182231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spiro-imidazolidin- indolin-származékok előállítására
9 182231 10 Más módszer szerint módosított tesztet hajtunk végre, melynek során streptozotocinnal diabeteszessé tett patkányokat a teszt-vegyülettel két napon át naponta kezelünk. Az utolsó dózis beadása után 2—4 órával az állatokat leöljük, az ülőidegeket eltávolítjuk és a maradék szorbit-szintet a fent ismertetett módszerrel meghatározzuk. A fenti tesztekben az előnyös vegyületek a maradék szorbit-szintet a normál kezeletlen patkányoknál mért értékhez hasonló szintre csökkentik. Az (I) általános képletű vegyületek az aldóz-reduktáz enzim működését 100 mg/kg orális vagy ennél kisebb dózisban szignifikáns mértékben gátolják. így például az 1 '-(3,4-díklór-benzíI)-spiro[imidazolidin-4,3’-indolin]-2,2',5-trion és az 1 '-(2- -fluor-4-bróm-benzil)-spiro[imídazoIidin-4,3'-indoiin]-2,2',5-trion 5 napon át 10 mg/kg orális dózisban történő beadagolás után az ülőidegben olyan maradék-szorbit-szintet idéz elő, mely a kezeletlen diabeteszes kontroll csoportnál kapott értéknek mindössze körülbelül 20%-a. Az (I) általános képletű vegyületek a fenti tesztekben 100 mg/kg dózisban toxikus tüneteket vagy nem kívánatos hatásokat nem okoznak. Az (I) általános képletű vegyületek előnyös képviselői 5—20 mg/kg dózisban adagolva az ülőidegben a szorbit-szintjének megfelelő értékre csökkentik. Az aldóz-reduktáz enzim működését gátló hatást in vitro is igazoljuk. Marha-szemlencséből ismert módon tisztított aldóz-reduktázt izolálunk. Spektrofotometriás módszerekkel meghatározzuk a teszt-vegyületnek az enzim működésére — azaz aldózoknak többértékű alkoholokká, különösen glükóznak szorbittá történő redukciójára — in vitro kifejtett gátló hatását. Azt találtuk, hogy ebben a tesztben az (I) általános képletű vegyületek általában már 10 ~6 molos vagy ennél is kisebb koncentrációban szignifikáns módon gátolják az aldóz-reduktáz enzim működését. Az (I) általános képletű vegyületeket melegvérű állatoknak az aldóz-reduktáz enzim gátlása céljából általában orálisan 0,5—25 mlg/kg napi dózisban adagolhatjuk; ez a humángyógyászatban 10—750 mg napi összdózisnak felel meg, mely szükség esetén több részletben adható be. Az (I) általános képletű vegyületeket és gyógyászatilag alkalmas sóikat a gyógyászatban a hatóanyagot és megfelelő iners gyógyászati hordozóanyagokat tartalmazó készítmények alakjában alkalmazhatjuk. A hatóanyagot előnyösen orális adagolásra alkalmas formában (például tabletta, kapszula, szuszpenzió vagy oldat) formulázhatjuk szokásos módszerekkel. A készítmények szükség esetén szokásos hígító- vagy hordozóanyagokat vagy más excipienseket tartalmazhatnak. Előnyösek továbbá a parenterális adagolásra alkalmas készítmények, például steril injiciálható vizes vagy nemvizes oldatok vagy szuszpenziók, továbbá a rektális adagolásra alkalmas készítmények (például kúpok). A készítmények kikészítési egységenként általában körülbelül 10—250 mg (I) általános képletű vegyületet vagy ekvivalens mennyiségű gyógyászatilag alkalmas sóját tartalmazzák. A gyógyászati készítmények adott esetben egy vagy több, diabétesz vagy galaktoszémia kezelésénél haszr os további hatóanyagot is tartalmazhatnak (például valamely hipoglikémás szert, mint például tolbutamidot, klórpromamídot vagy glibenclamidot). Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. Megjegyzések : j) : a bepárlási műveleteket forgóbepárlóban vákuumban végezzük el ; (ü) : a műveleteket szobahőmérsékleten (18—26 C°) végezzük el feltéve, hogy mást nem közlünk ; (i i) : az alkalmazott petrolétereket forráspont-tartományukkal jellemezzük; például 60—80 C° forráspontú petroléter ; (iv) : az (I) általános képletű vegyületeket mikroanalízis, NMR és IR spektrum segítségével teljesen jellemeztük ; ( ') : a megadott kitermelések az eljárás bemutatását szolgálják ; nem törekedtünk maximális kitermelés elérésére. I. példa 12,0 g l-(3,4-diklór-benzil)-indolin-2,3-dion, 36,0 g ammónium-karbonát és 5,2 g kálium-cianid 300 ml metanollal és 300 ml vízzel képezett elegyét 3 órán át 95— 100 C°-on visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A kapott sötétszínü oldatot kissé lehűtjük és 3,0 g akivszenet adunk hozzá. Az elegyet 95—100 C°-on melegítjük és a metanol teljes mennyiségét ledesztilláljuk. A forró elegyet leszűrjük és a szűrőn levő anyagot forró vízzel mossuk. A szűrletet és a mosófolyadékokat egyesítjük, lehűtjük és tömény sósavval pH=2 értékre savanyítjuk. A kiváló drappszínű terméket összegyűjtjük, vízzel mossuk, levegőn szárítjuk és etílacetát és petroléter (fp : 60—80 C°) 4 :1 térfogatarányú elegyéből kétszer átkristályosítjuk. 3,3 g r-(3,4-diklór-benzil)-spíro[imida2olidin-4,3'-indolin]-2,2',5-triom kapunk. Op. : 269— 271 C°. A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 100 ml 1 molos etanolos kálium-hidroxid-oldatot keverés közben 14,7 g indolin-2,3-dion (ízatin) és 200 ml dimetil-szulfoxid oldatához adunk. Mintegy 10 perc múlva 21,5 g 3,4-diklór-benziI-kIoridnak 10 ml dimetil-szulfoxiddal képezett oldatát adjuk hozzá. Az elegyet 72 órán át keverjük, majd 600 ml vízbe öntjük. A kiváló szil; rd anyagot szűrjük, vízzel mossuk, levegőn szárítjuk és e ilacetát és petroléter (fp. : 60—80 C°) 3 : 2 térfogataráryú elegyéből átkristályosítjuk. 13,8 g l-(3,4-diklór-benzil)-indolin-2,3-diont kapunk. Op. : 183—184 C°. 2--5. példa Az. 1. példában ismertetett eljárást azzal a változtatással végezzük el, hogy kiindulási anyagként a megfelelő (III) általános képletű vegyületeket alkalmazzuk. Az alábbi táblázatban felsorolt (I) általános képletű vegyületeket kapjuk : 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
