182094. lajstromszámú szabadalom • Eljárás halogénezőszerek előállítására
182.094 A cefalosporinvázas antibiotikumok területén végzett kiterjedt kutatómunka számos, klinikailag jelentős cefalosporin-származék felfedezéséhez vezetett. E kutatások legújabb eredményei közé tartozik azon cefem-azármáz ékok felfedezése, amelyek a 3-as helyzetű szénatom helyettesitőjeként halogénatomot tartalmaznak. Chauvette a 3»925*572; 4-,064.34-3 és a 3,962.227 számú Amerikai Egyesült Államokbeli szabadalmi leírásban számos 3-halogén-3-oefem-származékot ismertet. Ezeket az erős hatású antibiotikumokat úgy állítják elő, hogy a megfelelő 3-hidroxi-3-cef em-szár mázé ko kát halogénezik. A 3-b.idroxi-3-oefem-származékokat általában úgy halogénezik a megfelelő 3-klór- vagy 3- -bróm-3-cefem-származékokká, hogy az előbbieket, általában di-" metil-formamid jelenlétében, valamely klórozó- vagy brómozószerrel, például foszgénnel, oxálsav-dikloriddal, tionil-kloriddal, tionil-bromiddal vagy foszfor-halogenidekkel, mint például foszfor-trikloriddal vagy foszfor-tribromiddal reagáltatjuk. A találmány tárgya eljárás 3-halogén-3~cefem-származékok előállítására használható uj halogénezőszerek előállítására. Részletesebben a találmány tárgya eljárás az I általános képiétü, ahol X jelentése klór- vagy brómafom, és Z jelentése hidrogén- vagy halogénatom, legfeljebb 4 szén-" atomot tartalmazó alkilcsoport vagy legfeljebb 4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoport, nagyon reakcióképes halogénezőszerek előállítására, amely halogénezőszereket triaril-foszfit-származékok és klór vagy bróm reagáltatásával állítunk elő. Az irodalomból számos olyan halogénezőszer ismert, amelyeket halogénekből és foszforból vagy foszfortartalmú vegyületekből származtathatunk le. Ilyen tipusu klórozó-brómozószerek például a foszfor-triklorid, foszfor-tribromid, foszfor-oxiklorid, foszfor-oxibromid, foszfor-pentaklorid, foszfor-pentabromid, trifenil-foszfit-diklorid4 trifenil-foszfit-dibromid, trifeni'l-foszfin-diklór id, trifenil-foszfin-dibromid vagy a katechil-foszfor-tribromid. Az irodalomban leirt vegyületek közül a jelen találmány szerinti vegyületekkel azonos tapasztalati képlettel leírható trifenil-foszfit-dihalogenidek állnak szerkezetileg legközelebb a találmány szerinti végyületekhez. Lásd például D.G. Coe. S.R. Landauer és H.N. Rydon, J.Chem, Soc., 1954-, 2021 és H.N. Rydon és B.L. Tonge, J. Chem.Soc., 1956, 3Ó43. Habár a jelen találmány szerinti triaril-foszfit-halogén-szármáz ékoknak és a korábban leirt triaril-foszfit-dihalogenideknek a tapasztalati képlete azonos, és mindkét tipust általában úgy lehet előállítani, hogy valamely triaril-foszfltot klórral vagy brómmal reagáltatunk, a vegyületek fizikai és kémiai tulajdonságai egyértelműen bizonyítják, hogy két. megkülönböztethető molekuláris^ formáról van szó: a jelen találmány szerinti kinetikus formáról és a korábban leirt, termodinamikailag stabil formáról. Kimutattuk, hogy a jelen találmány szerinti vegyületek mind fizikai állandóikban, mind kémiai reakoiókészségükben lényegesen különböznek a korábban leirt triaril-foszfit-dihalogenidektől. A leglényegesebb különbség az, hogy a jelen találmány szerinti triaril-foszfit-halogén származékok sokkal jobb halogénezőszerek, mint a korábban leirt triaríl-foszfit-dihalogenidek. 2
