182191. lajstromszámú szabadalom • Csörlő, főleg bárkáknak egymáshoz és/vagy géphajóhoz csatoló kötéllel történő csatolására
182.191 A találmány tárgya csörlő, amely főleg bárkáknak egymáshoz és/vagy géphajóhoz csatolókötéllel történő csatolására alkalmas. Mint ismeretes, uszómüvek caatolókötéllel történő összecsatolásánál alkalmazott csörlőknek az a rendeltetésük, hogy a csatolókötelet tárolják, majd segítségükkel kézierővel a csatolókötelet előfeszítsék és megfeszítsék, valamint az uszómüvek szétbontásánál a feszes csatolókötelet oldják, A csatolási művelet a csörlőket kezelő személyzettől igen gyors kézi beavatkozást igényel, mivel az egymástól független, vízáramlásnak, szélnyomasnak és hullámzásnak kitett hajotestek között a kedvező pillanatokban kell a csatoláshoz szükséges kapcsolatot létrehozni. A csatoláshoz először a csörlő köteldobján tárolt csatolókötelet kézzel le kell huzni, a csatolandó haj ótest^kikötőbakján át kell vetni, a csatolókötél csatját a saját hajótesten rögzíteni, majd a kötél lazaságát a csőrlővel megszüntetni, azaz előfeszíteni, és végül a szükséges húzóerővel a csatolókötelet meg kell feszíteni. A fenti feladatra széles körben alkalmaznak csörlőket. Ilyen ismert csörlő ismerhető meg például a 2 684 653 számú USA-beli szabadalmi leírásból. Ennek csatolókötéldobbal hajtókapcsolatban lévő hajtótengelye, a hajtótengely forgatására alkalmas kézikereke, valamint a hajtótengellyel hajtókapcsolatba hozható feszitőszerkezete van. A feszitőszerkezet ennél kikapcsolható kilincsmüves szerkezetként van kialakítva, amellyel a csatolókötél kézikerékkel megtörtént előfeszitése után a csatolókötél a karáttétel növelésével megfeszíthető. Az ismert fenti megoldásnak azonban többrendbeli hiányosságai vannak. Ilyen például, hogy a feszitőszerkezetet a csörlő oldalán tárolt hosszabbító rúddal ki kell egészíteni. További hiányosság, hogy a megfeszített csatolókötél lazításához a csatolókötéldobot reteszelő rögzitőkilincset először oldani kell, amihez pedig a csatolókötelet a feszitőszerkezettel túl kell feszíteni. A rögzitőkilincs oldása után a csatolókütéldobra ható teljes forgatónyomatékot a feszitőszerkezet veszi fel, amely a kézikeréklcel együttműködő surlódó lábfékkel tehermentesíthető. A gyakorlati tapasztalatok szerint az ilyen csörlőnél a csatolókötél lazítását egyetlen kezelő alig képes elvégezni. Ezen túlmenően a csatolókötél ilyen tulfeszitése balesetveszélyt is rejt magában. Továbbá, ha a kezelő a tulfeszités közben a feszitőrudat még a lábfék működtetése előtt engedi el, az szükségszerűen a rögzitőkilincs töréséhez, következésképpen a csörlő meghibásodásához vezethet. A fentieken túlmenően, az ilyen csörlő működtetése a kezelőre - különösen a csatolókötél megfeszítésekor és tulfeszitésekor - fokozott megterhelést ró. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően a bevezetőben leirt tipusu csatolócsörlőt úgy továbbfejleszteni, hogy a csörlő a csatolókötél előfeszitésekor, megfeszítésekor és lazításakor is ugyanazzal az egyetlen kezelőszervről, a kézikerékről legyen működtethető, tehát a feszitőszerkezetet ne kelljen külön kezelőszervek igénybevételével ki- és bekapcsolni, továbbá, hogy ezáltal a balesetveszélyt és a meghibásodási lehetőséget minimálisra csökkentsük, valamint a csörlő kezelését akár egyetlen kezelő is elláthassa, és amelynél a kezelő 2
