182228. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csőgyártásnál használt nyújtóhengerműben az összegezett nyújtási fok szabályozására
5 182228 6 említett feladat ellátására alkalmas számítóegységek önmagukban ismertek. Lényeges, hogy a tényleges nyújtás értékéinek meghatározása folyamatos legyen, miközben a szükséges nyújtás értékeinek megállapítása szakaszos, azaz mindig csak egy meghatározott csodarabra irányuló legyen. Ezáltal elkerüljük az összegezett nyújtási fok állandó helyesbítését minden kis egyenetlenségnél, és elérünk egy bizonyos kiegyenlítő hatást, ha a belépő csőnél gyorsan egymást követő méreteltérések vannak. A találmány egyik előnyös kiviteli alakjánál a belépőoldalon levő falvastagságmérő készülékkel azoknak az egymást követő csodaraboknak a közepes falvastagságai mérhetők, amely csodarabok anyagának térfogata egyenlő a nyújtóhengermű állandósult üzemállapotában a hengerállványok alkotta sor szabályozási pályarészére kiterjedő cső anyagának térfogatával. A hengerállványok alkotta sor szabályozási pályarésze alatt azon hengerállványok által meghatározott pályaszakaszt értjük, amely hengerállványokban levő alakító hengereknél a teljes húzóerő terheli a csövet. A nyújtóhengerművekben a szélső hengerállványok nem tartoznak ezen értelmezés szerint a szabályozási pályarészhez. A szükséges nyújtás szakaszos meghatározása a most tárgyalt csodarabokra megállapított közepes falvastagság felhasználásával történik, nyilvánvalóan ugyanarra a csodarabra. A szükséges nyújtás ilyen módon történő és szakaszos megadásával az a szempont lett figyelembevéve, hogy mindig csak az a meghatározott csőszakasz nyúlik meg, amelyik a nyújtóhengerműben teljes nyújtóerő hatása alatt áll, azok a csőszakaszok pedig semmilyen nyújtást nem szenvednek, amelyek a nyújtást létrehozó első és a nyújtást befejező utolsó hengerállványon kívül abba a tartományba esnek, amelyben a cső nincs a teljes erővel húzott állapotban. Különösen előnyös, ha egy csodarab szükséges nyújtása mindig akkor érvényesül a .szabályozókörben levő szabályozónál vezérlőjel útján, amikor az illető csodarab közepe eléri a szabályozási pályarészt, tehát azt az első kalibert, amelynél a cső állandósult üzemállapotban a teljes húzóerővel van igénybevéve. A szükséges nyújtás valamennyi így meghatározott értéke ezután mindaddig a szabályozó vezérlőmennyiségét képezi, amíg a következő csodarab szükséges nyújtása ezt hasonló módon felváltja, tehát amíg a következő csodarab közepe el nem éri a szabályozási pálya kezdetét. Az ilyen csőszakasz közepén a nyújtás ezután a nyújtóhengermű szabályozási pályarészén való átfutás közben a szükséges nyújtásnak csak egyetlen, nem változó értékét eredményezi, ami ennek a csodarabnak a belépőoldalon mért falvastagsági középértéke alapján van számítva. Ezzel a csodarab szükséges nyújtása a számítóegység vezérlőmennyiségeként csak időeltolással kerül alkalmazásra, nevezetesen abban az időpontban, amikor ennek a csődarabnak a fele már a szabályozási pályarészen van. Ennek az az előnye, hogy a szükséges nyújtás egymást követő értékeinek hatása egymásra befolyást gyakorol. Ez az egymásra hatás a szükséges nyújtás értékeinek lépéscnkénti vezérlése ellenére a létrejövő nyújtás fokozatmentességét biztosítja. A csodarabról csodarabra fellépő egyenletes falvastagság-változás esetében az egyes szükséges nyújtások hatásának egymásra hatása a késztermék egyenletes falvastagságát eredményezi. A tényleges nyújtás meghatározásához a csőnek mind a belépőoldali sebessége, mind a kilépőoldali sebessége szükséges. A tényleges nyújtást tehát csak akkor lehet kiszámítani, ha mindkét sebességmérő készülék üzemben van, tehát állandósult üzemállapot áll fenn. Nemállandósult üzemállapotban, tehát a csőkezdet befutásakor és a csővég kifutásakor, egy-egy tetemes csőszakasz tényleges nyújtását azért nem lehet meghatározni, mert vagy a kimenőoldali, vagy a bemenőoldali sebességmérő készülék nem szolgáltat értéket, mert nincs a környezetében cső, amit mérni tudna. A nyújtóhengerműnek és a szabályozóberendezésnek ebben az üzemállapotában tanácsos a szabályozónak az utoljára meghatározott állását tárolni és továbbra is használni. Ez a megoldás akkor célszerű, ha a falvastagság eltérése a befutó csövek között kicsi, vagy ha a falvastagság csak nagyon elnyújtott jelleggel változik. Nagyon hosszú csövek esetében is — amint ez az előzetesen alkalmazott csőhegesztő berendezések kapcsán fennáll — elegendő a szabályozónak az utolsó mért értékekre vonatkozó beállítását tárolni és tovább alkalmazni. Nem-állandó üzemi viszonyok esetén a találmány egy másik kiviteli alakja szerint az a lehetőség áll fenn, hogy a csőkezdet befutásakor és a csővég kifutásakor az állandósult üzemállapot eléréséig még az előzőkben hengerelt csőszakasz tényleges nyújtása van tárolva és ez összehasonlítható a befutó csőkezdet, illetve a kifutó csővég újonnan számított szükséges nyújtásával úgy, hogy az alakító hengerek fordulatszáma és ezzel az összegezett nyújtási fok ennek a szükséges nyújtás és tényleges nyújtás különbségének a függvényében szabályozható. így az a kedvező helyzet adódik, hogy a csőkezdet befutásakor a szükséges nyújtást úgy állapíthatjuk meg, mint állandósult üzemmódban; a tényleges nyújtást azonban így nem lehet meghatározni. Ha a csőkezdet befutásának idejére az újonnan számított szükséges nyújtást használjuk, akkor sok esetben az. összegezett nyújtási fok pontosabb beállítását érjük el, mint az előzőleg kilépett cső méreteinek és egyéb adatainak teljesen megfelelő szabályozási állásban, amely az újonnan meghatározható szükséges nyújtásra nincs is tekintettel. Ezzel szemben különösen ajánlatos, hogy a szabályozóhoz és a szabályozókörhöz vezérlésszámítóval rendelkező vezérlőegység tartozzék. Ez utóbbival ki lehet számítani, illetve tárolni lehet a szabályozó tényleges beállításának függését a mért nyers falvastagságtól és adott esetben a nyers átmérőtől is, a szabályozókor állandósult üzemi viszonyok közötti működésekor, továbbá, hogy nem-állandósult üzemállapotban — megszakított szabályozókor esetén — a vezérlés számító saját tárolt adatai alapján, a vezérlőegység révén, a hengerek fordulatszáma és ezzel az összegezett nyújtási fok befolyásolható. A vezérlésszámító tehát dolgozik az állandósult üzemállapotban, és emellett kiszámítja a szabályozónak a fordulatszám-, illetve összegezett nyújtási fok beállításából a beállításoknak a függését a belépőoldalon mért értékektől. A vezérlésszámító megtanulja és tárolja tehát ezt a függést, és így egy vezérlési törvényt alkot. A nyújtóhengermű eszerint a vezérlési törvény szerint van az alatt az idő alatt vezérelve, amely alatt a szabályozókor megszakad, amikor tehát a sebességmérő készülékek többé már nem szolgáltatnak adatot és ezért nincsen a tényleges nyújtásra vonatkozó érték mérések alapján. A rajzokon a találmány szerinti példakénti berendezések vázlatos ábrák alapján vannak szemléltetve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
