182279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egyetlen adatátviteli vonalra T elágazással kapcsolódó kommunikációs berenezések vonalhasználatának osztott vezérlésére

7 182279 8 A találmány egyik változata szerint a következő sorrend­ben engedélyezzük az egyes berendezések vonalra kapcsolá­sát: — az első időintervallumban a kilépett vevő részére; — a második időintervallumban a vonalra utoljára rákap­csolódott, a megcímzett vevőtől még visszajelzést nem kapott adó részére; — a harmadik időintervallumban, s azon belül a prioritási fokozatok fontossági sorrendjében egymást követő időré­sekben a megfelelő prioritási fokozatba sorolt adat átvite­lét kezdeményező bármely berendezés részére egyidejűleg oly módon, hogy ütközés fellépése esetén az addig egyen­­rangúként kezelt berendezések elhallgattatása utáni vára­kozást követően ún. sorrendintervallumot iktatunk be, melyben az ütköző berendezések valamelyikének vonalra kapcsolását az egyes berendezésekhez rendelt sorszámok szerinti gépsorrend szigorú betartásával a sorrendben következő berendezés számára tesszük lehetővé a megfe­lelő sorrendű időrésen belül; — a negyedik időintervallumban a prioritást nem élvező adat átvitelét kezdeményező berendezések mindegyike részére egyenlő eséllyel oly módon, hogy random-generá­­tor által szolgáltatott, s így ciklusonként sztohasztikusan változó sorrendű időrésekben a mindenkori soron követ­kező berendezés vonalra kapcsolását engedélyezzük, és a mégis fellépő ütközés esetén sorrendintervallumot ikta­tunk be és szigorú gépsorrend szerint egymást követő időrésekben az így soron következő berendezést kivéve, a többi berendezésre egyidejűleg letiltójeleket adunk; — az ötödik időintervallumban — mely a vonal bármilyen újabb lefoglalásáig tart — bárminemű adatátvitelt kezde­ményező bármelyik berendezés részére egyidejűleg oly módon, hogy ütközés esetén ugyancsak szigorú gépsor­rendben engedélyezzük egymás után az ütközésben részt vett berendezések közül a soron következőnek a vonalra kapcsolását; — és ezt a folyamatot minden esetben megismételjük, ami­kor a vonal — bármi módon való lefoglalás után — újra szabaddá válik. A találmány másik változata az elsőként leírt változattól abban tér el, hogy — a harmadik és negyedik időintervallu­mokat egyetlen módosított harmadik időintervallummá ösz­­szevonva — a módosított harmadik időintervallum utolsó időrésében tesszük lehetővé a prioritást nem élvező adat átvitelét kezdeményező bármely berendezés részére egyidejű­leg a vonalra kapcsolást és valamely ütközés fellépésekor annak feloldását — az utolsó időrésben vagy valamennyi időrésre kiterjedően — úgy végezzük, hogy az ütközések és vonalfoglalások adatait tárolóban rögzítjük és az ütközés fellépése után két—első, illetve második — sorrendinterval­lumot iktatunk be, és az első sorrendintervallumban csak olyan — soron következő — berendezés részére engedélyez­zük a vonalra kapcsolást, melynek sorszáma magasabb, mint a vonalat már lefoglalt berendezésként a tárolóban nyilvántartott berendezésiek legmagasabb) sorszáma, (eb­ben az összehasonlításban — a ciklusok körkapcsolásának analógiájára — az i = 1 sorszámot a megelőző ciklus i = n sorszámánál magasabbként figyelembe véve), míg a második sorrendintervallumban a szigorú gépsorrend szerinti bár­mely soron következő berendezés vonalra kapcsolását — a részére biztosított időrésen belül — engedélyezzük. A találmány szerinti eljárás további változata az elsőként leírt változattól abban tér el, hogy a harmadik és a negyedik időintervallumok helyébe lépő két sorrendintervallumot ik­tatunk be, az ütközések és vonalfoglalások adatait tárolóban rögzítjük és az első sorrendintervallumban csak olyan — soron következő — berendezés részére engedélyezzük a vo­nalra kapcsolást, amelynek sorszáma magasabb, mint a vo­nalat már lefoglalt berendezésként a tárolóban nyilvántar­tott berendezésiek legmagasabb) sorszáma (ebben az össze­hasonlításban — a ciklusok körkapcsolásának analógiájára — az i = l sorszámot a megelőző ciklus i = n sorszámánál magasabbként figyelembe véve), míg a második sorrendin­tervallumban a szigorú gépsorrend szerinti bármely soron következő berendezés vonalra kapcsolását—a részére fenn­tartott időrésen belül — engedélyezzük. A találmány szerinti vezérlési eljárással tehát a következő hálózati működést tűzzük ki célul: 1. Ha egyszer egy kommunikációs berendezés lefoglalta a vonalat, akkor kiválasztott párjával mindaddig fenn tudja tartani a kommunikációs kapcsolatot a vonali meghibásodá­sok ellenére is, amíg azt az alkalmazott vonali protokoll, illetve az átvinni szánt információ mennyisége megkívánja. Ily módon tulajdonképpen a hálózat egymással kommuniká­ló berendezéseinek dinamikus pont-pont kapcsolata realizál­ható, ami szoftver szempontból előnyös és véd az üzenettor­lódásoktól is, mert a berendezést csak akkor teszi hozzáfér­hetővé a többi — vele kommunikálni kívánó — berendezés számára, ha a fogadó berendezés erre a célra már felszaba­dult, ha már befejezte a megelőző üzenetváltást. 2. Hibás átvitel esetén a hibás blokk vagy üzenetcsomag legyen a csomag végétől számított minimális — néhány ka­­rakteridőnyi, 20—40 gs-os —'késedelemmel megismételhe­tő. Ez a tulajdonság a kapcsolattartás találmány szerinti biztosításával függ össze és olyan új — hatásfokot növelő, protokoll kezelést egyszerűsítő — tulajdonság, mely a tech­nika állása szerinti rendszerekkel nem biztosítható, azokra nem jellemző. 3. Legyen biztosított az üzenetek sürgősség szerinti továb­bíthatósága — a Hyperchannel módszernél ehhez szükséges időrésszámnál, illetve az időrések eredő időtartamánál ki­sebb időrésszámmal, illetve kisebb eredő időtartammal. így az üresjáratok jelentős csökkentése tovább javítja a berende­zés információ-átviteli hatásfokát és a teljes rendszerét is. 4. A nem sürgős, kitüntetett prioritási fokozatba nem sorolt üzeneteknek fenntartott időintervallumban egyetlen gép sem legyen olyan helyzetben, hogy állandó kérés esetén mindig ez a berendezés kerüljön ki győztesen a vonalért folyó versengésből, vagyis ilyen esetben ne érvényesüljön a Hyperchannel módszerre jellemző szigorú prioritási sorrend. 5. Még ritkán sem fordulhasson elő halmozott összeütkö­zés, mely fontos üzenet átvitelét esetleg a megengedettnél hosszabb időn át késleltetheti, és így a rendszer működéskép­telenségét okozhatja. 6. Végül célul tűztük ki olyan — egyszerűbb, a Hyper­­channel módszeréhez hasonló, de a gépek egyenrangúságát magasabb szinten megközelítő és az 1. és 2. pontban leírt célkitűzéseket teljesítő előnyös tulajdonságokat is biztosító vonalfoglalási eljárás kidolgozását, mely éppen működési és hardverszerkezeti egyszerűségénél és a fent vázolt szolgál­tatásokat maradéktalanul biztosító tulajdonságainál fogva szélesebb körű alkalmazásra számíthat. A találmányt részletesebben további ábrák segítségével magyarázzuk. A 8—10. ábrák a különböző találmány szerin­ti eljárásváltozatok diagramjai, a 11—14. ábrák az eljárás foganatosítására kialakított hardver eszközök tömbvázlatai. Az ábrákon a nagy T betű valamely Ti időintervallumot vagy időrést jelent [i jelentése valamely kisbetűik) vagy szám­jegyiek) vagy ilyenek kombinációi], az i index a rendszeren belül ezen Ti időintervallum vagy időrés funkciójára is utal; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents