182122. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikrokristályos ezüst-réteg felületű elektród előállítására, valamint eljárás 2,3,5 triklórpiridin előállítására az elektród segítségével
182.122 rinti'katódokkal megfelelően alkalmazhatjuk a hagyományos anödokat. így az anód bármilyen egyébként megfelelő anyag lehet, például grafit, platina vagy ezüst, amelyek nem lépnek káros kölcsönhatásba az anolittal. A megfelelő anolitok vizet és legalább egy kevés hidroxiliont tartalmaznak, mely utóbbinak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy elnyomja az esetleg jelenlévő más oxidálható anionok nemkivánt anódos oxidációját. Rendszerint az pnolit egyetlen vizes fázisból áll, és nem tartalmaz szerves anyagokat. Az anolit és a katolit összekeveredését egy porózus válaszfallal akadályozzuk meg, mely válaszfal például egy hagyományos porózus kerámia anolitedén^ vagy egy közbenső pórusos diafragma lehet. Általában megfelelő anolitok az alkálifém-hidroxidok vizes oldatai, és a 25 %-os vizes nátrium-hidroxid igen jónak bizonyult a pentaklór-piridin és a 2,3,5»'5-tetraklór-piridin redukciójában. Az alkalmazott katódpobenciál es cellafeszültség függ a használt redukálható anyag és lag milyenségétől, a cella geometriájától stb. Mindazonáltal a taklór-piridin vagy 2,3,5»6- -tetraklór-piridin redukciójához -1,0 és -1,5 volt közötti katódpotenciál /tőlitett kalomelelektródra vonatkoztatva/ és 7-9 volt cellafeszültség előnyös. Érdemes megemlítenünk, hogy a tetraklór-piridinnek 2^3,5-triklór-piridinné való átalakulásában jó konverziófokot érhetünk el -1,3 voltos katódpotenciállal és 8 voltos cellafeszültsé^gel /a katolit és az anolit elválasztására porózus kerámiaedenyt használunk/. Az alábbiakban ismertetjük az utóbbi redukciók paramétereinek előnyös tartományait. Áramsürüség: 0,05-0,5 A/in^ /7,75-77»5 raA/öm / /előnyösen o,2-0,3 A/in2 /31-46,5 toA/cm2/; Hőmérséklet: 10-50 °C /előnyösen 20-30 °C/; Kontakt idő /redukció során nem ujraaktivált katód esetén/: a pentaklór-piridinnek 2,3»5»6-tetraklór-piridinné való teljes átalakulásához kb. 2,5 óra, körülbelül egyenlő mennyiségű tetra- és 2,3,5-triklór-piridineket, valamint kis mennyiségű diklór-piridin/eke/t tartalmazó termékké való átalakulásához körülbelül 6 óra. Elektródtávolság: 1,0-2,5 cm; nagyobb távolság növeli a szükséges cellafeszültséget, kisebb távolságok pedig növelik annak a valószinüségét, hogy az elektródok érintkeznek a közbenső porózus anolitkonténerrel, ezáltal meggátolják az elektródot körülvevő folyadék /katolit vagy anolit/ áramlását. Az alábbiakban példákkal mutatjuk be a találmányt. 1. példa Ezüst rácskatód in situ aktiválisa és pentaklór-piridin 2.3,5-,6-tetroklór-piridint és 2i3,5~triklór-piridint tartalmazó keverékké történő redukálása. Egy mágneses keverővei ellátott, 200 ml-es főzőpohárba egy oldatot töltöttünk, amely 100 ml THF-viz 1:1 arányú elegyet, 10 g pentaklór-piridint és 15 g nátrium-acetátot tartalmazott. A kapott kétfázisú keverékbe egy porózus kerámia /mükorund/ anolitedén^t helyeztünk oly módon, hogy az 5 cm magas és 5 cm-es átmérőjű edényből 4 cm merüljön az elegybe. Az edénybe 50 ml 25 %-os nátrium-hidroxidot töltöttünk, és beáll!' tottunk egy - hengeresre kiképzett, 4 cm magas és 3 cm-es átmérőjű - ezüst rácsanódot úgy, hogy a henger és az edény ten8
