181982. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy sűrűségű etilén-polimerek előállítására fluid-ágyas reaktorban

7 181982 8 vagy jódtartalma 50 000-es vagy ennél nagyobb termelé­kenységnél legfeljebb 140 p. p. m. (a Cl, Br vagy I/Ti arány = 7). A találmány szerinti polimerek szemcsés anyagok, ame­lyek átlagos szemcsemérete mintegy 0,51 mm és mintégy 1,27 mm, előnyösen mintegy 0,51 mm és mintegy 1,02 mm közötti (az átmérőre vonatkoztatva). A szemcseméret olyan szempontból lényeges, hogy a későbbiekben ismertetésre kerülő fluidágyas reaktorban a polimerszemcsék jól fluidi­­zálhatók legyenek. Ugyanakkor ezek a szemcsés polimerter­mékek kis mennyiségű finomszemcsés anyagot (a termék összsúlyára vonatkoztatva legfeljebb 4%-ot) tartalmaznak és a finomszemcsés anyag szemcsemérete legfeljebb 125 mik­ron- Optikai mikroszkóppal végzett vizsgálataink tanúsága szerint ezeknek a polimerszemcséknek az alakja sokkal köze­lebb áll a gömbalakhoz, mint a korábban említett 892 037 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés­ben ismertetett szemcsés anyagoké. A találmány szerinti kopolimerek térfogatsúlya mintegy 0,30—0,50 g/cm3. A következőkben a találmány szerinti eljárásban haszno­sított, nagy aktivitású katalizátorkompozíciót tárgyaljuk részletesen. A találmány szerinti katalizátorkompozíció előállításában hasznosított vegyületek közé tartozik legalább egy titánve­­gyület, legalább egy magnéziumvegyület, legalább egy elekt­rondonor vegyület, legalább egy aktiváló vegyület és leg­alább egy pórusos közömbös hordozóanyag. A hasznosítható titánvegyületek a Ti(OR)Xb általános képlettel jellemezhetők, amely képletben R jelenté­se 1—14 szénatomot tartalmazó alkilcsoport; X klór-, bróm­­vagy jódatomot vagy ezek kombinációját jelenti; a értéke 0, 1 vagy 2, b értéke 1, 2, 3 vagy 4 és a + b egyenlő 3 vagy 4. A titánvegyületek külön-külön vagy egymással kombinál­va hasznosíthatók. Titánvegyületként használható például a TiCl3, TiCU, Ti(OCH3)Cl3. A hasznosítható magnéziumvegyületek az MgX2 általános képlettel jellemezhetők, amely képletben X klór-, bróm- vagy jódatomot vagy ezek kombinációját jelenti. A magnéziumvegyületek is külön-külön vagy egymással kombinációban hasznosíthatók. Példaképpen megemlítjük a magnézium-kloridot, magnézium-bromidot vagy a magnézi­­um-jodidot. A vízmentes magnézium-klorid az előnyös mag­néziumvegyület. A találmány szerinti katalizátor előállítása során 1 mól titánvegyületre vonatkoztatva mintegy 1—10 mól magnézi­­umvegyületet hasznosítunk. A titánvegyületet és a magnéziumvegyületet olyan formá­ban használjuk, amely biztosítja oldódásukat az elektrondo­nor vegyületben. Elektrondonor vegyületként olyan szerves vegyületeket hasznosíthatunk, amelyek 25 °C-on folyékony halmazálla­­potúak és amelyekben a titánvegyület és a magnéziumvegyü­let részben vagy teljesen oldódik. Az elektrondonor vegyüle­tek ismert vegyületek, vagy önmagukban vagy mint Lewis­­bázisként. Az elektrondonor vegyületek közé olyan vegyületek tar­toznak, mint például alifás és aromás karbonsavak alkilész­­terei, alifás és gyűrűs éterek és alifás ketonok. Ezek közül az elektrondonor vegyületek közül előnyösek az 1—4 szén­atomos telített alifás karbonsavak alkilészterei, a 7—8 szén­atomos aromás karbonsavak alkilészterei, a 2—8, előnyö­sen 3—3 szénatomos alifás éterek, a 3—4 szénatomos gyűrűs éterek, előnyösen a 4 szénatomos gyűrűs mono- vagy diéte­­rek, valamint a 3—6, előnyösen 3—4 szénatomos alifás keto­nok. Ezek közül az elektrondonor vegyületek közül a legin­kább előnyös a metil-formiát, etil-acetát, butil-acetát, etil­éter, hexil-éter, tetrahidrofurán, dioxán, aceton és a metil­­izobutil-keton. Az elektrondonor vegyületeket használhatjuk külön­­külön vagy egymással kombinációban. Az aktiváló vegyületek az A1R3 általános képlettel jellemezhetők, amely képletben R 1—14 szénatomos alkilcsoport. Ezeket az aktiváló vegyületeket is használhatjuk külön­­külön vagy egymással kombinációban. Példaképpen az alu­­mínium-trietilt, vagy alumíníum-triizobutilt említhetjük. A találmány szerinti katalizátorkompozició aktiválására 1 mól titánvegyületre vonatkoztatva mintegy 10—400, elő­nyösen mintegy 15—60 mól aktiváló vegyületet használunk. A hordozóanyagok szilárd szemcsés pórusos anyagok, amelyek a katalizátorkompozíció többi komponensével és a reakciórendszer többi komponensével szemben kémiailag közömbösek. Ezek közé a hordozóanyagok közé tartoznak szervetlen anyagok, például a szilícium és/vagy alumínium oxidjai. A hordozóanyagokat mintegy 10—250, előnyösen mintegy 50—150 mikron átlagos szemcseméretű száraz po­rok formájában hasznosítjuk. Ezek az anyagok pórusosak is, és fajlagos felületük legalább 3 m2/g, előnyösen legalább 50 m2/g. A katalizátor aktivitása vagy a termelékenység egyértelműen nő, ha hordozóanyagként legalább 80 Â, elő­nyösen legalább 100 Â pórusméretű szilícium-dioxidot hasz­nálunk. A hordozóanyagot száraz állapotban, vagyis víztől mentesen használjuk. A hordozóanyag szárítását úgy végez­zük, hogy legalább 600 °C-os hőmérsékleten hevítjük. Alter­natív módon a legalább 200 °C-on szárított hordozóanyagot a fentiekben ismertetett szerves alumíniumvegyületek közül egy vagy több mintegy 1—8 súly%-nyi mennyiségével kezel­hetjük. A hordozóanyagnak ez a kezelése növeli a találmány szerinti katalizátorkompozíció aktivitását és ugyanakkor ja­vítja az előállított etiléntartalmú polimerek szemcsemorfoló­giáját. A találmány szerinti katalizátor előállítását tehát a talál­mány értelmében úgy végezzük, hogy a fentiekben ismerte­tett titánvegyületből, magnéziumvegyületből és elektrondo­nor vegyületből a későbbiekben ismertetett módon egy pre­­kurzor kompozíciót állítunk elő, majd ezután a hordozó­­anyagot ezzel a prekurzor kompozícióval átitatjuk. A prekurzor kompozíciót úgy állítjuk elő, hogy a titánve­gyületet és a magnéziumvegyületet feloldjuk az elektrondo­nor vegyületben mintegy 20 °C és az elektrondonor vegyület forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékle­ten. A titánvegyületet az elektrondonor vegyülethez a mag­néziumvegyület hozzáadása előtt vagy után vagy pedig a magnéziumvegyülettel egyidejűleg adhatjuk hozzá. A titán­vegyület és a magnéziumvegyület oldódását keveréssel, illet­ve bizonyos esetekben a kapott keverék visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralása útján segíthetjük elő. Mi­után a titánvegyület és a magnéziumvegyület oldódott, a prekurzor kompozíciót elkülöníthetjük kristályosítással vagy egy 5—8 szénatomos alifás vagy aromás szénhidrogén­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents