181937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-[2-hidroxi- 4-(szubsztituált)-fenil]-cikloalkanol-származékok előállítására
13 181937 14 A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek fájdalomcsillapító tulajdonságait fájdalomingereket átvivő kísérletekkel határozzuk meg. Hőokozta fájdalomingereket átvivő kísérletek a) „Hot Plate” fájdalomcsillapító kísérlet egérrel A Woolfe és MacDonald szerinti módosított módszert használjuk, amely a J. Pharmacol. Exp. Ther., 80, 300—307 (1944) irodalmi helyen van leírva. Szabályozott hőingert létesítünk 3,2 mm vastag alumíniumlapon lévő egerek lábain. Az alumíniumlap alatt egy 250 wattos infravörös sugárzó lámpát helyezünk el. Egy a lap felületén lévő termisztorokhoz csatlakozó hőszabályozó irányítja a hősugárzó lámpát és így 57 C°-os állandó hőmérsékletet tartunk fenn. Mindegyik egeret (165 mm átmérőjű) üveghengerbe tesszük, amely a meleg lapon van elhelyezve, és az időmérést akkor kezdjük, amikor az állatok lábai a lappal érintkezésbe kerülnek. A vizsgálandó vegyület beadása után 0,5 és 2 órával méljük azt, hogy az egér egyik vagy mindkét hátulsó lába mikor végzi az első „rángó” mozgásokat, vagy addig figyeljük, amíg 10 másodperc elmúlik ilyen mozgások nélkül. Morfin MPE50 értéke 4—5,6 mg/kg (s.c.). b) „Tail Flick” fájdalomcsillapító kísérlet egérrel D’Amour és Smith szerinti, J. Pharmacol. Exp. Ther. 72, 74—79 (1941) irodalmi helyen ismertetett, „Tail Flick” (farokrángás) kísérlet során nagy erősségű hősugarat irányítunk az egér farkára. Mindegyik egeret egy kényelmes fémhengerbe tesszük, amelynek egyik végén kilóg az egér farka. Ezt a hengert úgy helyezzük el, hogy az egér farka laposan helyezkedjék el egy rejtett hősugárzó lámpa felett. A kísérlet kezdetén egy a lámpa felett lévő alumínium-zászlócskát félrehúzunk, így a fénysugár átmegy a nyíláson és az egér farka a gyújtópontba kerül. Ezzel egy időben időmérő működik, amellyel megállapítjuk egy hirtelen rángás lappangási idejét. Azt észleljük, hogy a kezeletlen egerek szokásosan 3—4 másodpercre reagálnak a lámpával való melegítés után. A védelem 10 másodpercig tart. Mindegyik egeret 0,5 és 2 órával vizsgáljuk a morfinnal és a vizsgálandó vegyülettel való kezelés után. A morfin MPES0 értéke 3,2—5,6 mg/kg (s.c.). c) Farokbemerítési kísérlet Ennél a vizsgálatnál Benbasset és mtsai. által kifejlesztett és az Arch. int. Pharmacodyn. 122, 434 (1959) irodalmi helyen ismertetett tartályos módszer módosított változatát alkalmazzuk. Charles River CD-1 fajta(19—21 gsúlyú) hím albínó egereket alkalmazunk, amelyeket megmérünk és azonosítás végett megjelölünk. Szokásosan öt állatot használunk mindegyik vegyület vizsgálatához, ahol mindegyik állat saját kontrolljaként szolgál. Teljes visszaszorítás céljából a vizsgálandó anyagokat, amelyeket 10 ml/kg térfogatban készítünk, először 56mg/kg-os dózisban intraperítoneálisan vagy szubkután adjuk be az állatoknak. A kezelés előtt, valamint a beadás után 0,5 és 2 órával mindegyik állatot a hengerbe tesszük. Minden egyes henger nyílásokkal van ellátva a megfelelő szellőzés biztosítására és egy nylon-dugóval van lezárva, amelyen keresztül az állatok farka kinyúlik. A hengert függőleges helyzetben tartjuk, a farok így teljesen egy állandó hőmérsékletű (56 C°-os) fürdőbe merül. A végpontoi minden egyes kísérletnél a farok erőteljes megindulása vagy rángása jelzi, amely mozgási reakcióvalkapcsolódik. Néhány esetben a végpont kevésbé határozott lehet a hatóanyag beadása után. Nem kívánt szövetkárosodás megelőzése érdekében a kísérletet lezárjuk és az egér farkát 10 másodpercen belül kiemeljük a fürdőből. A lappangási reakciót közelítőleg 0,5 másodpercre méljük. Egy vivőanyagkontrollt és egy szabványos ismert hatóanyagot együtt vizsgálunk a visszaszorításra szolgáló anyagokkal. Abban az esetben, ha a vizsgálandó anyag hatása nem tér vissza az alapértékekhez a 2 órás vizsgálati időnél, akkor a lappangási reakciókat a 4. és a 6. órában megismételjük. A végső mérést a 24. órában végezzük, ha a vizsgálat napjának a végén még észlelhető hatás. Kémiai anyag által kiváltott fájdalomingereket átvivő kísérlet Fenilbenzokinon izgatószerrel okozott vonaglás visszaszorítása 5 állatból álló Carworth Farms CF-1 fajta egereket szubkután vagy orálisan kezelünk sóoldattal, morfinnal, kodeinnel vagy a vizsgálandó vegyülettel. Szubkután beadás esetén húsz perccel vagy orális beadás esetén ötven perccel később mindegyik csoportot intraperítoneálisan befecskendezett fenilbenzokinonnal, amely ismert arról a tulajdonságáról, hogy hasi összehúzódásokat képes előidézni, kezeljük. Az egereket 5 perccel az izgató anyag beadása után 5 percig figyeljük annak megállapítása érdekében, hogy van-e vonaglás vagy nincs. A vonaglás megakadályozását végző kezelésre használt vegyület MPES0 értékét meghatározzuk. Nyomásokozta fájdalomingereket átvivő kísérletek Hafiner-féle „Tail Pinch” módszerre gyakorolt hatás A Haffner-módszer módosított változatát, amelyet az Experimentelle Prüfung Schmerzstillender Detsch. Med. Wschr., 55, 731—732 (1929) irodalmi hely ismertet, alkalmazzuk annak megállapítására, hogy a farok becsípésével előidézett agresszív támadásra a vizsgálandó vegyület milyen hatást gyakorol. Charles River (Sprague-Dawley) CD fajta (50—60 g súlyú) fehér albínó patkányokat alkalmazunk. A vegyülettel való kezelés előtt, valamint a kezelés után 0,5, 1, 2 és 3 órával egy Johnson-Hopkins-féle 75 mm-es „bulldog” csipesszel összeszorítjuk a patkányok farkának a tövét. Az egyes kísérletek végét a bántó inger ellen irányuló szembetűnő támadó és ellenséges viselkedés jelzi. A lappangási időt (támadásig eltelt időt) másodpercekben mérjük. A csíptetöt 30 percen belül levesszük, ha a támadás még nem történt meg és a lappangási időt 30 másodpercnek fogadjuk e’. A morfin 17,8 mg/kg-nál (i.p.) hatásos. Elektromos áramokozta fájdalomingereket átvivő kísérletek „Flinch-Jump” kísérlet A Tenen-féle módosított flinch-jump (visszahőkölésösszerezzenés) módszert, amely a Psychopharmacologia, 12, 278— 285 (1968) irodalmi helyen van leírva, alkalmazzuk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
