182227. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szabad karboxilcsoportot tarthexitek előállítására
7 182227 8 begyűjtve, az oldószert vákuumban eltávolítva, s a visszamaradó kristályos anyagokat éter-petroléter, valamint metanol-éterből átkristályosítva 1,8 g 1,2-5,6-dianhidro-3-(ß-karboxipropionil)-dulcitot és 0,4 g 1,2-5,6- -dianhidro-3,4-bisz-( ß-karboxipropionil)-dulcitot nyerünk. E vegyületek fizikai állandói a 2. és 3. példákban megadott értékekkel megegyezőek. 8. példa l,2-5,6-Dianhidro-3,4-bisz-(ß-karboxipropionil)-dulcittrihidroximetil-amino-metánnal alkotott sójának készítése 3,46 g (10 mmol) l,2-5,6-dianhidro-3,4-bisz-(ß-karboxipropionil)-dulcitot 20 ml 96%-os etil-alkoholban enyhe melegítéssel oldunk, az oldatot lehűtjük és 1,2 g (10 mmol) trihidroximetil-amino-metán 10 ml vízben készült oldatát adjuk hozzá. Az elegyet jégszekrényben állni hagyjuk, a kivált kristályokat szűrjük, exszikkátorban szárítjuk. Termelés : 3,7 g (80%). A termék olvadáspontjának elérése előtt bomlik. 9. példa 1,2-5,6-dianhidro-dulcit acilezése ftálsavanhidriddel Kalcium-kloridos csővel ellátott 300 ml-es Erlenmayer lombikban 2,92 g (20 mmol) 1,2-5,6-dianhidro-dulcitot 200 ml abszolút benzolban szuszpendálunk mágneses keverő segítségével. 5,6 ml (40 mmol) trietil-amint adunk a szuszpenzióhoz, majd 5,92 g (40 mmol) porított ftálsavanhidridet. A reakciókeveréket 90 percig 55 °C-on kevertetjük. A kivált fehér szilárd anyagot elválasztjuk a benzolos fázistól. Petroléterrel eldörzsölve nem higroszkópos szilárd anyagot kapunk, amely az 1.2- 5,6-dianhidro-3,4-diftaloil-dulcit és az 1,2-5,6-dianhidro-3-ftaloil-dulcit trietil-aminnal alkotott sóját tartalmazza. A keverék olvadáspontja 138—140 °C. A keveréket etil-acetát-víz 1 : 1 arányú keverékében oldjuk, majd az oldat pH-ját 4—5-re savanyítjuk. A két fázist elválasztjuk, azetil-acetátos oldatot vízzel mossuk, szárítjuk, majd bepároljuk. A visszamaradó anyag súlya 4,2 g, amely az l,2-5,6-dianhidro-3,4-diftaloil-dulcit és az l,2-5,6-dianhidro-3-ftaloil-dulcit keveréke. A termékek elválasztását a 7. példában megadott módon oszlopkromatográfiásan végeztük el. 1,33 g (31,0%) 1.2- 5,6-dianhidro-3,4-diftaloil-dulcitot és 0,75 g (22,1%) 1.2- 5,6-dianhidro-3-ftaloil-dulcitot kaptunk. 1.2- 5,6-dianhidro-3,4-diftaloil-dulcit Analízis a C22H18O10 képlet (442,38) alapján : számított: C=59,73% ; H=4,10% ; 0=36,17% ; talált : C=59,03% ; H=4,06% ; 0=35,98%. Vékonyréteg kromatográfiásan egységes, RF=0,8 (futtatóelegy etil-acetát-metanol 1: 1 arányú elegye ; előhívás: p-nitrobenzil-piridinnel). Op.: 170—172 °C. Infravörös színkép: 3550—2800 cm-1 (savhidroxil), 1725 cm-1 (észterkarbonil), 1680 cm-1 (savkarbonil), 1585 és 1562 cm-1 (aromás gyűrű). Nem észteresített, cukorvázhidroxilra jellemző sáv 3400 cm~*-nél nem mutatható ki. l,2-5,6-dianhidro-3-ftaloil-dulcit Analízis a C14H]405 képlet (262,0) alapján : számított: C=64,12% ; H=5,34%; 0 = 30,53%; talált: C=63,96%; H=5,18%; 0=30,15%. Vékonyréteg kromatográfiásan egységes, RF=0,4 (futtatóelegy: etil-acetát-metanol 1 : 1 arányú elegye; előhívás: p-nitrobenzil-piridinnel). Op.: 79—81 °C. Infravörös színkép : megegyezik a diftaloil-származék spektrumával, de a cukorvázhidroxilra jellemző sáv 3400 cm_I-nél megtalálható a spektrumban. 10. példa 1,2-5,6-Dianhidro-3,4-bisz( ß-karboxipropionil)-dulcit diNa -2 H20 346,29 g (1 mol) l,2-5,6-dianhidr0-3,4-bisz(ß-karboxipropionil)-dulcitot 3360,3 ml 5%-os nátriumhidrogénkarbonát oldatban szobahőfokon oldunk körülbelül öt percig tartó keverés mellett a széndioxid képződés megszűnéséig. A nyert oldatot szűrés után liofilizáljuk. Kvantitatív termeléssel nyerjük (426,29 g; 1 mol) a két mól kristályvizet tartalmazó l,2-5,6-dianhidro-3,4- -bisz(ß-karboxipropionil)-dulcit.dinátrium sóját, mely szobahőfokon levegőn stabil, nem nedvszívó vegyület. A terméket az oxirán gyűrű tartalom meghatározás alapján [Biochem. Pharmacol. 12, 915 (1963)] 99%-osnak találtuk. Analízis a C,4H,6Ol0Na2.2H20 képlet alapján: számított: C=39,447; H=3,783; talált: C=39,440; H=3,780. Infravörös spektrum: 1725 cm-1 (észterkarbonil), 1680 cm-1 (savkarbonil). A sav-hidroxil sáv 3500— 2800 cm-1 között természetszerűen hiányzik. 11. példa l,2-5,6-dianhidro-3,4-bisz(ß-karboxipropionil)-mannit Kalcium-kloridos csővel és csepegtető tölcsérrel ellátott 250 ml-es Erlenmeyer-lombikban 100 ml abszolút benzolban 1,46 g (10 mmol) 1,2-5,6-dianhidro-mannilot (Carbohydrate Research, 9, 139—146. 1969 és Chem. Ind. 42. 1789—93. 1967.) szuszpendálunk, keverés közben 2,8 ml (20 mmol) trietil-amint, majd 4,52 g (20 mmol) monobenzil-szukcinilklorid, 30 ml benzolban készült oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet másfél órán át kevertetjük 55 cC-on, lehűtjük, a kivált trietil-amin-hidrokloridot leszűrjük s a szűrletet háromszor desztillált vízzel mossuk, majd magnéziumszulfáton megszárítjuk. A benzolt vákuumban ledesztillálva a maradékot szilikagéllel töltött oszlopon, etil-acetát-ciklohexán 6: 4 arányú elegyét használva eluensként frakcionáljuk. A tiszta l,2-5,6-dianhidro-3,4-bisz-(ß-benziloxikarbonil-propionil)-mannitot tartalmazó frakciókat összegyűjtve bepároljuk, majd vízmentes tetrahidrofuránban oldva 0,4 g, az 1. példa szerint készült katalizátor jelenlétében hidrogénezzük. A hidrogénezés befejeződése 5 10 15 :o 25 30 15 10 45 50 55 50 55 4
