182215. lajstromszámú szabadalom • Szarvasmarhatartó telep
5 182215 6 5.0 m lehet, az 1 istálló teljes hossza 30,0 m, b szélessége 15.0 m. Ezek természetesen csak példaként megadott értékek. A jelen esetben az 1 istálló hosszirányban 5,0 méterenként modulálható. Belső terében két 17 közlekedőút van (2. ábra), amelyek a 7 homlokfalban lévő 8 ajtóktól kiindulva hosszirányban húzódnak. Mindegyik 17 közlekedőút két oldalán hosszirányban 18 pihenőboxokból álló box-sorok vannak kialakítva, tehát egy-egy közlekedőúthoz két-két sor pihenőbox tartozik. A 17 közlekedőutak betonból, szegéllyel kialakított területek. Maguk a 18 pihenőboxok föld-aljzatú, közepes alomszalma-igényű egyedi pihenőhelyek, amelyek kényelmes és meleg fekhelyet biztosítanak. A fedett terület megfelelő környezetet és mikroklímát biztosít az állatok részére. A hidegebb napsütéses téli napokon a ponyva hőhasznosító tulajdonsága kedvezően érvényesül, biztosítható az optimális 10—15 C° hőmérséklet, érvényesül a növényházi hatás. így a hidegebb, de napfényes napok kevésbé okoznak törést, pl. a tejtermelésben. Amint a 3. ábrán látható, a vázszerkezet 5 kereteinek (főtartóinak) alapozására betonanyagú 23 pilléralapok szolgálnak, amelyeken kétoldalt 24 lábazati gerendák húzódnak végig hosszirányban. A 6 ponyva lekötése a lábazati gerendákba betonozott elemekhez történik. A felépítmény 5 keretei —főtartói—csövekből hegesztett rácsos tartók, amelyek az alapokhoz és egymáshoz, valamint a hosszanti (nem ábrázolt) szélmerevítőkhöz csavaros kapcsolattal rögzíthetők. A héjalást alkotó 6 ponyva pl. poliészter alapanyagú PVC lehet, amelynek megfeszítését a két szélső 5 főtartóra felszerelendő (ugyancsak nem ábrázolt) utánállítható feszítőtartóval és rugós kitámasztórudak segítségével lehet elvégezni. A kifeszített ponyva két vonalban van rögzítve: egyrészt a tartóív hajlásának vonalában, másrészt a t terepszint közelében. E kettős oldalirányú rögzítés biztosítja télen a teljes zártságot. Nyáron az oldalfalak megnyitása az egyik, vagy mindkét oldalon (az időjárástól függően) biztosítja a pavilon-jelleget, és ezen keresztül az állatok részére a legmegfelelőbb klíma létrehozását. A 6 ponyvának az épület gerincvonalában húzódó tartományában szellőzőkkel biztosítjuk a gravitációs légcserét. A vázszerkezet belső részéhez szükség esetén második fólia- vagy ponyvaréteg rögzíthető, amely a külső 6 ponyvától pl. 50 cm távolságban húzódhat. így az építmény számára légréteges hőszigetelés is biztosítható (kettős borítású létesítmény). A három oldalról teljesen zárt építmény (vagyis az 1 istálló) gyakorlatilag teljesen huzatmentes, nyáron pedig a 6 ponyva kétoldalt az épület vállmagasságáig (kb. 2,5 m) feltekercselhető. A PVC-ponyva tulajdonsága a találmány szerinti feladat megoldásához rendkívül kedvezőek, hajlékonysága és rugalmassága kiváló, hossz- és keresztirányú szakítószilárdsága nagy; vízzáró; nedves közegben is rothadás- és penészálló, fajlagos súlya nem növekszik. A napfény károsító hatásának jól ellenáll, rugalmasságát —35 °C hőmérsékletig megőrzi (nem törik); hőállósága 120—150 °C, önkioltó és lángmentes; hegeszthető. Élettartama kielégítően hosszú, 8—12 év. Mikroorganizmusok nem károsítják. Jól kezelhető, szerelhető, mivel fajlagos súlya alacsony (700 p/m2); ez lehetővé teszi könnyű, önhordó acél-csővázszerkezet alkalmazását, amely előregyártható, és a helyszínen rendkívül gyorsan összeszerelhető. A megfelelően kiképzett tetőszerkezeten (3. ábra) a hó nem marad meg, ami a vázszerkezettel szemben támasztott statikai követelményeket tovább csökkenti. A fentiekben részletezett megoldással 13,0—18,0 m-es fesztávolságú 5,0 méterenként hosszirányban modulálható, mintegy max. 50,0 m hosszúságú építmények létesítése a leggazdaságosabb. A felállított vázszerkezetre a ponyvát kiszabva, majd összevarrva kell ráhelyezni. A 2. ábra szerinti elrendezés az állatok optimális fekvőhelyigényének a betartása mellett igen kedvező fedett térszükségletet (3,9 m2/tehén) tesz lehetővé, ami a fent részletezett könnyűszerkezetes felépítménnyel együtt rendkívül jelentős beruházási költség-megtakarítást eredményez. Amint az 1. és 2. ábrán látható, az 1 istállóhoz — a közlekedő utak folyamatos vonalvezetésének szem előtt tartásával — a külső 2 etető- és pihenőtér csatlakozik, amelynek középső tartományában hosszirányban 10 pihenődomb húzódik (2. ábra). Ennek a g hosszanti gerincvonalától kifelé kétoldalt a b nyilakkal jelölt irányokban mintegy 15—20%os lejtése van. Ugyancsak a 10 pihenődomb g gerincvonalának a tartományában 19 lombos fák (élőfák) vannak telepítve. A 25 etetőutak t szintje felett mintegy 60—70 cm magasságra kiemelt g gerincvonalú 10 pihenődombot pl. betonból készült, 20—25 cm magas 20 szegély veszi körül, ami meggátolja, hogy a megemelt pihenőrész szétfollyék. Ez a megoldás biztosítja a víz (csapadék) gyors elvezetését is, így az állatok részére állandóan száraz fekvőhely áll rendelkezésre. A 10 pihenődomb anyaga ugyanis jó vízáteresztő képességű homok. A pihenődomb mintegy kétharmad részét teszi ki a fedett pihenőtérnek, vagyis az 1 istállónak (a konkrét esetben mintegy 240,0 m2). Mivel a szabadtartásos technológiákban az állatállománynak átlagosan mintegy harmadrésze tartózkodik a külső pihenőterületen, annak fent megadott nagysága bőségesen elegendő. Az említett 19 lombos fák egymástól mintegy 5,0 m-es tőtávolságra vannak, egyedenként karámfával vannak megvédve, és — a nap járásának megfelelően — körben forgó árnyékos pihenőhelyet biztosítanak az állatok részére. Célszerűen gyorsan növő, nagylombozatú fafajták, pl. nyárfák kerülnek telepítésre. A 10 pihenődomb körül 25 beton térburkolat (etetőút) húzódik, amely a c nyilakkal jelölt irányokban, a 20 szegély felé (2. ábra) mintegy 1,5%-ot lejt, és amelynek külső oldala tartományában vannak a hosszirányú 9 etetőterek kiképezve. Itt a 12 oszlopok által alátámasztott 11 tetők alatt a csapadéktól védve 13 etetőasztalok húzódnak végig. A 11 tetők féltetők, ponyvából készülhetnek. Etetőasztalokat a hasonló célú létesítményekben általánosan alkalmazott, meglehetősen költséges etetőjászol helyett használunk. A 13 e'etőasztalok sík lapja vízszintes, az állatok etetőállása felől 2 cm magas szegéllyel van ellátva. A 25 etetőutaknak az a szakasza, amelyen a 13 etetőasztalok nyugszanak, mintegy 5 —10 cm-rel meg van emelve, hogy az esetenként hirtelen lezúduló csapadékvíz az etetőasztalon lévő takarmányt ne sodorhassa el. Ez a kiképzés megfelel az állatok természetes táplálék-felvételi szokásainak, ugyanakkor a takarmány gépi adagolása mellett (1. a 2. ábrán a 22 etetőkocsit) biztosítja az etetőút, illetve etetőasztal teljes gépi takarítását is (ehhez a 2. ábrán látható 21 traktor speciális 21a tolólappal van felszerelve). A fenti intézkedések jelentős mennyiségű élőmunka-megtakarítást tesznek lehetővé. A fentiekben részletesen leírt pihenődombos kifutó tökéletesen megfelel a szabadtartás követelményeinek, ugyanakkor helytakarékos. A 10 pihenődomb karbantartása a kitaposott helyek évenként egyszeri feltöltésével könnyen megoldható. A külső 2 etető- és pihenőtér az 1 istállóval ellentétes végén 16 kerítéssel van lezárva, amelyben a 25 etetőutak folytatásában 26 kapuk vannak. Ezeken át a betonburkolatú 3 felhajtóútra (közlekedöútra) lehet kijutni, amelynek végében van 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
