trifluor-metií-fenil)-4-(l,l,2,2-tetrafluor-etoxi)-anilin értékelésének eredményeit mutatja. Az eredmények kis pecsenyekakasok bélelváltozás-osztályozásának statisztikus elemzéséből származnak, amelynél a többszörös összehasonlítás Dundan-próbáját (P >0,05) és Gebhard-algoritmust használunk az egyenlőtlen mintaméret miatt. Az adatokat felső indexű betűkkel ellátva adjuk meg, és azok az adatok különböznek szignifikánsan, amelyeket nem követ azonos betű. Az állatokat Eimeria acervuiina (59. törzs) és Eimeria maxima (F. S. 177 törzs) mikroorganizmusokkal oltottuk be. I. táblázat Kezelés Dózis/ppm Bélelváltozás osztályozása kísérlet száma átlag Fertőzött kontrollok 3 4,93c N-(2,4-dinitro-6-trifluor-10 3 3,00b-metil-fenil)-4-( 1,1,2,2-20 3 0,20a-teti afluor-etoxi)-anilin 30 3 0,00a 50 3 0,00a Hasonló értékelést végzünk egy, a találmány szerinti anilinszármazék és az általánosan monenzin néven ismert kokcidium-ellenes szer összehasonlítása céljából. A vékonybél- és vakbél-elváltozások osztályozását Eimeria acervuiina (59. törzs), Eimeria tenelia (155. törzs) és Eimeria maxima (F. S. 177 törzs) mikroorganizmusokkal beoltott kis pecsenyekakasokon hajtjuk végre. Az eredmények a II. táblázatban láthatók. 5 10 15 20 25 30 35 II. táblázat Kezelés Dózis (ppm) Elváltozás-osztályozások bél vakbél kísérlet száma átlag kísérlet száma átlag Fertőzött kontrollok 2 5,60 2 3,55 Monenzin 25 2 4,50 2 3,50 50 2 0,90 2 1,73 100 3 0,00 3 0,00 N-(2,4-dinitro-6-trifluor-metil-fenil)-4-8 2 6,00 2 3,75-(1,1,2,2-tetrafíuor-etoxi)-anilin 15 2 1,87 •2 3,30 30 3 0,20 3 1,73 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás I általános képletű vegyületek — ahol R1 hidrogénatomot vagy 1—2 szénatomszámú alkilcsoportot ; R2 és R3 egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatomot ; R4 hidrogénatomot, trifluor-metil-, ciano-, 1—4 szénatomszámú alkil- vagy karboxilcsoportot ; R5 hidrogén- vagy halogénatomot, nitro-csoportot ; és R6 hidrogénatomot vagy nitrocsoportot jelent — előállítására, azzal jellemezve, hogy közömbös szerves oldószerben, erős bázis jelenlétében a) egyenértéknyi mennyiségű III általános képletű nitrofe űl-amin-származékot és IV általános képletű polifluor-etoxi-fenil elektrofil reagenst reagáltatunk, ahol R1, R2, R3, R4, R5 és R6 a fenti és X könnyen lehasítható csoport, előnyösen halogénatom, vagy b) egyenértéknyi mennyiségű V általános képletű nitrofenil elektrofil reagenst és VI általános képletű polifluor-etoxi-fenil-amint reagáltatunk, ahol R1, R2, R3, R4, R5, R6 és X a fenti, és kívánt esetben olyan I általános 55 60 65 7
