182279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egyetlen adatátviteli vonalra T elágazással kapcsolódó kommunikációs berenezések vonalhasználatának osztott vezérlésére
5 182279 6 d) Nem rangsorolhatók kommunikációs szempontból az egyes gépek sem, azaz a rendszer nem hierarchizálható. A legtöbb folyamatszabályozási hálózatban azonban erre szükség van. e) Egymással már forgalmi kapcsolatban álló két gép nem tarthatja fenn egymással a kapcsolatot adatforgalmuk teljes lebonyolításához, mert a mindenkori vevő számára nincs fenntartva kitüntetett időintervallum a too időpont után, melyen belül csak ő foglalhatja le a vonalat. Ez különösen szoftver szempontból hátrányos és üzenettorlódáshoz vezethet, ha pl. sok gép akar egyazon berendezés felé információt továbbítani, mely beérkező üzeneteket a berendezés nem tudja kellő gyorsasággal fogadni. A Hyperchannel rendszer a fent felsorolt hiányosságokat részben kiküszöböli, de maradéktalanul nem szünteti meg; ugyanakkor újabb problémákat is felvet. A Hyperchannel módszer szerint alkalmazott vonalhasználati eljárást a 6. ábra szemlélteti. A vonal a to időpontban válik szabaddá és ez minden berendezésnél ún. időzítő rendszert indít, mely a To időintervallumot és a TI,.. ,,Tn időréseket (a továbbiakban Ti időrésként is említjük, ahol l^i<n) állítja elő. Az első To időintervallumban csak a vonalból éppen kilépett mindenkori vevő foglalhatja le a vonalat. A további Ti időrések száma megegyezik a gépek számával, vagyis: N; mindegyik Ti időrés egy-egy adott gép számára fenntartott, mikor csak az foglalhatja le a vonalat. Ha a Ti időrések hossza meghaladja a vonalteijedési idő kétszeresét, akkor az összeütközések biztosan elkerülhetők. A Hyperchannel módszernél vonali összeütközés csak a gépenként külön fenntartott Ti időrések utáni, vonalfoglalás lehetőségét megszorítás nélkül biztosító Te időintervallumban történő adáskezdéskor fordulhat elő (a bármely berendezés számára vonalra kapcsolási lehetőséget biztosító várakozási Te időintervallum addig tart, amíg a vonalat valamely berendezés újra le nem foglalja). A Hyperchannel módszernél azonban az összeütközést nem figyelik, nem érzékelik, azt vonali meghibásodásként kezelik. Ez egyszerűsíti az eljárást, de mivel megengedi az ütközés miatt eleve hibás teljes üzenetcsomag átvitelét, rontja az átviteli hatásfokot. A rendszer hátrányai a következők: a) A Hyperchanneí módszer a vevő számára fenntartott To időintervallum bevezetésével megoldja az adó-vevő pár közötti kapcsolattartás problémáját, de csak abban az esetben, ha feltételezzük az adott információ hibátlan vételét. Ha ugyanis a vevő azért nem ismeri fel a neki szánt üzenetet, mert a címrész — melynek alapján felismerhetné — meghibásodott, akkor nyilvánvalóan nem fogja lefoglalni a vonalat, azaz a kapcsolat nem fog létrejönni, vagy, ha már fennállt, megszakad. ß) A Ti időrések gépekhez, kommunikációs állomásokhoz rendelése szigorú prioritási sorrendet visz a hálózati kommunikációba. Ez azt jelenti, hogy ha pl. a TI időréshez rendelt gépnek sok adni valója van, a többi gép nem juthat szóhoz mindaddig, amíg a TI időréshez tartozó gép be nem fejezte információforgalmát. Az utóbbi problémán enyhít a Hyperchannel rendszer továbbfejlesztett változata, amelyet a 7. ábra mutat. Ebben a rendszerben már lehetőség van az üzenetek fontosság szerinti továbbítására, mert a Tl,...,Tn időréseket annyiszor ismétlik egymás után, ahány üzenetprioritási szintet akarnak megkülönböztetni. A 7. ábrán az első időréssereget felölelő Tspl időintervallumban helyezkednek el a legmagasabb prioritású üzenetek számára fenntartott Ti időrések, a Tsp2 időintervallumban az egy fokkal alacsonyabb prioritású időrések és i. t. Ennek a rendszernek a hátrányai a következők: y) Az üzenetprioritás biztosításán belül megmarad a gépek közötti merev prioritási sorrend is. ö) Minél több a prioritási szint, annál több — egyenes arányban — az időrések száma, mely szám így nagyon megnő. Pl. 8 prioritási szint és 16 gép esetén az időrések száma már 128. Miután a vonalhozzárendelési, arbitrálási idő az információ átvitele szempontjából nyilvánvalóan holtidő, ez nagyon lerontja az átviteli hatásfokot. Pl. 1 km-es vonal esetén 1 Mbit/s kapacitású szinkron átvitelt és 64 karakteres rövid blokkokat feltételezve — 10 ps-os időrésekkel számolva — már az üzemidő több, mint 50%-ában nincs információ átvitel, csak arbitrálás. e) A kapcsolattartás problémáját — hibás átvitel esetén — ez a kibővített eljárás sem oldja meg. Célul tűztük ki olyan vonalhasználat vezérlési eljárás kidolgozását, melynek segítségével az ismert megoldások felsorolt hiányosságait kiküszöbölhetjük és melyek foganatosítására kedvező feltételek között üzemelő hardver eszközök alakíthatók ki; e hardver eszközök ugyancsak tárgyai találmányunknak. Célunk egyfelől a felsorolt hiányosságok kiküszöbölése volt, másfelől olyan további előnyös feltételeket kívántunk teremteni, melyekre az ismert megoldások nem adtak lehetőséget. Végeredményben a bevezetőben már említett hatások biztosítása a célunk, nevezetesen az üresjáratok jelentős mértékű csökkentése és az adatforgalomban részt vevő különböző kommunikációs berendezések egyenrangúságának az ismertekhez képest magasabbrendű biztosítása, minek folytán a berendezésenkénti vonalfoglalási esélyek szórása is szűkül és különösen a leghátrányosabb feltételű berendezések vonalfoglalási esélye növekszik. Az ismert megoldásokhoz hasonlóan a találmány szerint is: meghatározott időintervallumokban—a vonalra kapcsolást önmagában ismert módon letiltó — letiltójeleket adunk ki az adott időintervallumban vonalra nem kapcsolható berendezési kimenetek felé, mimellett a sorrendben egymás után következő várakozási időintervallumok közül időosztási ciklusonként a vonalból éppen kilépett vevő visszalépési lehetőségét fenntartó várakozási időtartam a vonalfelszabadulás fázisában kezdődő első időintervallum. A találmány szerint sajátos sorrendben és kombinációban adjuk ki a letiltójeleket a rendszerbe bevont különböző kommunikációs berendezések felé, mely sorrend és kombináció egyértelműen tükröződik abban, hogy a sorrendben egymást követő időintervallumokban, s az időintervallumon belül esetleg kialakított részintervallumokban, az ún. időrésekben mely berendezésiek) nem kap(nak) letiltójelet, míg az összes többi letiltójelet kap. Amikor tehát meghatározzuk, hogy valamely időintervallumban (időrésben) mely gép(ek) részére engedélyezzük a vonalra kapcsolást, azzal egyértelműen rögzítettük, mely berendezések felé kell az adott időintervallumban (időrésben) egyidejűleg letiltójeleket adni, pontosabban még azt is, hogy a mindenkori berendezések mely jelkimeneteinek aktiválását kell letiltani. Az utóbbi megjegyzést azért tesszük, mert a találmány szerinti eljárás különböző változatai között lehet olyan is, melynél az eljárás megvalósulását biztosító hardver eszközök felé a letiltójel más-más csatlakozóhelyre jut attól függően, milyen prioritási fokozatba sorolt adatforgalom számára adunk éppen engedélyt. A beavatkozó jelek kiadásának találmány szerinti sorrendjét tehát egyértelműen meghatározza annak összefoglalása, milyen sorrendben engedélyezzük az egyes berendezések vonalra kapcsolását. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
