182130. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-aril-4- metil-penta-1,3-diének előállítására
folytatjuk le. Higitószerként gyakorlatilag bármely, a reakció szempontjából közömbös oldószer tekintetbe jöhet. Az ilyen oldószerek példáiként elsősorban alifás ég aromás, adott esetben klórozott szénhidrogének, mint benzin, benzol, toluol, xilol, diklór-metán, kloroform^ szén-tetraklorid, klór-benzol vagy o~diklór-benzol, továbbá éterek, mint dietil- és dibutil-éter, tetrahidrofurán vagy dioxán, alkoholok, mint metanol, etano'l, n-propanol, izopropanol, n-, izo-, szék- és terc-butanol, valamint dimeti1-szufoxid említhetők. Ha kétfázisú közegben dolgozunk 50 %-os vizes nátrium-hidroxid-oldat mellett vízzel gyakorlatilag nem elegyedő oldószerek, például benzin, benzol vagy toluol alkalmazhatók. Bázisként a karbonil-olefinezések esetében szokásos bázisok, mint alkálifém-hidroxidok, például nátrium- vagy kálium-hidroxid, alkálifém-alkoholátok, például nátrium- vagy kálium-metilát, -etilát,-n- és -izopropilát, -n-, -izo-, -szék- és -tere-butilát, alkálifém-hidridek, mint nátrium-hidrid, vala-1 mint alkil-litium-vegyületek, mint butil-litium alkalmazhatók. Előnyösen nátrium- vagy kálium-hidroxidot, vagy pedig nátrium-metilátot vagy -etilátot alkalmazunk bázisként. A reakciohőmérséklet általában -70-°C és +150 °C között, előnyös n -10 VC és +50 °G között• lehet. A reakciót általában közönséges nyomáson folytatjuk le. A II. eljárás kivitelezése során a reakció-komponenseket általában ckvimolekuláris menynyiségekben alkalmazzuk; csupán a bázisokat alkalmazzuk általában nagyobb feleslegben. Ha egyfázisú rendszerben dolgozunk,ez a felesleg 30 mól%-ig, előnyösen 15 mól%-ig mehet, ha 50 %-os vizet nátrium-hidroxid-oldatot alkalmazunk második fázisként, akkor általában a sztöchiometrikusan szükséges mennyiség 5-15- -szörösét alkalmazzuk. Az alkálifém-alkoholátokat adott esetben in situ is előállíthatjuk a megfelelő alkoholokból és alkálifémekből. A bázist és adott esetben a katalizátort rendszerint az emlitett higitószerek valamelyikében vagy többféle higitószer elegyében adjuk a reaktor-edénybe. Ehhez azután - adott esetben az emlitett oldószerek valamelyikében oldva - a /III/ általános képletü o^-klór-benzil-foszfonsav-észtert és a /IV/ képletü dimetil-akroleint adjuk a megadott sorrendben. A reakció teljes végberaenetelének biztosítására a reakcióelegyet néhány óra hosszat keverjük a megadott hőmérséklet-tartományban. A reakcióelegy feldolgozása céljából vizet adunk a reakcióelegyhez, adott esetben sósavval megsavaiyitjuk és diklór-metánnal extraháljuk. A szerves fázist elkülönítjük, szárítjuk és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. A maradékként kapott terméket adott esetben vákuum-desztillációval tisztítjuk, vagy ha a termék nem desztillálható bomlás nélkül, akkor huzamosabb ideig csökkentett nyomáson és mérsékelten felemelt hőmérsékleten tartjuk a terméket tisztitás céljából. A-termék jellemzésére a forráspont vagy a törésmutató szolgálhat. Az /I/ általános képletü kiindulási vegyületek III. előállítási módszere esetében, amennyiben kiindulási vegyületként ß -klór-,;3-/3 ♦ á—t ctiléndioxi-f enil/-akroleint és izopropil-foszforánt alkalmazunk, a reakció nenetét a csatolt rajz szerint /D/ reakció-vázlat szemlélteti. A /VI/ képletü trifenil-izopropil-foszfórán ismert vegyülot, amelynek előállitási eljárása is ismeretes.1 Az /V/ általános képletü akrolein-származékok részben ismert vegyületek. Az /!/ általános képletü kiindulási anyagok III. előálli-182.130 5
