181937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-[2-hidroxi- 4-(szubsztituált)-fenil]-cikloalkanol-származékok előállítására

13 181937 14 A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek fájda­lomcsillapító tulajdonságait fájdalomingereket átvivő kísér­letekkel határozzuk meg. Hőokozta fájdalomingereket átvivő kísérletek a) „Hot Plate” fájdalomcsillapító kísérlet egérrel A Woolfe és MacDonald szerinti módosított módszert használjuk, amely a J. Pharmacol. Exp. Ther., 80, 300—307 (1944) irodalmi helyen van leírva. Szabályozott hőingert létesítünk 3,2 mm vastag alumíniumlapon lévő egerek lá­bain. Az alumíniumlap alatt egy 250 wattos infravörös su­gárzó lámpát helyezünk el. Egy a lap felületén lévő termisz­­torokhoz csatlakozó hőszabályozó irányítja a hősugárzó lámpát és így 57 C°-os állandó hőmérsékletet tartunk fenn. Mindegyik egeret (165 mm átmérőjű) üveghengerbe tesszük, amely a meleg lapon van elhelyezve, és az időmérést akkor kezdjük, amikor az állatok lábai a lappal érintkezésbe kerül­nek. A vizsgálandó vegyület beadása után 0,5 és 2 órával méljük azt, hogy az egér egyik vagy mindkét hátulsó lába mikor végzi az első „rángó” mozgásokat, vagy addig figyel­jük, amíg 10 másodperc elmúlik ilyen mozgások nélkül. Morfin MPE50 értéke 4—5,6 mg/kg (s.c.). b) „Tail Flick” fájdalomcsillapító kísérlet egérrel D’Amour és Smith szerinti, J. Pharmacol. Exp. Ther. 72, 74—79 (1941) irodalmi helyen ismertetett, „Tail Flick” (fa­­rokrángás) kísérlet során nagy erősségű hősugarat irányí­tunk az egér farkára. Mindegyik egeret egy kényelmes fém­hengerbe tesszük, amelynek egyik végén kilóg az egér farka. Ezt a hengert úgy helyezzük el, hogy az egér farka laposan helyezkedjék el egy rejtett hősugárzó lámpa felett. A kísérlet kezdetén egy a lámpa felett lévő alumínium-zászlócskát fél­rehúzunk, így a fénysugár átmegy a nyíláson és az egér farka a gyújtópontba kerül. Ezzel egy időben időmérő működik, amellyel megállapítjuk egy hirtelen rángás lappangási idejét. Azt észleljük, hogy a kezeletlen egerek szokásosan 3—4 másodpercre reagálnak a lámpával való melegítés után. A védelem 10 másodpercig tart. Mindegyik egeret 0,5 és 2 órával vizsgáljuk a morfinnal és a vizsgálandó vegyülettel való kezelés után. A morfin MPES0 értéke 3,2—5,6 mg/kg (s.c.). c) Farokbemerítési kísérlet Ennél a vizsgálatnál Benbasset és mtsai. által kifejlesztett és az Arch. int. Pharmacodyn. 122, 434 (1959) irodalmi helyen ismertetett tartályos módszer módosított változatát alkalmazzuk. Charles River CD-1 fajta(19—21 gsúlyú) hím albínó egereket alkalmazunk, amelyeket megmérünk és azo­nosítás végett megjelölünk. Szokásosan öt állatot haszná­lunk mindegyik vegyület vizsgálatához, ahol mindegyik állat saját kontrolljaként szolgál. Teljes visszaszorítás céljából a vizsgálandó anyagokat, amelyeket 10 ml/kg térfogatban ké­szítünk, először 56mg/kg-os dózisban intraperítoneálisan vagy szubkután adjuk be az állatoknak. A kezelés előtt, valamint a beadás után 0,5 és 2 órával mindegyik állatot a hengerbe tesszük. Minden egyes henger nyílásokkal van el­látva a megfelelő szellőzés biztosítására és egy nylon-dugó­val van lezárva, amelyen keresztül az állatok farka kinyúlik. A hengert függőleges helyzetben tartjuk, a farok így teljesen egy állandó hőmérsékletű (56 C°-os) fürdőbe merül. A vég­­pontoi minden egyes kísérletnél a farok erőteljes megindu­lása vagy rángása jelzi, amely mozgási reakcióvalkapcsoló­­dik. Néhány esetben a végpont kevésbé határozott lehet a hatóanyag beadása után. Nem kívánt szövetkárosodás meg­előzése érdekében a kísérletet lezárjuk és az egér farkát 10 másodpercen belül kiemeljük a fürdőből. A lappangási reak­ciót közelítőleg 0,5 másodpercre méljük. Egy vivőanyag­­kontrollt és egy szabványos ismert hatóanyagot együtt vizs­gálunk a visszaszorításra szolgáló anyagokkal. Abban az esetben, ha a vizsgálandó anyag hatása nem tér vissza az alapértékekhez a 2 órás vizsgálati időnél, akkor a lappangási reakciókat a 4. és a 6. órában megismételjük. A végső mérést a 24. órában végezzük, ha a vizsgálat napjának a végén még észlelhető hatás. Kémiai anyag által kiváltott fájdalomingereket átvivő kísérlet Fenilbenzokinon izgatószerrel okozott vonaglás visszaszorítása 5 állatból álló Carworth Farms CF-1 fajta egereket szub­kután vagy orálisan kezelünk sóoldattal, morfinnal, kodein­nel vagy a vizsgálandó vegyülettel. Szubkután beadás esetén húsz perccel vagy orális beadás esetén ötven perccel később mindegyik csoportot intraperítoneálisan befecskendezett fe­­nilbenzokinonnal, amely ismert arról a tulajdonságáról, hogy hasi összehúzódásokat képes előidézni, kezeljük. Az egereket 5 perccel az izgató anyag beadása után 5 percig figyeljük annak megállapítása érdekében, hogy van-e vonag­lás vagy nincs. A vonaglás megakadályozását végző kezelésre használt vegyület MPES0 értékét meghatározzuk. Nyomásokozta fájdalomingereket átvivő kísérletek Hafiner-féle „Tail Pinch” módszerre gyakorolt hatás A Haffner-módszer módosított változatát, amelyet az Ex­perimentelle Prüfung Schmerzstillender Detsch. Med. Wschr., 55, 731—732 (1929) irodalmi hely ismertet, alkal­mazzuk annak megállapítására, hogy a farok becsípésével előidézett agresszív támadásra a vizsgálandó vegyület milyen hatást gyakorol. Charles River (Sprague-Dawley) CD fajta (50—60 g súlyú) fehér albínó patkányokat alkalmazunk. A vegyülettel való kezelés előtt, valamint a kezelés után 0,5, 1, 2 és 3 órával egy Johnson-Hopkins-féle 75 mm-es „bull­dog” csipesszel összeszorítjuk a patkányok farkának a tövét. Az egyes kísérletek végét a bántó inger ellen irányuló szem­betűnő támadó és ellenséges viselkedés jelzi. A lappangási időt (támadásig eltelt időt) másodpercekben mérjük. A csíp­­tetöt 30 percen belül levesszük, ha a támadás még nem történt meg és a lappangási időt 30 másodpercnek fogad­juk e’. A morfin 17,8 mg/kg-nál (i.p.) hatásos. Elektromos áramokozta fájdalomingereket átvivő kísérletek „Flinch-Jump” kísérlet A Tenen-féle módosított flinch-jump (visszahőkölés­­összerezzenés) módszert, amely a Psychopharmacologia, 12, 278— 285 (1968) irodalmi helyen van leírva, alkalmazzuk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents