182215. lajstromszámú szabadalom • Szarvasmarhatartó telep
7 182215 8 a 4 trágya-előgyűjtő kialakítva. Ennek 14 mélyített része — fogadótere — van, amelynek a végében — a betárolási hellyel ellentétes oldalon — betonból készült, mintegy 50 cm magas határolófal húzódik, a 3 felhajtóút hossztengelyére keresztirányban. A 14 fogadótér tőzeggel vagy alomszalmával van bélelve. A 15 zárófal rendeltetése, hogy a hígállományú trágya szétfolyását megakadályozza. A tőzeg- vagy szalmarétegnek nedvszívó funkciója van, emellett azt is biztosítja, hogy a termelődött hígtrágya hasznosítható szerves trágyává alakuljon, amely már nem okoz környezetszennyezést. A 14 trágya-előgyűjtő feladata, hogy a fedett és a kifutótérben termelődött, és naponta a 21 tolólapos traktorral kitolt trágyát össze lehessen gyűjteni, havonta egyszer innen a trágyát markolóval ki lehessen termelni, és szállítóeszközzel a felhasználási helyre lehessen szállítani. Ezzel a módszerrel nagymértékben leegyszerűsödik a trágyakezelés, nincs napi elszállítási igény, csökkenthető az egész telep napi gépszükséglete. Az egész telep hosszirányban, vagyis az 1 istálló behajtásoldali végétől a 4 trágya-előgyűjtő 15 zárófaláig enyhén lejt, elsősorban a híg trágyafázis gravitációs úton történő távozásának biztosítása céljából; a lejtésirányt a d nyilak érzékeltetik. A részegységek — az 1 istálló, a külső 2 etető- és pihenőtér, a 3 felhajtóút és a 4 trágya-előgyűjtő — olyan egységet alkotnak, amely a technológiai folyamatok egységét is biztosítja. Az egész telep — a technológiai folyamatok vonatkozásában — áthajtós jellegű, vagyis a fedett 1 istálló 17 közlekedőútjai folyamatosan kapcsolódnak a külső terület (karám) 25 etetőútjaival, valamint a 3 felhajtóúttal. Ennek eredményeként az 1 istállóban és a 2 etető- és pihenőtéren képződött trágya és trágyalé a 21 traktorra szerelt 21a tolólap segítségével egy menetben eltávolítható, nincsenek kiszögellések, nehezen megközelíthető helyek, nem marad trágya. A 21 traktor mozgásirányát e nyilak jelölik; a közlekedés mindig az 1 istálló 8 kapuitól indul és a külső tér 26 kapuinál, illetve a 14 mélyített résznél ér véget. A trágyaeltávolítás tehát a 21 traktorokkal különösebb manőverezés nélkül megoldható, ami munkaidő-megtakarítást is jelent. Az alomszalma behordása és szétosztása is a leírt közlekedési rendszerrel történik. Az etetés a 22 takarmánykiosztó kocsival a telepet körülvevő 27 utakon történik, amelynek tengelyét szaggatott vonallal és h hivatkozási betűvel jelöltük; az ábrán a 22 etetőkocsi az / nyíl irányában halad, róla a takarmány a 13 etetőasztalra kerül. A külső utak kifelé'/ lejtéssel vannak kiképezve; a lejtés mintegy 4%-os lehet. A fedett terekről lecsorgó csapadékvíz (nem ábrázolt) árokrendszerbe és emésztőaknákba kerül. Ha túlságosan sok a csapadék, az aknákból szippantókocsival távolítható el, általában azonban a szikkasztás is elegendő. Amint az 1. ábrán jól látható, a 11 féltetők a vizet a telepen kívülre vezetik el, amely a 4% lejtésű külső úton elfolyhat. All féltetők részben azt is meggátolják, hogy a 25 etetőutakra nagymennyiségű csapadék kerüljön; a 25 etetőutak szintje egyébként a 3 felhajtóútét 5—10 cm-rel meghaladja, így az előbbieken a csapadék nem marad meg. A fenti intézkedéseknek köszönhetően a csapadékvíznek csak igen kis hányada keveredik trágyával, illetve trágyalével. A találmány szerinti telep közepes alomszalma-ellátást igényel, elsősorban a 18 pihenőboxokhoz, másrészt a 4 trágya-előgyűjtőbe kerülő trágya felesleges híg hányadának felszívásához. (Az utóbbi célra tőzeg is alkalmazható). A 4. ábrán vázlatos felülnézetben tüntettünk fel egy 800 férőhelyes tehenészeti telepet, amelyet két meglévő, szárazon álló 28 istálló felhasználásával alakítottunk ki, amelyek mellé további hat 1. és 2. ábra szerinti könnyűszerkezetes 1 istállót építettünk. Valamennyi istállóhoz a már leírt módon kialakított külső 2 etető- és pihenőtér csatlakozik, a pihenőterek végében pedig 4 trágya-előgyűjtők vannak, amelyek a jelen példában a centrális 29 halszálkás fejőháztól kétoldalt egymással összefüggnek. A 3 felhajtóutak összefüggő térburkolatot alkotnak. A 31 bevezetőút mellett, az istállóknak a külső pihenőterekkel ellentétes végén 30 szociális épület és aggregátorház van, innen történik a szaggatott vonalakkal jelölt 32 elektromos vezetékek útján az egész telep áramellátása. A harminchat-férőhelyes, boxos 33 ellető istállót és a 34 borjúnevelőt a 35 úton lehet megközelíteni, ugyanúgy, mint a tizennégy férőhelyes 37 elkülönítőt. A telep egyik (a 4. ábrán jobboldali alsó) sarkában van a 38 hullatároló. A telep vízvezeték-hálózatát kihúzott vonallal és 39 hivatkozási számokkal jelöltük. A vízvezeték-hálózatra 40 tűzivíztározók vannak csatlakoztatva. A telep vízellátása a mélyfúrású kúthoz kapcsolódó 41 víztoronyból történik. A hídmérleget 42 hivatkozási számmal jelöltük. A telep tartozékai végül a 43 silók, valamint a csapadékvíz összegyűjtésére és elvezetésére szolgáló, megfelelő lejtésű 44 árkok. A telepet 45 kerítés veszi körül. Az egymás mellé sorolt istálló-karámrendszer-egységeket tartalmazó termelőtelep a centrális helyzetű 29 fejőházzal olyan rendszert alkot, amely lehetővé teszi a közvetlen állatfelhajtást terelő karámutak nélkül; ez szintén jelentős költségcsökkentő tényező. A takarmány kiosztására az istállók között kialakított 46 utak, valamint a két szélső istálló mellett húzódó 47 utak szolgálnak. A technológia tömegtakarmány-centrikus. Nyári időszakban a legeltetésen alapul, de szükség esetén kiegészítő zöldtakarmányt adagolunk. A legelöfű első jövedékét szalmaszecskával keverten silózzuk, a többit legeltetéssel, illetve szénakészítéssel hasznosítjuk. Az állatok energiaigényének kielégítése silókukoricára van alapozva, abrakot csak kimagaslóan termelő csoportoknak adunk. A 4. ábra szerinti telep valamennyi épülete a 3. ábra szerintihez hasonló, könnyű vázszerkezetes, ponyvafedésű létesítményként alakítható ki. A már leírt előnyök mellett ki kell hangsúlyoznunk a telepnek azt az állategészségügyi szempontból rendkívül kedvező ismérvét, hogy nyolc, egymástól teljesen elkülönített, száz férőhelyes egysége van, ami azért is kedvező, mert az állomány könnyen áttekinthető, és termelés szerint csoportosítható. A találmány természetesen nem korlátozódik a fent leírt kiviteli példákra, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos módon megvalósítható. Szabadalmi igénypontok 1. Szarvasmarha-tartó telep, különösen tehenészeti telep, amelynek legalább egy fedett, közlekedőutat vagy -utakat és pihenőboxokat tartalmazó istállója, külső etető- és pihenőtere, etetőasztalai, valamint trágyagyűjtő tere van, azzal jellemezve, hogy a telep hosszanti elrendezésű, mimellett a külső etető- és pihenőtér (2) a hosszanti fekvésű istállóhoz (I) csatlakozik, amely külső etető- és pihenőtérnek (2) lágy aljzatú, pl. talajanyaggal, vagy rétegelt szalmával borított vagy ilyen anyagból készült pihenődombja (10) van; a pihenődombtól (10) kétoldalt pedig etetőasztalok (13) vannak; a pihenődomb (10) és az etetőasztalok (13) között etetőutak (25) húzódnak, amelyek az istálló (1) közlekedőútja vagy -útjai (17) folytatásába esnek; a külső etetőutak (25) pedig a pihenődomb (10) után felhajtó útba (3) torkollnak, amely 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
