182228. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csőgyártásnál használt nyújtóhengerműben az összegezett nyújtási fok szabályozására
3 182228 4 szükséges, hogy nyújtóhengerművekben az összegezett nyújtási fok szabályozására szolgáló berendezést alkalmazzanak. A nyújtóhengerművekkel kapcsolatban alkalmazható, az összegezett nyújtási fok szabályozására, beállítására való berendezések ismertek már. Ilyen beállító berendezést ismertet a 1 427 922. számú DE PS. Az e nyomtatványból megismerhető berendezés éppenséggel alkalmazhatónak bizonyult, azonban a gyakorlat ennek az ismert berendezésnek a tökéletesítését kívánta meg, mindenekelőtt a kész csövek méretpontosságával szemben támasztott növekvő követelmények miatt. A fokozott méretpontosság betartását nem ritkán szabványok írják elő. Ezeknek az előírásoknak elsődleges célja a kész csövek különleges minőségének biztosítása és másodsorban a tényleges készméretekkel az előírt méretek minél jobb közelítése, mert ezáltal a felhasznált nyersanyag minden tonnájából lehetőleg nagyobb összhoszszúságú készcsövet lehet elkészíteni. Ez a kifejezett cél, nevezetesen a minőség javítása és a kihozatal növelése követeli meg a cső falvastagságának pontos betartását. Nyújtóhengerművekkel kapcsolatban alkalmazható szabályozó berendezések egyes ismert változatai már figyelembe veszik azt a körülményt, hogy a nyújtóhengerműhöz megmunkálásra érkező nyers csövek falvastagsága egyenetlen. Ezek a berendezések ezért a belépőoldali falvastagság mérése alapján megállapítják a belépőoldali közepes falvastagságot és ennek függvényében végzik az összegezett nyújtási fok kívánt értékének biztosításához szükséges beavatkozásokat. Ilyen megoldás ismerhető meg lényegében az 506 444. számú SU PS-ből. Az ilyen ismert berendezéseknél azonban az összegezett nyújtási fok megváltoztatott értékének követelményét nem lehet ellenőrizni, így az ellenőrzés eredményeként! megismételt, helyesbített beállítása sem válik lehetővé. Mindezeken kívül hátrányos még, hogy az ismert ilyen berendezés alkalmazása mellett az összegezett nyújtási fok szabályozása — és ennek megfelelően az üzemi viszonyok változtatása — folyamatosan történik, így gyakran megesik, hogy a nyújtóhengermű egy megmunkálási helyénél nem az a csodarab van kitéve a megváltoztatott paraméterű alakításnak, amely csődarab méretadatai kiváltották az említett paraméterek megváltoztatását. Röviden kifejezve e helyzetet, az mondható, hogy nem ott történik egy meghatározott alakítás, ahol arra igény van. A találmány elé kitűzött feladat az volt, hogy az ismert hasonló célú berendezéseket úgy tökéletesítse, hogy azzal az összegezett nyújtási fok meghatározása, valamint e meghatározás alapján megváltoztatott paraméterű alakítás ugyanazon csodarabra vonatkozzon. A találmány tárgyát képező berendezés a kitűzött feladatot azáltal oldja meg, hogy olyan számítóegysége van, amely a munkadarab cső belépőoldali faivastagságából, a kilépőoldali falvastagságából, a belépőoldal átmérőjéből és a kilépőoldali átmérőjéből a szükséges nyújtás értékét szakaszosan határozza meg, míg a kilépőoldali sebesség és a belépőoldali sebesség hányadosából a tényleges nyújtást folyamatosan számítja ki, és ezenkívül a szabályozókörében olyan szabályozója van, amely az alakítást végző hengerek fordulatszámát változtató szerkezethez van kapcsolva az összegezett nyújtási fok biztosítása végett. A találmány szerinti berendezés alkalmazása során elérhető, hogy az összegezett nyújtási fok megváltoztatott értékének következményét ellenőrizni lehet, vagyis a szükséges nyújtás a tényleges nyújtással mindig — folyamatosan is — összevethető. Az említett két nyújtási érték egymástól való eltérésének nagysága szerint történik az alakító hengerek fordulatszámainak a megfelelő változtatása az összegezett nyújtási fok helyes értékének biztosítására, aminek eredményeként a tényleges nyújtás megfelel a szükséges nyújtásnak. Az összegezett nyújtási fok beállítása tehát nemcsak a méréssel megállapított belépőoldali falvastagság függvényében történik, mint az ismert megoldásoknál, hanem a tényleges nyújtás és a szükséges nyújtás közötti különbség figyelembevételével is. A javasolt berendezés ily módon az összegezett nyújtási fok pontos szabályozását biztosítja. Ez valóban arra a csodarabra érvényesül, amelyikre a mérés és számítás vonatkozik. Az elmondottak mindenekelőtt az állandósult üzemállapotra érvényesek, vagyis amikor a munkadarab cső haladási irányban vett elülső vége túljutott a nyújtóhengermű állványsorán és az ezután levő mérőkészülékeken, a cső hátulsó vége pedig még nem érte el a belépőoldali első mérőkészüléket, illetve az első hengerállványhoz tartozó kalibert. A számítóegység a szükséges nyújtást a nyers cső keresztmetszete és a kész cső keresztmetszete hányadosából határozza meg, amely keresztmetszetek a cső megfelelő falvastagságaiból és átmérőiből adódnak. Ezek szerint a szükséges nyújtás a következőképpen számítható: S0 D0-S0 =-- • --------S D-S ebben a képletben S0 a belépőoldali falvastagságot, S a kilépőoldali falvastagságot, D0 a belépőoldali átmérőt, D a kilépőoldali átmérő, Xsoll pedig a szükséges nyújtást jelenti. Mivel az S kilépőoldali falvastagság és a D kilépőoldali átmérő pontosan előírt, megkívánt értékeket jelentenek, ezeket nem mérjük, hanem a számítóegységbe közvetlenül betápláljuk. Az S0 belépőoldali falvastagságot, amely gyakran ingadozik, a belépőoldalon, az első hengerállvány előtt mérjük. A D0 belépőoldali átmérőt ugyancsak rögzített értékként lehet megadni, ha biztosítva van az, hogy a megmunkálásra érkező csövek átmérői csak nagyon kismértékben ingadoznak. Ez lényegében állandó szokott lenni, amit a gyakorlatban például a kalibráló állvánnyal ellátott, előzetesen alkalmazott csőhegesztő berendezések biztosítanak is. Ha azonban fennáll annak veszélye, hogy a belépőoldali átmérők között nagyok az eltérések, akkor tanácsos, hogy ezt is mérjük a belépőoldalon. A mérési értékeket a számítóegységbe tápláljuk, amely a közvetlenül betáplált rögzített értékekkel együtt vett adatokból kiszámítja a X5o]1 szükséges nyújtást. A Xjst tényleges nyújtást ugyancsak a számítóegység számítja, mégpedig a V0 belépőoldali sebességből, amit az első hengerállvány előtt levő sebességmérő készülék mér, és a V kilépőoldali sebességből, amit az utolsó hengerállvány után levő sebességmérő készülék mér. E két érték hányadosából adódik a Xist tényleges nyújtás. A szükséges nyújtásból és a tényleges nyújtásból képezhető a AX nyújtáskülönbség. A AX nyújtáskülönbség nagyságától függően az összegezett nyújtási fok a megmunkáló hengerek fordulatszáma által úgy változik meg, hogy a szükséges nyújtás és a tényleges nyújtás között kiegyenlítődés jön létre. Az előbbiekben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
